Hatodik, utolsó Casa nap

Reggel két kérdéssel áltunk sorba a "segunda vez"-ben. S annak ellenére, hogy megdőlt az előző napi állításom, amely szerint Joao rideg ember, nem éreztük, hogy választ kaptunk. Relatíve soká álltunk előtte, kezét fogva, ő pedig a Misora mosolygott, majd - szerintünk - a Gergőre nézve azt mondta: kristályágy. Kimentünk és megindult a tanakodás, a Gergő puffogott, hogy nem értett semmit, én is alig.

Végül újfent sorba álltunk, ezúttal portugálra fordított, jól megfogalmazott kérdéseinkre megkaptuk a választ: Miskon "dolgoznak" az entitások, legyünk türelmesek.

Azért végül mind a ketten elmentünk kristályágyra, ami egy fényterápiás csakrafelszabadító kezelés (fél óra 20 reál). Misko közben Renivel és Andorral tenyérnyi lepkéket kergetett a Casaban egy másféléves társaságában.

Dolgunk végeztével a Gergő úgy jött ki, hogy érzése szerint a teste középvonalára súlyokat helyeztek, én meg úgy mintha homlokon kólintottak volna egy keményebb mangóval és még bele is préselték volna kicsit.

Pedig az egész úgy néz ki, mintha plécsövekből műanyag kristályokat, karácsonyi izzókkal világítanának ki.

Délután ismét Joao elé mentünk és megkérdeztük, hogy mit kell tennünk Misko gyógyulása érdekében. A válasz szerint még két alkalommal kell visszatérnünk a Casaba. Az időpont tőlünk függ, érezni kell.

Amikor megérkeztünk legszívesebben azonnal visszafordultam volna, mert nagyon nem éreztem magaménak ezt a "dolgot". Két hét elteltével az a furcsa érzésem van, hogy még itt vagyunk, de máris jönnék vissza, pedig még most sem érzem magaménak a spiritualizmust.

A Casa hét végével lehet Joaoval közös képet készíteni a távozóknak, nem tettük, mert Gergő azt mondta, hogy majd az utolsó alkalommal... pedig Ő sem hiszi, ha nem látja. :)