Az esti műsor nem úgy sikerült, ahogy terveztük, mert ahelyett, hogy álmában felragacsoztuk volna, felébredt és előadta kukori reggeli műsorszámát, majd közölte, hogy ő bizony reggelizni szeretne. Ezzel szemben pedig reggel úgy tudtam végrehajtani a kezelést, mintha mormotát ragasztgatnék. Vagyis még mindig nem állt át, ami egy három és fél évesnél igencsak megnehezíti az amúgy alaposan felborult napi rutint.
Néhány nap alatt próbáltam objektíven gondolkodni azon, hogy miket tapasztalok.
1. Misko egész bőrfelülete olyan meleg, hogy többször is azt hittük lázas (persze nem volt az).
2. Aki eddig hisztis rohamot kapott bármilyen takarótól, az most jól érzi magát betakarózva, sőt maga kéri, hogy takarjuk be.
3. A játszótéren úgy mászókázott, mint még életében soha. Én persze rosszul voltam, ő pedig élvezte, hogy csimpaszkodik, rohangál és hason olyan lendülettel csúszik, hogy a végén a kavicságyon landol (és kifejezetten megkér, hogy ne kapjam el).
Azt persze nem tudom, hogy ebből mit tudhatok be a szteroidnak. Az viszont tény, hogy az egy hónappal ezelőtti állapothoz képest most fokozatos fejlődés helyett inkább egy minőségi ugrást látok a mozgásfejlődésben. Legutoljára egy hete New Yorkban volt játszótéren ott még nem volt ennyire "technikás", gyors és bátor (persze ott mindannyian az erőnk végén jártunk).
Konkrétan a kezeléssel kapcsolatos újdonság az, hogy két napja amikor az esti műszakot a lábával elkezdtük panaszkodott, hogy bizseregnek a lábai és ez zavarja. Azonnal írtunk a doktornak, aki postafordultával megírta, hogy az intenzitást 0.5-ről 0.2-re kell mérsékelni. Azt mondja, hogy elkezdtek az idegvégződések beindulni és regenerálódni, ezért nem szüksége már túl nagy stimuláció. Amikor a kezén próbáltuk a régi beállítást, Misko ismét panaszkodott, hogy kellemetlenségei vannak. Tehát kézen is mérsékeltük a programot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése