Avagy ami már nem fért bele az "évértékelőbe", mert szimplán nem jutott eszembe. Tehát íme még néhány random ismérv elsőszülöttemről, akivel pont 1111 napja osztódtunk:-Úgy 4-5 hónapja elkezdett félni a sötéttől. Az agglomerációba költözés óta szereti, ha lámpafénynél alhat el. Ez lehet a kis éjjelilámpa vagy az előszoba világítás, a lényeg az, hogy kellő mennyiségűnek érezze a forrást. (Előtte kifejezetten kérte, hogy kapcsoljunk le mindent.) Sötétben a kertbe sem szeret kimenni. Persze ha mi ott vagyunk, akkor azért bátrabb. Azt hogy fél nem is szokta mondani, csak azt, hogy "jön a dínó". Nála ebben ölt testet a félelem. Természetesen minden alkalommal megbeszéljük, hogy mi az ábra a dínókkal. Illetve egy ideje ő maga mondja, hogy a jégkorszakban kihaltak, mert nem volt mit enni, de aztán újra kezdi a témát.
-A gyógyszerevésben egészen különlegesnek ítélem meg helyzetünket. Kb. másfél éve eszi napi rendszerességgel az ilyen-olyan kiegészítőket. Ezeknek egy jó része tabletta/kapszula/lágy zselatin kapszula. A "kukókért" ő maga jelentkezik, meghatározott sorrendben veszi be őket és szétrágás nélkül egy-egy korty vízzel lesz túl rajtuk (én talán 10 éves lehettem, amikor először lenyeltem egyben valamit). A legutóbbi betegség alatt pedig az kiderült, hogy jobban járok, ha a szirupok helyett kiszámolom szépen a hatóanyagtartalmat és aszerint szerzek be tablettákat, hogy mg-ra stimmeljen vagy darabolható legyen.
-Esti műsor. Rendszeresség márpedig van benne. :) Csak néha kicsit változik... az utóbbi időben pl. nem szereti a mesét. Nem kéri magától és ha ajánlatot teszek, akkor sem izgatják fel a könyvei, de apja kútfeje sem. Csak remélem, hogy megint lázba lehet majd hozni valamivel és nem csak arról szól majd az este, hogy nyolc perc Bemer aztán puszi, nagyölelés és azonnal elalvás. Persze ez lehet, hogy azért is van, mert némiképpen "latinosabb" életet élünk és mert gyakorlatilag egész nap levegőn van. Na majd otthon meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése