Pici és a kicsi

Illetve már egyáltalán nem kicsi. Éppen a ma nőtt meg végleg, amikor a "kistesókával" - ahogy Miso emlegeti - hazaengedtek a kórházból.

Igen, végre megszületett Bujdosó Jónás Pál, sétagaloppnak nem nevezhető 37 hét után épen és remélem, egészségesen. A "remélemben" persze benne van egyszerre minden optimizmusom és minden pesszimizmusom is, azt hiszem nem kell a miértet magyarázni annak ellenére, hogy tudjuk a genetikai vizsgálatból: biztosan nem lehet Duchennes.

Misko tényleg izgatottan várta a család új tagját, olyannyira hogy amikor március eleji kórházi kitérőm után végre hazaengedtek, akkor az oviból hazajövet az autóban kiabálta, hogy "kibújt a kistesó!". Aztán persze végül beérte velem és a "még nem"-el, de amikor meghallotta, hogy végül tényleg kibújt, akkor nem maradt eszköz az apai kézben, amivel vissza lehetett volna tartani a kórházi látogatástól. Így már a szülés napján bejöttek, hogy a komoly nagy testvér jogán mindenkit rendreutasítson: "csendben kell lenni, mert alszik a kistesó!". S ő valóban csendes volt és gyengéd. Simogatta és puszilgatta a törékeny csomagot, hogy 72 óra elteltével maga kocsiztassa ki a kórházból.

Egyelőre idehaza sem lankad a lelkesedés, ami leginkább az "esti műsor" kereteiben nyilvánul meg. Segít és közreműködik amiben csak lehet. S amikor elérkezik Jojónak a fürdés utáni etetése, szépen elhelyezkedik a foteljában egy könyvvel és mesél, ha pedig kész, mert elérkezett a fekvése ideje, akkor nem mulaszt el puszit adni a kicsinek.

Ettől persze még előfordulhat, hogy nemsokára közli, hogy akkor most már eleget babázott és vigyük szépen vissza oda, ahonnan hoztuk, de az indulás mindenesetre nekem szép és kedves.

Persze azért öcsi is megtett mindent a jó hangulatú indulásért. Hazaérve a mózeskosárból előkerült a Miskonak gondosan választott ajándék: egy Dínós könyv, egy Spinosaurus és egy Triceratops :))), aminek persze a nagytesó elképesztően örült. Este pedig, amikor végre kicsit összebújtunk a mi ágyunkban, akkor suttogva mondta:

-Mama olyan aranyos ez a kisöcsi, honnan tudta, hogy dínót szeretnék?

-Biztos fülelt a pocakomban és megjegyezte.

...

-Te mama, tudod ám, hogy nagyon szeretlek! - mondta vigyorogva és nem voltam benne biztos, hogy bevette a szövegemet.