Ismét Budapest. Ismét hideg. Ismét csak a rohanás.
Viszont azonnal feltöltődéssel kezdjük. Először mentünk Judithoz reikire úgy, hogy a cél az volt, hogy Miskot kezelje.
Aki az alternatív lehetőségeket nem bírja, bátran ugorja át ezt a postot!
Számomra szinte hihetetlen volt, hogy örökmozgó csemetém napjának legaktívabb szakaszában 20 percen keresztül nyugodtan ült. Nem számítottak a játékok, de még a tízórai sem. Pedig ha evésről van szó, akkor Misko sosem viccel az ordítással, hogy siettesse a folyamatokat. De most másként volt. Az én pici fiam különös arckifejezéssel meredt előre, de nem bambult, hanem összpontosított, koncentrált. Nem láttam eddig ezt az arcát és bevallom, meg is lepett. Megnyugvást talált Judit karjaiban és eszébe sem jutott, hogy abba kellene ezt hagyni. Nem is ő vetett véget a dolognak, hanem az "energiaosztó", aki elmondása szerint teljesen lemerült a gyerektől.
Nincs értelmes magyarázatom, jól éreztük magunkat és kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése