Az út nagyon hosszúnak tűnt, mert lekéstük a csatlakozást, így volt nem várt kényszerszünet és nem várt átszállás, de Misko lelkesedése töretlen maradt. Végül, szombat délután Dallasban átvettünk az autót és letettük a cuccokat a szállodában. Úgy tűnt, hogy tulajdonképpen mindenki megbirkózott az időeltolódással, így autóztunk egy "Dallas by night" kört. Vasárnap délelőtt hőlégballon fesztiválra készültünk, de elvétettük az autópálya kijáratot, így helyette egy baptista gyülekezet vasárnapi miséjén találtuk magunkat, ahol a gospel olyan természetes, mint otthon az ovisoknak az "orgona ága". Ifjúúr tátott szájjal hallgatta, én pedig megkaptam a megfelelő üzenetet, ha eddig nem tudtam volna mi is az...
Délutánra jutott még egy kicsi TV nézős gyermekkorom felelevenítéséből, ti. meglátogattuk a Ewingek ex-otthonát. Misonak volt longhorn (tipikus texasi hosszú szarvú marha) és póniles, medencézés, no meg egy kis farmvonatozás. Bár igazából nem látom, hogy elképesztően lekötötte volna bármi is, mert ő arra vár, hogy Shamuval, az orkával találkozhasson végre. Vagyis most autózunk és úgy tűnik holnapra meg is érkezünk San Antonioba. Remélem az idő kegyes lesz hozzánk és a közelgő hurrikán kifullad Corpus Chrisi-ig.
Ami nem könnyű, hogy Misko alapesetben alszik délután, de ezt itt nagyon nehéz megoldani, így általában autózás közben ragad le a szeme és persze nem mindig a stratégiailag megfelelő pillanatban. Ezen kívül az étkezés sem feltétlenül olyan, aminek örülök, bár igyekszem a legjobbat adni a lehetőségekhez képest. Itt az ételkultúra tényleg gyorsétteremek egymásba érő láncolatából áll és amikor tegnap végre normálisat ehetett volna, akkor kidőlt és végül álmában evett néhány karika rántott kovászos uborkát. :) Talán nem is aggódnék ennyire 2-3 hét "kilengés" miatt, ha nem pont az indulás előtt derült volna ki, hogy alattomosan elkezdett felkúszni a vércukorszintje. Ezen kívül pedig hiszem, hogy a következetes egészséges étkezésre nevelés fontos része az életünknek, amibe nem tartozik bele a McDonald's és a hasonló kalória-bombák.
Tehát most minden reggel mérünk és figyelünk, mert az augusztusi 4.1-es vércukorszinthez képest a mostani 6.3, 5.2 és 5.0 soknak látszik.
A klinikára 23-án reggelre van időpontunk, addig pedig autózunk, nézelődünk, tengeriemlős lesünk, azaz gyűjtjük a közös családi élményeket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése