Rákőssejtölő vegyület

Úgy látszik ez az utóbbi idők fő témája, bár szerencsére ezúttal nem bulvárhisztiről van szó, hanem komoly kutatásról.

A minap jelent meg a Cell magazinban egy cikk arról, hogy találtak egy olyan vegyületet - nevezetesen a szalinomicint -, amely célzottan képes drasztikusan csökkenteni a tumoros sejtek központi rákőssejtjeit. Az utóbbi időben több kutatásból is az derült ki, hogy a ráksejtek rapid és agresszív terjedéséért ezek az őssejtek felelősek.

Az ezzel kapcsolatos kutatások nem könnyűek, hiszen ezek a sejtféleségek kifejezetten instabilak, így a rákőssejtek gyorsan alakulnak át tumorsejtekké, vagyis nehéz vizsgálni őket. Hosszadalmas folyamat kideríteni, hogy pontosan melyik ágens az, amelyik célzottan, ezekre az őssejtekre fókuszálva oldja meg a problémát és nem az egész testre hat, mint a sugár vagy a kemoterápia, amelynek számos kellemetlen és veszélyes mellékhatása van, valamint nem is igazán hatásos sok esetben. Az újonnan szelektált szer százszor hatásosabb a szokványosan használt paklitaxelnél.

A kutatók tulképpen úgy értek el sikert, hogy némileg megfordították a folyamatokat: mellráksejteket alakítottak vissza rákőssejtté és ezeken a tenyészeteken próbáltak ki 16 ezer különböző vegyületet, amelyekből végeredményben a szalinomicint került ki győztesen. Ez a vegyület aztán in vivo is bebizonyította, hogy működik és hatékonyan végez a nemkívánatos őssejtekkel. Vagyis lassult a tumorképződés, valamint nem alakult ki újabb áttét.

A kutatók még pontosan nem tudják, hogy a vegyület (kémiai nyelven) miként számol le a rákőssejtekkel és a klinikai kipróbálás is előttük van még, de ezzel együtt úgy vélik, hogy néhány év elteltével hatékony szer lehet a szilárd daganatokkal szembeni küzdelemben.

A cikk persze nem közvetlenül DMD-s témakör, de ha kicsit utánagondolunk, akkor hamar rájöhetünk, hogy ez nagyonis jó hír. Hiszen ha utolsó szalmaszálként belekapaszkodunk majd egy őssejtterápiába, akkor foglalkoznunk kell majd a rákosodás veszélyével. Viszont ha a tumorokat nagy biztonsággal le lehet küzdeni, akkor ez a kockázati tényező csökken, mert adott esetben tudunk majd kezdeni vele valamit (ha egyáltalán kialakul, mert azért ez nem törvényszerű).