STIM Klinika - első nap

A történet ott kezdődik, hogy a megbeszélt időpontot megelőző este megérkezve, meglátván a környéket, az embereket és a klinikának jóindulattal sem nevezhető ablaktalan földszintes épületet, komoly kétségeink támadtak afelől, hogy egyáltalán bemegyünk-e az ajtón vagy az egész túrát átminősítjük egy rendkívül költséges nyaralássá...

De talán mondanom sem kell, hogy végül bementünk, hiszen ezért jöttünk. Odabent aztán árnyalódott a kép. A szobák és a vizsgálók komfortos, korrekten felszerelt képet mutattak, a személyzet pedig hozta az elvárt extrém kedves amerikai formát.

Először lemérték Miskot széltében hosszában, aztán pedig rá kellett állnia egy táblára, ami felmérte, hogy milyen a talpában a keringés. Aztán egy pöttöm érzékelővel egyenként bemérték, hogy a lábujjaknak milyen a keringése. Később pedig volt egy talp röntgen, valamint egy újabb érzékelős felmérés, amelyet dr. Rhodes végzett. Egy olyan műszert tartott a ficsúr lábához különböző helyekre, amely bizonyos pontok érintésénél elkezdett bizseregni. Ezt kellett Miskonak jelezni. A jobb lábán egyszerűen ment a feladat, de a bal láb külső oldalán Misko nem akart megszólalni. Újból elmondtam neki mi a feladat, de csak rázta a fejét, hogy ő bizony nem érez semmit. Ekkor a doktor azt mondta, hogy szerinte ezen a lábán volt a biopszia és valószínűleg a beavatkozás során sérült egy ideg és azért nem érez semmit. Végül persze talált olyan pontot, amely megfelelően működött és hozzátette, hogy a VECTTOR-t használva, majd elmúlik ez is.

Miskonak így már "csak" az volt hátra, hogy birtokba vegye saját gépét és egy asszisztens bemutassa nekünk, hogy mi a már kialakult DMD protokoll, ami alapján fel kell helyezni a tappancsokat.

Egy kezelés úgy néz ki, hogy felteszik a két hőérzékelőt a mutatóujjakra, majd felhelyezik a tappancsokat a láb nyolc különböző pontjára. Az első négy percben a hőérzékelők kalibrálnak és ez után kezdődik a negyven percnyi kezelés. Ha lejárt, akkor jöhet ugyan ez a procedúra a kezeken. (Ha közben nincs szünet, akkor ki lehet hagyni az újabb kalibrálást.)

Este újabb kezelés következett, amelyet már mi magunk hajtottunk végre a szállodai szobánkban - remélem sikerrel. Kifejezetten flottul ment a dolog. Miso segített kiválogatni a színes kábeleket és zökkenőmentesen "felszerszámoztuk" a lábán. Gergő mesélt és énekelt neki, amíg végül szépen elaludt. A ragacsos tappancsok áthelyezését a kezekre már álmában végeztük, fel sem ébredt és az ujjszopással sem volt gond, mert mély álmában az már úgy sem kell neki.

A kezeléseket egy hónapon keresztül naponta két alkalommal kell végezni, aztán elegendő lesz az éjszakai.

A technikai részleteket tekintve úgy néz ki a dolog, hogy a készülék adapter nélkül egy sima átalakítóval bedugható a hazai 220V-ba (itt 110V van). Az elektródák 4-6 hét alatt használódnak el, a doboz tartalmaz néhány csomag utánpótlást, ami ha elfogy, akkor írni kell a klinikának és 20$ utalásával küldenek újabb csomagot. A lassabb amortizáció érdekében célszerű a bőrfelületet törlőkendővel áttörölni, különösképpen a szteroidos páciensekre, akiknek a bőre jobban "pereg".

A gép érintőképernyős kijelzőjét is érdemes figyelni. Egyfelől azért, mert ezen nekünk kell beállítani a doktor által megszabott protokoll számát, ami estünkben a 0.5. Másfelől pedig azért, mert előfordulhat, hogy valami okból kifolyólag (pl. mert megnőtt a gyerek) azt fogja kiírni, hogy "new protocol". Ekkor írni kell dr. Rhodesnak, aki elküldi majd az új protokoll számát.

Ezen kívül pedig a következő 6-8 hétben további fejlesztéseket fognak végrehajtani a gépen. Pl. a mostani ragasztgatós hőmérőzés helyett ujj-csipeszek lesznek és az elektródákat felruházzák mágneses tulajdonsággal is (kiiktatva ezzel számunkra a Bemer készülék használatát).

A nap folyamán volt hosszabb beszélgetésünk dr. Rhodes-al és dr. Budreau-val valamint egy 5 napja kezelés alatt álló nyolc éves kisfiúval és annak anyukájával, de erről majd egy következő posztban írok, valamint hamarosan felteszem a képeket egy picasa albumba, hogy kerekebb legyen a kép.