Szalajka-völgy gurulva

Helyzetünkből adódóan nálunk ez babakocsit és futóbringát jelent. Ugyanakkor, nem szoktam elfelejteni, hogy más szemmel is nézzem a terepet. Magyarország akadálymentesítésben nem jár élen, de azért akadnak üdítő kivételek és jónak látszó kezdeményezések.

A 2012-es jövőkép az, hogy a völgy és Szilvásvárad is akadálymentes lesz. A terv jó és látható is, hogy elindult a fejlesztés, ugyanakkor a kultúrminőségű megvalósítás még részleteiben hiányos. Lesz megfelelő peron a kisvasútnál, addig is, ha előre telefonál az ember, akkor a vonathoz csatlakoztatnak egy speciális szerelvényt, amire rendesen fel lehet tenni a kerekesszéket. Ha mégsem telefonáltunk, akkor is szívesen segítenek, csak bonyolultabb lesz és kényelmetlenebb. Lesz a kisvasút két vége között teljes hosszában kiépített aszfalt, bár tulajdonképpen így is közlekedhető. Lesz akadálymentes mellékhelység; ez tényleg hiányosság és a meglévőbe még az áramot sem vezették be.

Vagyis összességében, a bátrabbaknak már most is remek szabadidős program. Persze mi, 7 felnőtt, 2 gyerek, 1 kutya felállásban könnyen vettük a terepviszonyokat, mert akadt elég segítő kéz.

A kisvonat 10 percig ment lazán, hegynek felfelé, hogy aztán 4.9 km-en keresztül ereszkedjünk vissza a kiindulópontba. Az első 200 méteren rögtön a bonyodalmas megoldást választottuk és a fátyolvízesés melletti meredek, gyökerekkel tarkított szakaszon ereszkedtünk le, pedig van rendesebb út is, csak az nem látványos. Ezt Misko még babakocsizta, az út hátralevő részében pedig könnyen haladt az enyhe lejtésen futóbringáján egyensúlyozva.

Az útvonal festői és színeiben tökéletesen üde tavaszi, ezért kicsit sem bántam, hogy sokszor megálltunk. Bodza bohém kölyökkutya módjára kajláskodott, Jónás remekül szórakozott azon, hogy az apja hátán zötyög, Misko pedig élvezte a gurulást és a pocsolyákat. Megálltunk pisztrángozni is. A helyben nevelt és lassan füstölt hal tényleg páratlan.

A hely egyébként teljesen kutyabarát is. A kisvasútra szájkosárra és jeggyel engedték fel. Séta közben pedig senki sem szólt ránk, hogy a patakban rohanó kutyát tessékeljük ki, a pisztrángneveldék pedig szépen el vannak kerítve. Az útvonalat egyébként már egy sorstárs család is abszolválta. Noha a vízesés melletti gyökerek nekik is szép kihívást jelentettek, és az Istállós-kő barlangba pedig ők sem jutottak fel, a túra vállalható kerekesszékkel is.