Az egész történet a spiritualitásról szól, arról, hogy az idejövők el tudják-e fogadni a felfoghatatlant, hogy hisznek-e a csodákban. Azt hiszem itt leginkább az a lényeg, hogy az ittlét alatt* az ember mennyire tud lemerülni saját személyiségének bugyraiba és mit tud felhozni onnan, ami jövőjének hasznára válik.
Nyilván ez alapvetően velünk, szülőkkel van kapcsolatban, bár a helyiek (és még sokan mások szerte a világban) úgy tartják, hogy az entitások elbánnak mindenféle betegséggel. A historikus adatokról szándékosan nem olvastam sokat, tettem - illetve nem tettem ezt azért, mert "üres fejjel" akartam megérkezni Abadianiába, így csak azt tudom, hogy itt alapvetően rákos betegségek kapcsán könyvelnek el nagy sikereket, genetikai betegségekről pedig nem hallottam. S mégis itt vagyunk, mert úgy érzem, hogy minden materialitásom ellenére nem tehetem, hogy kihagyom a lehetőséget. Volt már DMD-s család aki járt itt és jönnek megint.
Egyelőre nem tudom mit várok a holnapi találkozástól, mert holnap Joao színe elé járulunk és visszük Miskot is.
Nem tudok hinni és nem merek nem hinni. Ma ezzel térek aludni, holnap pedig különös karácsony és egy különös találkozás vár ránk.
*ma érkeztünk és kb. két hétig maradunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése