A szövődményeknek fajtái:
- légzési (késői progresszív fázisban*, műtét után 36 órával is jelentkezhet)
- kardiális** (tachikardia, kamrafibrilláció - az inhalációs és az intravénás altatás egyike sem tűnik biztonságosnak)
- metabolikus (malignus hypertermiára emlékeztető tünetek - pl. láz, emelkedő CK)
Teendők:
- légzésfunkció (vitálkapacitás teszt fekve/állva)
- Echo, EKG a kardiális érintettség igazolására, EtCO2, hőmérséklet ellenőrzés, vizelet ellenőrzés
- beavatkozás közben és után reanimációs készenlét
- sebészeti konzultáció: többet használ-e a műtét, mint amekkora veszélyt rejt az altatás?
- kötelező neuromuszkuláris monitorozás
-48 óra PACU (anesztézia utáni kezelő osztály) vagy íntenzív osztályos megfigyelés
*A légzőizmok érintettsége miatt a vitálkapacitás csökken. A diurnalis hiperkapnia (vér CO2 tartalmának éjszaka és nappal közötti átlagkülönbsége) kifejlődése esetén jelentősen romlanak az életfeltételek, bár a mai technikákkal az éjszakai lélegeztetéssel sokat lehet rajta javítani.
A előrehaladottabb esetekre szintén jellemző az éjszakai hipoxémia (vér nem telítődik eléggé oxigénnel).
** A betegségre jellemző kardiomyopátia miatt is fontos odafigyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése