Tehát kettőkor visszatértünk, hogy a kezdő, műtétes sorral bevonuljunk az erre rendelt szobába.
Nem éreztem semmit, kiüresítettem a fejem és fókuszáltam Misora és elképzeltem, hogy az én materiális agyam szerint mit is tehetnek az entitások ezzel a betegséggel. Mert azt nem gondolom, hogy egy hiányzó génszakaszt pótolni tudnának, inkább csak az szerepel eshetőségként, hogy beindítanak valami biokémiai folyamatot, ami valami módon megvédi a sejtet a biztos pusztulástól. Esetleg az, hogy "felébresztenek" egy alvó gént, ami működésbe lépve valamilyen védelmet ad... De ezt inkább csak úgy zárójelben mondom.
A meditálás kezdetén Miso a szívére tette a kezemet (magától), majd szép csendben maradt egészen végig. Én úgy éreztem, hogy rövidebb volt mint a múlt heti műtét, de kifelé jövet Andor elmondása szerint kb. fél órát voltunk bent.
Műtétre való tekintettel újabb 24 óra szobafogság és újabb adag goglota-kapszula (az újat kell megbontani és a régit, csak az újabb elfogytával kell folytatni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése