Valami belső késztetés azt mondta, hogy sorbanállás (Joao, ill. entitás elé járulás) helyett, inkább beülnék a meditációra. Kényelmesen elhelyezkedtem és próbáltam a légzésemre koncentrálva kiüresíteni a fejemet. Ez eleinte nem is volt egyszerű, aztán mégis kellemesen éreztem magam. Úgy éreztem, mintha lebegne a karom és mintha valami felfele vonó erő tartaná a fejem. Érdekes volt; eddig ilyet nem tapasztaltam, szóval kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy Joao* ott sétálgat előttem és mellettem. Hmmm...
Aztán egy "Prof" becenévre hallgató ember törte meg a mélynyugalmi állapotomat kb. másfél óra múlva, ami rettentően zavart. Éppen azon kezdtem el gondolkodni, hogy minek hangoskodik és különben sem értem - szóval elintéztem volna egy kanál vízben, amikor elkezdtem megérteni a mondatokat és éppen arról beszélt, hogy milyen fontos a megbocsátás. Ekkor azért picit elszégyeltem magam és gondoltam jobb lesz nekem gyorsan a családomra fókuszálni, de mire ez megfogalmazódott volna bennem a Prof pont a családi béke és kiegyensúlyozottság lényegéről kezdett beszélni.
Olyan érzésem volt, mintha kiolvasták volna a gondolataimat. Az ilyenekre libabőrös leszek és elkezdek kételkedni abban, hogy tényleg csak materiális világ van-e. Persze azért nehezen hiszem, amit nem látok.
Délután az un. "revisao" sorba álltam, tekintve éppen tegnap este volt a varratszedés. Joao a kezét nyújtotta és üveges tekintettel mondta, hogy az entitások segíteni fognak, de a sikerhez szükség van még egy adag kapszulára (5 doboz), így ezeket most majd majd négy hónapon át kell magamhoz venni, naponta háromszor.
Persze azt nem tette, hozzá, hogy a gyógyuláshoz én is kellek legalább 40-50%-ban... szóval, ha nincs gyógyulás, akkor azért mindig van mire fogni.
*az fogalmazódott meg bennem, hogy a környéken közel s távol ő az egyetlen ember, aki igazából nem szimpatikus, mert "hideg", a többiek mind-mind szeretetet árasztanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése