Éjszakába nyúlva utaztunk ismét, úgy tűnik tényleg ez a jól bevált módszer, a fiúk remekül hortyogtak hátul.
Első napunkat még főként házon belül töltöttük (kicsit miattam is, mert én is feldolgoztam magam 38.5-ig), de az aprónépet ez különösebben nem is izgatta. Tényleg nagyon örültek egymásnak, komolyan megható volt az izgalom és a tervezgetés, amivel készültek a találkozóra.
Második napunkon Miskora nagy meglepetés várt. Én sem tudtam róla előre, hogy az állatkertnek vannak tengeri emlős lakói is, de miután kiderült, természetesen nem maradhatott ki a repertoárból. Őszintén csodálom a kitartó lelkesedést, ahogy még mindig töretlen hévvel ölelne magához minden delfint (és ámbrás cetet, hosszú szárnyút, trópusit... ésésés). :)
Aztán jöttek a játszóterezések, a kacsaetetés, a városnézés és persze a Playmobil park, ami utóbb már a delfin-élményt is elhomályosította és ez tökéletesen érthető is. Bár a park java része még zárva volt, a többezer négyzetméteren, fedett területen elképesztő mennyiségű játék volt felhalmozva, tematikusan szétbontva. Miskonak legjobban a hatalmas repülőgépek tetszettek, amivel komplett szerepjátéksorokat vitt végig. A történet többnyire onnan indult, hogy lezuhan a gép, jön a mentő és viszi a sérülteket a kórházba, ahol megfelelően ellátják, majd jöhetnek a látogatók a beteghez. A legjobban az tetszett, hogy aprólékosan kidolgozta a részleteket és a párbeszédeket. Pl. kezet mosott az orvos kinézetű bábúval mielőtt megvizsgálta volna a beteget. :)))
A parkban egyébként a négy gyerek, négy égtáj irányába széledt szét és mindenki megtalálta a számára legkedvesebb szórakozást. Jónás persze egy idő után azt leste, hogy a bátyus mivel ügyködik és mivel repülő nem volt szabadon, így egy helikopterbe tömködte a babákat és szerzett egy kórházi ágyat is, amire köveket pakolt. :)
Az egész történethez hozzátartozik, hogy Miso nem egy gyerekekkel barátkozó típus, persze az utóbbi időben már hallottam tőle a "mit csináltál az oviban?" kérdésre azt válaszolni, hogy játszottam a barátaimmal, de azért alapvetően mindig az idősebbekkel való beszélgetések jelentik neki a feltöltést. Legalábbis eddig ez így volt és nagyon örülök, hogy látok ebben változást. Persze nem mondom, hogy Nusival sülve-főve együtt játszottak (de már sokkal többet, mint ősszel), de az kiderült, hogy nagyon is figyelnek egymásra és szépen raktározzák, amit a másik tesz és mond.
Azóta pl. lelkesen épít Duploból is, mert odakint ezzel sokat játszottak, ezen kívül mióta hazajöttünk festett és vágott - ez Nusinak alapvető napi móka.
Az, hogy mennyire jól érezte magát odakint látszott egész heti viselkedéséből, ti. úgy csináltuk végig ezeket a napokat, hogy mellőztünk mindenfajta szokásos egyezkedést (ha nem csinálod ezt, akkor nem lesz az), hogy a szokásosnál kedvesebb volt Jónással és hogy imádni való módon nyitott volt mindenre. Szeretem benne ezt, hogy kis szivacs módjára, nyitott szívvel és fejjel szív magába minden újat. Mert nem csak a delfinek és a játékok érdeklik, hanem ámulva hallgatta, ahogy a városnéző túrán a gótikáról meséltem és az óvárosi remekművekből a Schönen Brunnen tetszett neki a legjobban.
Miskoban még az is teljesen elképesztő ahogyan tájékozódik. Na jó, nyilván azért borulok le a nagyság előtt, mert első kölök és nincs miheztartásvégett, de azért az tényleg csúcs, hogy egy teljesen idegen helyen bemondja az utcasarkon, hogy a "Jíííájék itt laknak" vagy hogy mutogat a megfelelő égtáj felé, amikor a hazafelét keressük. Utóbb azt játszottuk, hogy az óvárosban messziről kiválasztottunk egy tornyot, majd a keresésére indultunk Misko vezénylettel. Tényleg jó móka volt és így eljutottunk pl. a Szent Lorenzo templomhoz is.
Sok-sok kép a Facebookon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése