2009. szeptember 20., vasárnap

Bővülésről, utazásról, beszólásról

No, de haladjunk csak szépen sorjában. Nem sokat írtam mostanában, amire vannak rendesen alapozott okaim...

Lajstomba véve a beszámolnivalókat kezdjük azzal, hogy Misko szócsöve mostanság narkolepsziás rohamokban tör ki és őszbefordulás ellenére tavaszi fáradtsága van. Persze gyanús voltam saját magamnak, aztán gyanús lettem másoknak is. Gergő 3 teszt ellenére is "hiszem, ha látommal" érvelt, de most, hogy látta, szerinte törhetjuk a fejünket fiúneveken. Szerintem meg lány lesz és kész. Mind1, nem is ez a lényeg, Miskonak találtuk ki, aki aszonta, jöhet egy bébi. Kicsit javult a helyzet úgy látszik, tavaly a "-Szeretnél tesót?" kérdésre még azt mondta: "-Inkább vonatot". :) Bár alapvetően azt gondolom, nem fogta az adást, de ha letagadhatatlanabb lesz a változás és egyre többet beszélünk majd róla, akkor előbb-utóbb eljut majd a tudatáig.

A bővüléses témakörbe tartozik még az, hogy egészen visszavonhatatlanul úgy tűnik, több lesz a Misko számára birtokbavehető négyzetméterünk: agglomerációba költözünk, hogy legyen levegő, kert és nem utolsó sorban rendes gyerekszoba és egyéb, Misko számára igen fontos állapotmegörző lehetőség (úszás, torna).

Ezért aztán viszonylag korán otthagytuk montenegrói nyári főhadiszállásunkat és Magyarországon átvettük az új otthon kulcsait. Ezt követően Miskoval gyorsan elhagytuk a terepet, hogy "apa nyugodtan tudjon pakolva bulizni vagy bulizva pakolni", valamint hogy felügyelje a festőket az új házban. Ebben amúgy kiváló rutint szerzett tavaly, amikor szintén terhességből kifolyólag Monenegróban négy különböző helyen felhalmozott cuccainkat kellett egyedül evakuálnia, mondván én piszok rosszul vagyok és amúgy se cipekedjek és rámoljak. No tehát mi Miskoval két áfonyakommandó között sokat gondolunk az otthon rekedt dolgozó erőkre. :)

Misko a lengyel prérin ismét kiváló formában van. Ha sétálni indulunk kb. 10 m után közli, hogy na mostmár elfáradt és kéretik vinni, de persze az nem okoz neki gondot, hogy 2 szoba között kb. 50x fusson oda vissza kurjongatva. Tegnap egész napos rally miatt le volt zárva a környék, így a ficsúr életében másodszor látott már autóversenyt (az elsőt a Hungaroringen). Le volt nyűgözve, reggel szemkinyitás után első mondatai is a leszakadt fenekű autóról és a füstölő gumikról szóltak. Persze nagy szerencsénk is volt, kiváló napsütéses időben, a környék leglátványosabb kanyarait találtuk meg, így láthatott gyorsulást, ugratást, driftelést, tehát mindent, ami szerinte számít.

Tegnap az autók, ma pedig az ifjúúr saját maga szolgáltatta a műsort. - Az elmúlt hetekben tényleg lett volna mit írni, de egyszerűen már követhetetlenek a beszólások. - A csúcspont vacsoraidőben volt, amikor is a "-Mit ennél vacsorára?" kérdésre gondolkodás nélkül rávágta, hogy füstölt lazacot. Kis térülés-fordulás után pedig készségesen kirámolta a hűtőt, nehogy mi éhen maradjunk. Aztán remek szórakozásnak bizonyult a nyálkás ecetesgomba kergetése a tányéron és egy kis külön műsor a forró teával, mert persze az szerinte mégsem annyira meleg, mint mi állítjuk. Végül pedig hátradőlt a jóllakott döbrögi és vigyorogva közölte "-Jó dolgom van!". Hát mit mondjak, formában van, nnna. :D

2009. szeptember 17., csütörtök

Elkészült az első banner

Lelkes Misko támogatóknak köszönhetően pár napja a Weborvos oldalán látható és kattintható első bannerünk.
Az info igazából nem is a blogközönségnek szól, mert a cél az, hogy ennek kapcsán kattintásokat és potenciális támogatókat szerezzünk. Az előbbiről el lehet mondani, hogy a banner, a kikerülés után hétszer annyi látogatót eredményezett, mint az azt megelőző napon. Az utóbbiról pedig egyelőre nincs infom.

2009. szeptember 2., szerda

Interjú az AVI-4658 vezető kutatójával

Az utóbbi napok google alertjét szépen megtöltik az AVI BioPharma-s cikkek. Persze, nem véletlen, azért tényleg nagy eredmények ezek. S hogy tulajdonképpen polgári nyelvre lefordítva mit is jelent ez, arról egy részletes interjúban számol be Jeff Chamberlain, aki a Washington Állam Egyetemének neurológus kutatója.
A szöveget olvasva az ember egyszerre lelkes és elkeseredett, mert valóban jelentős az utóbbi időszak kutatási progressziója, de azért az is tudható, hogy jó, ha 10 éven belül patikába kerülhetnek ezek a szerek. Ezen kívül arról is szó van, hogy a nagy siker ellenére ez a szer pl. Misko mutációjára nem alkalmazható, de ha alkalmazható lenne, akkor sem jelentene gyógyulást, csak az aktuális állapot konzerválását.
Ha ma kezdhetnénk a kezelést, akkor jó eséllyel megtarthatná a járóképeségét. De nem fogja ma kezdeni.

Azt hiszem ez a cikk azért alapvetően borúsra fordította gondolataimat. A helyzet mai állása szerint az én életemben már nem lesz felhőtlenül boldog nap. Amíg a fiam él és küzd, azért nem. Amikor pedig már nem lesz, azért nem. Ez pedig egyáltalán nem felemelő érzés.

No de ez a mai állás. Holnap pedig ki tudja mi lesz? Hiszen ott vannak az őssejtek, amelyekről Chamberlain is beszél és amelyekkel ő is dolgozik. Azt hiszem, életem része lett a csodavárás.