2014. január 25., szombat

7 éves

Rohan az idő. Rendjén is volna ez így.
De Misko nem átlagos kissrác.
Az ok ismert. A gyógymód még mindig nem.
Hát ezért a bökkenő, ezért a ránc a homlokomon, hogy rohan az idő.
Sokmindent elfogadtam, megemésztettem és elgyászoltam már az évek során.
De ettől még sosem fogom feladni a hitet és soha nem fog elfogyni az abba vetett bizalom, hogy minőségi életet éljen. Maximum az út során átalakul a minőségről alkotott fogalmam... mert az idő múlásával és a tudomány látszólagos toporgásával változnak az elvárások.
Ezt nem lemondásnak tartom, hanem adaptációnak. Alkalmazkodásnak a körülményekhez.
Félreértés ne essék persze: MISKO NAGYONIS JÓL VAN.
Elég jó a kondíciója az én megitélésem szerint. Az oka pedig legfőképpen a korai szteroid-kúra kezdésben és a rendszeres nyújtásban keresendő leginkább (talán az étrendkiegészítőkben is, de ezt valószínűleg sosem fog kiderülni).
3 és fél évesen kezdte a Calcortot és 5 és fél évesen a rendszeresebb nyújtást (heti 5 alkalom). Először  volt egy csodatevő Gabink, most pedig egy csodatevő Krisztánk. Mindketten maradandót okoztak. Gabi kreativitása létrehozta a játékos alapot, amellyel bevezetődött a rendszeresség, amit Kriszta tényleges rutinná fejlesztett. Tették ezt úgy, hogy mindig is a legszebb lelket látták/látják benne. Még akkor is, ha néha kicsit "balhés csávó".
Ó igen, nagyonis tud az lenni. S csak mérhetetlen türelemmel és feltétel nélküli szeretettel lehet leszerelni. Néha mind kiakadunk a nyersségén és tüskésségén, önfejűségén, makacsságán és akaratosságán. Máskor pedig el lehet olvadni, amikor - egyébként egyre gyakrabban - megmutatja érzékenységét, amelyet annyira véd és magába zár.
Pszichodrámára jár. Jót tesz neki. Ez teljesen egyértelmű. A gyilkos dínók fél év alatt gyógyító delfinekké szelidültek és a hétköznapokban is egyre jobban látszik a változás. Persze még van hová fejlődni, de máris könnyebb az élet. Van még mit megemésztenie...
Okos. De tényleg. Lenyűgöző, amilyen logikával tesz következtetéseket. A hozzá társuló sebesség legtöbbször remek, néha pedig érzem a bitek lassab mozgását. Talán betegségével összefüggő, talán nem. Egyre kevésbé gyűlik meg a baja a számokkal, bár egyértelmű, hogy nem ez a "szakterülete". A számára ismert matekműveletek memóriából jönnek és nem azért mert számol (persze nem értek hozzá, lehet, hogy ez így van rendben ennyi idősen). Viszont elképesztő a szókincse, ez messze meghaladja a korosztályos képességeket - érthető, sokat olvasunk, én meg nehezen tudok gyereknyelven, egyszerűen fogalmazni. Döbbenetesen jó a térbeli orientációja, amit persze már 2 és félévesen is csillogtatott, amikor 8 hónapnyi távollét után a brazil autópályán közölte, hogy itt kell lehajtani az ovi felé. Nem az eltévedős fajta.
Egyre szebben rajzol. A kezdeti sutaság és érdektelenség után szemet gyönyörködtető alkotások készülnek. Azt hittem, hogy ez a fajta finommotorika nem is tud majd ennyire szépen fejlődni, de rácáfolt. Persze nem bánnám, ha nem a falra kerülne néha a remekmű.
Fut - persze billegő csípővel és kacsázva, de megy neki.
Lépcsőzik - váltott lábbal, elég jó tempóban.
Fárad - igen, elég gyorsan el tud fáradni. 1500 m futóbringával és annyi. Gyalog jóval kevesebb. Eljött az idő, hogy beszerezzünk egy masszívabb babakocsit - az én gerincem már sosem fogja elbírni őt.

Ja és még mindig oda van a víz alatti világért. Persze a Jurassic Park és a paleontológia most nagyon előtérben van, de ha a "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre válaszol, akkor még mindig benne van a pakliban a tengerbiológia.

Mindezt most a teljesség igénye nélkül írom, születésnapján, amikor épp egy "friss" Brachiosaurus mellett társasozik Jónással.


2 megjegyzés:

Unknown írta...

Boldog szulinapot a nagyfiunak!!

LAW írta...

Köszi-köszi! :)