Ismét Magyarországon

Tíz napja érkeztünk és ezúttal kicsit pörgősebbre fogtuk, ami Misko folyamatos rehabját illeti. A múlt héten elmentünk kipróbálni a velencei termálfürdőt, ami szolgáltatásban és árban is remek, így heti 2-3 alkalommal az ifjúúr itt fog hidroterápiázni, ami egyelőre még úgy néz ki, hogy a kötetlen játék közben általában észre sem veszi, hogy úszik.

Ezen kívül fix időpontunk van Katihoz is, akivel első alkalommal persze volt pici "összetűzés", de másodszorra már egyezkedés nélküli agitálással rá lehetett venni a rendes munkára.

További fejlemény, hogy beiratkoztunk a helyi óvodába, amiről nem tudtam, hogy milyen lesz és nem is voltam benne biztos, hogy akarom-e. De megismerkedvén a leendő óvónénivel, no meg a vadiúj ovival, úgy gondolom, jó lesz végre neki a gyerektársaság. Nem mellesleg Pitypang ovi, Csiga csoportjának Kriszi nénije gyógytornász is, aki ugyan nem tudta pontosan, hogy mi fán terem a Duchenne, de azt pontosan tudja, hogy nem minden gyereknek ugyanarra a tornagyakorlatra van szüksége. Illetve röviden leírva a betegséget magától mondott dolgokat, amiből tudom, hogy Miso jó kezekben lehet nála. Ami még jó, hogy ha eljutunk az egész napos benttartózkodásig, akkor van lehetőség arra, hogy egyénileg kapjon ebédet, olyat, ami a szteroidozás mellett sokkal megfelelőbb lesz számára, mint a menzafőzelék. Első körben egy dolog van, ami nem a legszerencsésebb és az pedig a létszám: Misko lesz a 24-ik a csoportban.

Agglomerációs életünk további meglepetése, hogy olyan doktornénivel hozott minket össze a sors, aki nemcsak, hogy kedves, de ismeri is az izomdisztrófia témakört. Ránk szánja az időt, ért a gyerkőcök nyelvén és még az aszisztensnője is az extra kategóriába tartozik. Az első vizit után, jövő héten újból találkozunk, hogy átbeszéljük Misko leleteit és, hogy túlessünk végre a maradék oltásokon.