AVI-4658 update

Két év is eltelt azóta, hogy klinikai II. fázisba lépett ez a morpholino AON technológiával működő exon skipping teszt. Az első humán tesztek még 2007-ben igazolták, hogy van értelme a folytatásnak, hiszen bekövetkezik disztrofin expresszió az izmokban (a szívizomban nem!). Ezt követően két évvel ezelőtt 7 érintett gyermek bevonásával újabb sikeresnek mondott tesztelésen voltak túl.

A most publikált eredmények szerint a 12 héten át tartó, placebo kontrollált tesztelés során ismét sikeresnek megítélt, de váltakozó eredményű tesztfázison vannak túl. Az előzőekhez képest változás, hogy a dózis megnövelték a hatásosság reményében.

A képen biopsziás preparátumok láthatóak és jól megfigyelhető a tesztelést megelőző és az azt követő minták közti különbség. A fehér rajzolatok mutatják a disztrofin jelenlétét (a bal felső, "control" képen egy egészséges szövetben látható disztrofin festődést láthatunk). Vagyis volt, akinél jobban megmutatkozott szöveti szinten a változás és volt akinél kevésbé.

A kísérletben résztvevő 19 fiúból 7-nél mutatkoztak igazi sikerek, ők mind a legnagyobb dózisban kapták a szert. Muntoni professzor (akiről azt érdemes tudni, hogy a britek legnagyobb neve DMD témakörben és hogy prednizon párti) azt nyilatkozta, hogy volt olyan páciens, akinél a normál disztrofin jelenlét 20%-a jelent meg a sejtekben, ami valóban igen jó eredmény. Én ezzel együtt nem járok körtáncot, ugyanis, ha figyelembe vesszük, hogy 5-20% közötti fehérjejelenlétnél intermedier fenotipus mutatkozik meg, akkor hamar rájövünk, hogy ez még a Becker "enyheségét" sem éri el.

A szakértők azt mondják, hogy ez a technológia megfelelő adagolás mellett a páciensek 13%-nak adhat reményt (állapotromlásuk lassítására). De ha a felszín alá nézünk, akkor a kutatásban résztvevők kritériumlistájából az is kiderül, hogy nem elég annak megfelelni, hogy az 51-es exon "átugorható" legyen. Számolni kell pl. DNS polimorfizmussal és disztrofin antitestekkel is. Vagyis a 13% tovább olvad.

Dr. Marita Pohlschmitdt a brit MDC vezetője azt nyilatkozta, hogy most már igazán tud bízni abban, hogy megnyerjük a csatát. Legyen neki igaza!

The Lancet kivonat (teljes cikket e-mailben tüldöm az érdeklődőknek)

BBC Health

Uborkaszezonos butítás az Indexen

...de ha kibogozzuk, akkor még valóban lehet jó hír is belőle. A kibogozásért pedig köszönet Neumann Annának és a bátyámnak, amiért nyitott szemmel bóklásznak a neten.

S akkor induljunk el az elejéről, azaz az ominózus Index-es cikktől, aminek se füle, se farka és leginkább az látszik, hogy az MTI-ben még mindig sülthalak ülnek és egy számunkra releváns infot lealjasítanak odáig, hogy a történetnek ne legyen értelme, viszont kiválóan kitölti a nyári uborkaszezon adta lyukat a tudomány rovatban. Mellesleg, lehet, hogy kutatási szintre lehetne ezt emelni, mert a fiúknak megfeleő hézagkitöltéssel kezelni lehetne. :)

Jó lenne ha a hazai hivatásos publicisztika végre vadnyugati szintre emelkedne és néhány kattintást áldozva belinkelnék az eredeti forrást. - Persze értem én, hogy miért nem teszik... akkor az angol-tudók számára két mondat után kiderülne, hogy a magyar cikk szerzője nem vette a fáradságot, hogy a google translate pongyola fordításait kozmetikázza.

Na de mivel ma van egy szabad órám, megteszem helyettük én. A szóban forgó kutatás az AVI-4658 és az aktuálisan publikált eredményeket a következő posztban olvashatjátok. Ezt a kutatást egyébként nem tartom különösebben jónak, mert azon túl, hogy nem megoldást, hanem csak enyhítést hozhat, legfeljebb a betegek 13%-nak válhat hasznára.

Amikor az egyik szemem sír...

A másik meg persze mosolyog, csak közben szétfeszítenek az egymást érő sóhajok. Mindez egyszerű hétköznapi szituációban, két gyerekkel kellett lemennem a másodikról. Ez általában úgy történik, hogy felkapok egyet és leszaladok, aztán felloholás és újabb kör. De ezúttal másként volt. Miskot felvettem, mindeközben Jónás pedig a maga 15 hónapjával, csacsijával a kezében nekivágott a lépcsősornak. Korlátba kapaszkodva araszolt lefelé, de ha fogtam a kezét, akkor ösztönösen váltott lábban hajrázott máris.

Hogy lehet egy ilyen piti dolog ennyire fájdalmasan örömteli?

Rehab hét a Budaiban 2011

Részünkről teljesen felemásra sikeredett ez az öt nap, mert míg mi naponta párban vettünk részt a szülőcsoport "sóhajtsuk ki magunkból az elmúlt évet" című kibeszélős foglalkozásán, addig Misko szerda estére kidőlt. TGV tempóban robogó vírustól volt rosszul, egész éjjel hamuszürke arccal próbált pihenni, de a konstans hányinger (és hányás) nem sok esélyt hagyott neki. Reggelre jobban lett, de az éjszaka kimerítette az amúgy is fáradó gyereket, tehát jobbnak láttunk ágynyugalmat rendelni olvasással és mesenézéssel.

Az intenzív hét most is úgy látom, hogy kétélű számára. Egyfelől jót tesz a testének a célzott foglalkoztatás, másfelől mennyiségileg leterheli. Ezen kívül pedig megrovom magunkat, mert a Montenegróból hazatérést több szempontból is elbaltáztuk. Egyfelől korábban kellett volna pár nappal elindulni, hogy több idő legyen átállni. Másfelől tizenórásra tervezett autóutat remélem soha többé nem kezdünk délután kettőkor. Sokkal fárasztóbb volt, mint eddig bármilyen más kombináció. Így persze Misko eleve nem pihenten kezdte a hetet és szerdára a testi erő is fogyóban volt a megszokotthoz képest. Vagyis röviden, mi 5/5-t, Miso 5/3-t abszolvált.

Egyébként, a napi programot illetően gyógytornára és csoportos mozgásos játékra ment. Bemert kihagytuk, mert az van itthon. Sensolite-ot azért hagytuk ki, mert 10 alkalom alatt nincs értelme, valamint szerepét inkább a hidegebb időszakok immunerősítésében látom, vagyis majd oviidőszakban el lehet járni heti 1-2 alkalommal Jónással együtt (akinek egyébként a bőrét tavasszal szépen rendbe hozta). Tangentorban szintén nem voltunk, mert az elmúlt egy hónapban mást sem csinált mint vízben ázott, így nem láttam értelmét, hogy megspékeljem a napját még egy kötelező edzéssel.

A délutáni lazulós programokból egyre tudtunk elmenni, mégpedig a keddi állatkertre. Persze szép is lett volna, ha a Misko Alapítvány által szervezett programon nem veszünk részt... ;) Ebben feltehetőleg javulni fog az arány, ha elmúlik a délutáni alvás feltétlen igénye.

Az egész hét jól szervezett és hasznos volt ismét, egy dolgot leszámítva. Tavaly decemberben az ortopéd orvos Miskonak felírt egy KAFO-t J 180/M kóddal és így térd felett végződő KAFO-t kapott. Emlékeim szerint szépen el is mondták, hogy azért ér combközépig, mert különben nem nyújt eléggé. Ehhez képest a héten az ambuláns (járóképes) fiúknak kivétel nélkül AFO-t írtak fel.

A TREAT-NMD családi kézikönyvének 26. oldalán az olvasható, hogy a járóképeseknek éjszakára AFO-t javasolnak. Gondolom nem okoz meglepetést a következő kérdésem: mi a frászért szenvesztem a gyerekemet combközépig merevítve napi 10 órát, ha nincs is szükség rá egyelőre?!

OK, tegyük hozzá, hogy nem ártalmas a dolog, sőt az is elképzelhető, hogy a tavaszi vizsgálatokon az extra dicséret pont azért érkezett, mert ez többet segít, mint a rövidebb, térd alatti változat. Na de akkor is, olyan jó lenne, ha nem kellene ezen agyalnom, csak simán megbízhatnánk az orvosokban, mert ezen a kérdésen most nem csak én rágódom, hanem az a másik 4-5 szülő, aki hasonló cipőben jár.

Mennyi is gyűlt össze az Izomközpontért?

Az elmúlt időszakban két fundraising akciónk is volt. Az első volt az újpestes kezdőrúgás, erről az RTL Fókusz és a Híradó is tudósított. Ennek az akciónak a keretében kaptunk 22 aláírt pólót, melyet megvásárolhattak a támogatók. Három póló eladásából 25.000 Ft érkezett be. A tévés megjelenés nyomán nem történt utalás.
Második akciónk a Fun Run 2011 futóverseny volt. Itt az Alapítványunk befizetett 50.000 Ft-ot a részvételért (költségek fedezése) és a minket támogató futók nevezési díjából összejött 63.000 Ft, tehát "kerestünk" 13.000 Ft-ot. Tehát összesen 88.000 Ft-ot tudunk a Heim Pál izomközpontjára átutalni (úgy, hogy 50eFt kiadásunk nekünk is volt).

Sajnos, ennyi energiabefektetéssel ennél több adományt nem sikerül nekünk felhajtani. Mindazonáltal, azoknak, akik adtak, támogattak vagy a szervezésben segítettek, nagyon köszönjük.

 Maradjatok velünk, vannak még célok és vannak még terveink.

Új biomarker a Duchenne betegek állapotának monitorozására

Új biomarkerek keresésének célja az volt, hogy releváns módon lekövethető legyen a Duchenne betegség lefolyása. Nálunk sokszor kerül elő ez a téma, mert ha egyelőre a megoldás kulcsa nincs is a kezünkben, azért jó lenne tudni, hogy mégis mikor, mire számíthat az ember. Én szeretek felkészülni fejben. Ha tudom, mi a legpesszimistább verzió, akkor bármi másnak már csak örülni lehet. Illetve, ha pontosabban tudom, hogy mikor, milyen stáció következik a betegségben, akkor lélekben megizmosodva várhatom a helyzetet. Ami nyilván, előre tudva sem kevésbé megrázó, de a kiszámíthatóság azért a legtöbb esetben megnyugtat. Abban minden terelés ellenére benne van a felkészülés lehetősége, amivel azért általában szeretek élni.

Ez a kutatás pedig ebbe az irányba tolja egy DMD-s életének kiszámíthatóságát. Persze ettől nyilván nem azt kell várni, hogy napra tudjuk, mikor lesz gyermekünk életében az ambuláns szakasz vége. Ugyanakkor pontosabb információhoz lehet majd jutni, mint a CK méréssel, amely tulajdonképpen nem is igazán releváns információ, hiszen gyakorlatilag csak azt mutatja, hogy baj van. Ezen kívül az új biomarker arra is alkalmas lehet, hogy az alkalmazott terápiák eredményességét is vizsgálják.

Több markert is vizsgáltak a kutatók, végül a mátrix metalloproteináz 9 (MMP9) bizonyult befutónak. Az enzimet más betegségek előrehaladásának vizsgálatánál is használják (artritisz és daganatos áttétek), mert alapvetően az exracelluláris mátrix (tulképpen a sejtközötti tér) normális, fiziológiás bontása közben játszanak szerepet e fehérjecsalád alkotói. Ilyen folyamat az embrionális fejlődés, a szöveti átrendeződés vagy egy betegség progressziója. Az enzim vérbeli jelenlétének mennyiségéből lehet következtetni a testben zajló folyamatokra.

A felmérés során 63 kortikoszteroid terápián lévő DMD-s beteget vizsgáltak. A MMP9 szintje ezeknél a pácienseknél magasabb volt, mint az egészséges vizsgáltakban. Egy kisebb csoport, négy éves vizsgálatából pedig az is kiderült, hogy a már nem ambuláns, idősebb betegek esetében ez az érték még magasabb.

A további vizsgálatok most arra keresik a választ, hogy különböző terápiás alkalmazások során az MMP9 különféle emelkedettségi szintjeiből milyen konzekvenciákat lehet levonni.

Egyébiránt, ez nem csak a progresszió és a kiszámíthatóság miatt fontos, hanem mert jó lenne végre találni egy olyan univerzális markert, amely megmutatja, hogy mi történik a szervezetben, ha pl. zöld tea kivonatot adok vagy, hogy úgy általában, jó-e az "izomkoktélom".

A témakörben igazán releváns linket nem találtam - egyébként David Federtől származik az info -, csak annyit, hogy lesz erről egy előadás a World Muscle Society éves konferenciáján ősszel.

PPMD Kapcsolat Konferencia 2011

Ebben az évben Baltimore ad otthont az éves összejövetelnek, amire nagyon szerettem volna elmenni. Az alapvető miértet nyilván nem kell elmondanom, de ha még azt is hozzáteszem, hogy igazi családi esemény lévén a nyitóprogramot a helyi Akváriumban rendezik, akkor sejthető, hogy miért húzott volna oda a szívem igazán. :)

Ebben az évben is rendkívül érdekes az előadáslista, hiszen a kutatási update-en kívül remek témák kerülnek fókuszba. Beszélni fognak például arról, hogy miként mérlegeljük, hogy gyermekünk részt vegyen-e egy kutatásban. Szerencsére a kérdés egyre fontosabb, hiszen az évről évre szaporodó kutatások következtében, egyre több ér humán kipróbálási stádiumba. S reméljük a szám egyre csak nőni fog (bár ennek magyar vonatkozásait most nem firtatnám). Részletesen szó lesz olyan kutatásokról, amelyeknek szerintem jó esélyük van, legalábbis a részleges megoldás nyújtásában (pl. Laminin 111).

Beszélni fognak szülők és érintettek is arról, hogy milyen anyának, apának lenni egy ilyen betegségben vagy hogy a betegsége miatt korlátozott gyermek/felnőtt hogyan is tudja kezelni szociális kapcsolatait.

Ezen kívül persze szó lesz az Alapítvány működéséről és éves munkájáról, amiből azt gondolom sokat tanulhatnánk.

Vagyis e három nap minden percére érdemes figyelni, így akit részletesen érdekel a program, az a PPMD hivatalos oldaláról letöltheti, sőt élőben majd meg is nézheti a live stream-et, ha elég jó a netkapcsolata.

Én csak reménykedem, hogy tudok olyan helyet találni, ahol elég jó lesz a közvetítéshez a net, valamint tovább álmodozom arról, hogy jövőre talán összejön és eljutunk egy ilyen remek eseményre.