Reggel 7-kor még vígan almalevezett otthon Misko, 8-kor felvetettük magunkat az egynapos sebészeti osztályra egy rendkívül arrogáns és érzéketlen nővel, majd 9-kor már meg is kapta a kedélyjavító-ellazítót, amitől kellőképpen gabalyodott a nyelve és el is bódította mire a műtőajtóhoz értünk.
Az egész procedúra kb. 50-60 percet vett igénybe, az altatással, kaszabolással és ébresztéssel együtt. Az aneszteziológus - aki egyébként rendkívül szimpatikus ember, abból a fajtából, akin megérzi az ember, hogy szívvel dolgozik, odafigyel és magabiztosan tudja, hogy mit csinál, azt is tudja, hogy miként szólitsa meg a szülőt és van benne szakmai alázat - elmondta, hogy altatógázra nem volt szükség, mert Misko remekül együttműködött a kanül behelyezésnél. Verebély tanár úr pedig azt is mondta, hogy sima ügy volt.
Ami nem volt sima, az az ébredést követő másfél óra volt. Ez gyakorlatilag konstans üvöltéssel telt, "van kalapja, nincs kalapja" elv mentén. Vagyis mindegy volt mit mondunk, egy állítás vagy annak az ellenkezője épp oly veszedelmet hozott, mintha csak csendben ültünk volna.
De aztán persze ezen is túllendültünk és délután négyig egészen jól megvoltunk Harisnyás Pippivel és az iSplash applikációmmal.
Délután négykor pedig már haza is mehettünk, zsebünkben két jó tanáccsal: ne fürödjön és ne ugráljon. Egyiket sem könnyű betartani...
Egyébként az első kiírt műtéti időpontra nem tudtunk elmenni, mert a fiatalúr belázasodott. Feltehetőleg puszta izgalomból. Ezért a rákövetkező időpontokat nem jelentettük be neki előre, de így is le kellett mondani a sorozatos megbetegedések miatt.
Egy héttel a mai műtét előtt megkérdezte tőlem, hogy mikor csináljuk már meg a "kukiműtétet", mert már nagyon szeretne túl lenni rajta. A megfogalmazáson és a hangnemen egyértelműen érződött: most áll készen fejben a dologra. Olyan volt ez, mint amikor három éve egyik napról a másikra eldöntötte, egyedül fog karúszóval úszni a mély vízben. Ha ő fejben lerendezi magában a dolgot, akkor flottul mennek az ügyek, de azt illik kivárni. (Ez persze a hétköznapi dolgokban nem is olyan könnyű nekem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése