Peter Gunning és Edna Hardeman professzorok eljárásának lényege, hogy kemoterápiával kezeli a disztrofinhiányos kisérleti egyedeket, közben pedig őssejteket juttat be a szervezetbe. Ezeknek a mioblasztoknak a speciális tulajdonsága az, hogy genetikailag módosították őket: felruházták egy vírussal bevitt génnel, az MGM egyik változatával, a P140K-val, ami egy DNS javító enzimet (metilguanin-DNS metiltranszferáz) kódol. Ez az enzim azért felelős, hogy a kemoterápia hatását csökkentse azáltal, hogy kijavít/gátol bizonyos sejten belüli folyamatokat, amiket a kemo okoz.
Ezzel a technikával azt lehet elérni, hogy míg a beteg sejtek elpusztulnak a kemoterápia során, addig ezek az őssejtek túlélnek, sőt szaporodni kezdenek és izomszövetet hoznak létre jelentős izom-szatelitákkal. Vagyis megfelelő mennyiségű kezelés után elvileg tökéletes gyógyulás érhető el.
A kutatás jelentősége az, hogy eddig az őssejtek, a bejuttatás után pár órával elhaltak, ha mégsem, akkor pdig kilökődtek az immunválasz során. Ezek az őssejtek pedig nemhogy bejutnak, bentmaradnak és túlélnek, de teszik s a dolgukat!
Ez persze úgy hangzik, hogy el sem hiszem igazából, de természetesen ez nem jelent semmit. Mármint túl jól hangzik. Egyelőre nincs meg az eredeti cikk, az Origon olvashattok róla magyarul, illetve az ABC ausztrál honlapján van egy rövidke párbeszéd Gunning-al.
No persze sok dologról nem szól a cikk, ezért ezt is jó lenne eredetiben átnézni (februári Stem Cells magazinban jelent meg). A kiindulás a leukémia gyógyítása volt - innen jött az ötlet, ott pedig saját csontvelőt használtak. Ez ugye a DMD esetében nem működik, hiszen a disztrofin gén hiányát ez nem orvosolná. Ha idegen őssejt, akkor pedig pontosan miféle (ez generálja a többi szokásos őssejtes kérdésemet)? Illetve nekem kérdés az is, hogy a kemo során miért csak az izomsejtek fognak elpusztulni, más sejteket/szöveteket nem érint?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése