Kb. 94 cm és 13.2 kg, az utolsó tejfoga pedig éppen a szülinapi fogmosásra bukkant ki.
Még mindig sokszor bújós, kedveskedő és igen figyelmes. Ha pl. apja bevágja a lábujját, elképesztő aggodalommal tudja mustrálni és kommentálni a helyzetet. Segítőkész, evések után elpakol maga után vagy "jelentkezik" mosogatásra. A múltkor a reptéri wc-ben pik-pak felmosott :). A dackorszak azt hiszem lecsengőben, bár őszintén szólva nem volt különleges. Volt egy-két hiszti, de így visszagondolva nem volt jelentős. Inkább azt mondanám, hogy van bőségesen szilárd elképzelésekhez járó akaraterő és makacság, de azért lehet vele beszélni (vagy szankcionálni), csak türelmesnek kell lenni (amiben nem mindig vagyok jó).
Fejben még nem, de vizuálisan kiválóan tájékozódik. Elég, ha egyszer jártunk már valahol, visszatérve tökéletesen emlékszik, hogy mi merre van. Pl. egy autópálya letérőnél megjegyzi mutatva, hogy "arra van a bölcsi", egy étteremben ugyanahhoz az asztalhoz megy "itt ültek" felkiáltással pár hónap elteltével vagy nyolc hónap elteltével is tudta, hogy merre kell menni a brazil bérleményünk felé és a kertből egyenesen letalált a tengerpartra.
A sok jövés menésben, azt gondolom, megedződött, mert igazán rendes utitárs. Nem nyafogós, panaszkodós, viseli "sorsát".
Erőssége még mindig a beszédben van, kérésre sem áll be a szája. Valamint kérdez, kérdez és kérdez. Szókincse számomra lenyűgöző, néha úgy fűzi a gondolatokat, hogy az alapvetően nekem nem egy ekkorka gyerkőc szájába való. Viszont szórakoztató. Nyelvtannal már egészen jól állunk, az igeidőket jól használja egy kivétellel: magáról múlt időben T/3-at használ és erről már jóideje nem hajlandó lemondani. Már nem kell rendszeres szinkrontolmács a kiejtéséhez (bár ezt momentán, az idegennyelvű környezetben nehéz lemérni), ugyanakkor bizonyos hangokat konzekvensen portugálos/spanyolos akcentussal ejt ki - a szó eleji "h" hangot elegánsan lehagyja, a szó közepén előfordulókat pedig rendre "v"-nek ejti (pl. pohár helyett povár).
Bizonyos dolgokban egyre önállóbb, pl. pár napja rájött, hogy már elég magas a wc-be állva pisiléshez, így ha a látási viszonyok nem korlátozzák, beszalad a fürdőbe és cselekszik. Egyedül fürdik, szappanozik, fogat mos; ezekbe csak a precízió végett avatkozom és fejezem be vele. Az öltözködésben viszont semmi esetre sem akar aktívan részt venni. Csak ritkán egyezkedik az ügyben, hogy mi legyen rajta, adja a lábát, dugja a kezét a megfelelő lyukakba, de elő nem fordulna, hogy felizgassa egy poló felvétele, inkább meztelenül flangál.
Szépen eszik egyedül, mostanság rákapott arra, hogy vegyítse az elemózsiát, így nem aszerint fogy az étel, hogy mit enne leginkább és mit legkevésbé, hanem vegyes falatkákat halmoz össze magának (pl. rizs, husi, borsó). A lekesség csak a vége felé lankad, olyankor rendre megkér, hogy segítsek neki befejezni az evést. Még mindig elképesztő lelkesedéssel és megszállottsággal tud falatozni. Mindig vannak aktuális kedvencei, de ha valamiből telítődött, akkor vége a dalnak, felesleges strapálni magam. Júniustól novemberig pl. non-stop fasírtot és krumplipürét akart enni, most rá se néz a pürére (a fasírtot még otthon letesztelem). Most köretnek kizárólag rizs vagy sültkrumpli (tésztára is csak igen ritkán néz rá). Eddig odavolt a halakért, most főleg borjúban utazik (speciel ízlése van, mert ahol általában ebédelünk, argentín marhákat sütnek :D) és persze rákban, a camarao milanese (rántott shrimp) még mindig kedvére való. Ami számomra meglepő, hogy a tojást nagyon szereti, de csak a sárgáját eszi meg főtten. Amióta paradicsom van a láthatárán tömi magába, ez az első számú zöldségféle, ezen kívül borsó, kukorica, olivabogyó, bab (ritkán) és itt vége is a listának; csak reménykedni tudok, hogy majd hajlandó lesz megkóstolni megint Jutka nagyi rakott karfiolját... A gyümölcsök szerencsére szélesebb skálán mozognak: egyelőre úgy tűnik az áfonya az állandó kedvenc, amióta először megízlelte a Hippes pépet, ami persze meg sem közelíti Babcia bokrait, mert azt rendszeresen emlegeti szezonon kívül is. De listavezető még az eper, a málna, a ribizli, a cseresznye, a szőlő, szilva és minden, ami apró(bb) szemű és a görögdinnye. Otthon nagy almarajongó volt, az ittenieket viszont nem kedveli. Ezen kívül vannak olyanok, amelyeket napokig megeszik, aztán nagyon sokáig rá sem néz (mango, papaja, karambola). No és a banánról se feledkezzünk meg, ami az abszolút top lenne, ha hagynám, de az a helyzet, hogy a magas cukortartalma mellett még székrekedést is okoz neki, vagyis csak igen ritkán ehet. A reggeli kakaózást beszüntette, ami gondolom a melegnek is köszönhető, helyette narancslevezik. Ezen kívül csak a barackével és a vízzel kötött jó ismeretséget, mást meg sem hajlandó inni (csak a napi Juvent és néhanapján jegesteát).
Továbbá imádná a friss, fehér kenyeret, a sütiket, a fagyit és a csokoládét, de ugye elvek vannak meg hamarosan kezdődő szteroidkúra... Vagyis igyekszem továbbra is az egészségesség és változatosság jegyében etetni, de azért néha van engedmény 1-1 pizza, fagyi, sültkrumpli és banán keretében. Persze ezért aztán akadnak nézeteltérések, amit egyelőre a szülői erőszakszervezet megold (pl. ha nem eszed meg ezt, akkor nem kapod meg azt), de gyanítom, hogy már nem sokáig.
Szépen és sokáig játszik el egyedült, ez két hónapja majdnem kizárólag a legozást jelenti. Rendületlenülépíti újabb és újabb járgányait. Nekem ez is lenyűgöző és persze nyilván elfogult is vagyok, de azért azt gondolom szép teljesítmény egy háromévestől, hogy az ötévesnek valóval játszik. De ez csak a Legora igaz, mert más játéból a korosztályának való igen ritkán hozza lázba. Karácsony után ugyan volt egy periódus, amikor gyurmázott és puzzle-t rakosgatott naponta, de ez elvesztette varázsát. Most szemkipattanás után szalad építkezni, aztán kisvártatva pancsolni.
No igen a vízi létezés... ez az ami az utóbbi hetekben szintén lázba hozza. Amióta rájött, hogy karúszóval egyedül is biztonságban van, nem lehet leállítai csak ha már nagyon fázik. Nem is tudom hogyan lesz otthon, most napi 3-4 órát vizezik a tengerben vagy a medencében.
Persze ennek is megvan a miértje (legalábbis az én okfejtésemben). Szárazföldön sokkal bizonytalanabb és ügyetlenebb. A vízben, ha "kimegy" alóla a lába, a karúszó fent tartja, nincs mitől félni, mert nem lesz fájdalmas esés a vége. Bár az utóbbi időben éppen megállapítottuk, hogy mintha kevesebbet esne orra (nyilván mert nem emeli eléggé a lábfejét és beakad ebbe-aba), de ahogy az utóbbi napokban figyelgetem napi egyszer azért elvágódik, főleg egyenetlenebb terepen. A felállás pedig a Gowers' sign szerint, térdre támaszkodva, a betegség első igazi tüneteit mutatva. Tavaly ilyenkor már próbálkozott futással és azt hittem ez fejlődni fog, de aktuálisan a "sietés" a maximum, bár jellemzően kedve nem szokott lenni hozzá. A guggolás megszűnt, nem is teszi próbára magát ez ügyben, inkább beül a sarkai közé, amolyan "V" alakban. Az, hogy megmásszon egy játszótéri alkalmatosságot nagyon esetleges (no nem mintha sok alkalma lenne gyakorolni) és segíteni is kell neki. A lépcsőzéssel ugyan ez a helyzet. Ha próbálkozik és nem kéreckedik fel, akkor kapaszkodót keres vagy letámaszkodik.
A szívem persze rendre összefacsarodik, ha ezeket látom, de tanulom az ezzel együttélést és már többször fordul elő az, hogy nyugtázom, de belül nem törik el újra és újra valami, csak megyek tovább és igyekszem bízni, figyelni, hogy a betegségre vonatkozólag a legjobbat kapja - ami nem is olyan egyszerű, mert ha mindent jól akarok csinálni, akkor felkeléstől lefekvésig rengeteg a tennivaló ezügyben.
No és még egy érdekesség, úgy általában nem szereti a zenét. Persze nem feltétlenül arra gondolok, hogy ha mi rázendítünk, akkor villámgyors reakcióval érkezik a "ne énekelj!" felszólítás (ami érthető), hanem arra, hogy pl. otthon vagy autóban gyakorlatilag lehetetlen zenét hallgatni. Az egyetlen ami elfogadható számára, az az élő zene (pl. Marci és Emese játéka lenyűgözte).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése