És a nem várt ezúttal nem kifejezetten pozitív töltetű...
Egy klinikai kísérlet során, még a tesztfázis előtti vizsgálatok közben kiderült, hogy két alanynak is disztrofin specifikus T sejtjei vannak.
Mit is jelent ez?
Alapvetően és egyszerűen azt, hogy a nemcsak az a baj, hogy disztrofinjuk nincs a fiúknak, hanem, hogy bizonyos esetekben még ellenanyagot is termel a szervezetük. Vagyis, ha lenne is disztrofin (ha bejuttatnák a szervezetbe), akkor még működésbe lépés előtt végezne vele az immunrendszer.
Egy nemrégiben kiadott jelentésben az áll, hogy hat fiúból négynél észlelték a problémát egy olyan klinikai teszt során, ahol vírusvektorral próbáltak meg minidisztrofint termeltető gént bejuttatni. A felfedezés így feltehetőleg választ is adott arra kérdésre, hogy miért nem volt hosszú távú a transzgének expressziója a kipróbálás során.
Ami pedig ennél is váratlanabb, hogy ezek a T sejtek nemcsak a minidisztrofinokat irtják, hanem un. disztrofin epitóp (az immunogénnek az a része, ahová az antitest kötődik) része is van, ami azt jelenti, hogy a normál disztrofinnal sincsenek "baráti kapcsolatban".
Ez utóbbira úgy derült fény, hogy két fiú vérmintájában már a klinikai teszt megkezdése előtt ott voltak az antidisztrofin T sejtek. Vagyis az ő szervezetük eleve fel van vértezve disztrofinpusztításra. Cristopher Walker, a colombusi gyermekkórház kutatója azt mondta, hogy a további információszerzéshez fontos lenne minden olyan terápiás kutatás esetében ahol az a cél, hogy növeljék a disztrofin-pozitív izomrostok számát, vizsgálni azt, hogy milyen az immunválasz sejtszinten.
Ezen túl, ez a felfedezés még azt is pontosítja, hogy a gyulladáscsökkentő szteroid terápia azért is hatékony, mert ezek a T sejtek "irányítják a gépezetet" akkor, ha glükokorticoidot adunk.
A DMD-s betegekre jellemző, hogy nagyon különböző mutációkkal rendelkeznek, vannak akiknek egyáltalán nem termelődik disztrofinjuk, másoknál pedig képződik valamilyen "csonka" változat. Ez utóbbiak beindíthatnak immunválaszt a szervezetben, ami arra elég, hogy a T sejtek aktivizálódjanak, de arra már nem, hogy a tolerancia magától kialakuljon.
Ha pozítívan akarok hozzáállni ehhez a hírhez, akkor arra gondolok, hogy ez az ismeret azért jó, mert ismét letisztítja a kutatási útvonalakat. Vagyis reményeim szerint előtérbe kerülhetnek olyan kutatások (pl. laminin 111 vagy pók toxin), amelyek nem magát a disztrofint kívánják pótolni valamilyen módon, hanem más mechanizmussal szeretnének hatni az izomsejtekre. Egyébkéntis, egyre inkább az az érzésem, hogy nem disztrofinra van szüksége a fiúknak, hanem valami másra, ami helyettesíti azt vagy olyasmire, amelynek jelenlétével folyamatosan termelődik az izom és visszapótlódik pl.
A publikált eredményekről annyit még mindenképpen fontos leírni, hogy a tesztek során elvégzett ellenőrző biopsziák sem annyira kecsegtetőek, mint azt az egérmodell vizsgálatok alapján várnánk. Négy fiúból kettőnél mutattak ki mini-disztrofin jelenlétet 42 nap után, 90 nap után pedig már egyiknél sem. Ez persze nem feltétlenül baj. Azt jelenti, ha ebből egyszer hatásosnak mondott gyógykezelés lesz, akkor az injekciókat rendszeresen kell adni. Bár őszintén szólva ebben a pillanatban ennek realitását kevésbé látom, hiszen ebben az esetben a felkarba injektáltak, ahonnan nem is jutott tovább feltehetőleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése