Történt ugyanis, hogy lementünk homokozni a partra és a tegnap kiásott tocsogónk mellett hatalmas canis merga éktelenkedett; gondosan eltakarítottam, de természetesen Miso nem általlott pont a helyébe hemperegni és hódolni legújabb hóbortjának: hason fekve nyalja a homokot, mintha fagyizna.Persze szóltam neki, hogy nézzen értelmesebb tevékenység után, az "értelmeset" pedig lelkesen demonstráltam újabb ásás és kupachalmozás keretében. Egy darabig működött is a dolog, de aztán megint besunyított hasra és lesve, hogy nézem-e a szeme-se-áll-jól klasszikus tekintetével arcal belevetette magát a lisztszerű homokba, majd önelégülten nyammogott. Ismét szóltam, ismét tereltem, illetve beígértem, hogy visszaviszem a házba, ha nem hagy fel a számomra egyáltalán nem humoros ténykedéssel (igazából nem zavarna, ha nem pont egy nagy kupac kutyakakát takarítottam volna el előtte, közben vízionálva a kínálkozó kórokozókat).
Gyorsan kitalálható, hogy természetesen nem hagyott fel. Így morogva összeszedtem a cekkert és a kölköt, majd hazavonultunk. Kertben zuhany, ebből aztán méginkább vérig sértődés Miso részéről, aztán az apját szólongata a kis balga, mert még mindig abban bízik (hiába), hogy ha én bekeményítek, akkor az apja majd lágyul. Persze kiderült a turpisság, hogy miért is jöttünk be. Aztán odamentem hozzá és közösen megbeszéltük, hogy miért rossz döntés kutyaszar hűlt helyét nyalogatni. Még sosem láttam ilyennek az arcát, mintha tényleg vette volna az adást és bánatos lett tőle, csak éppen még nem tart ott a szocializációban, hogy azt mondja "bocsánat".
Pár perccel később pedig a hamakában olvastunk verseket, de előtte még megkérdeztem Misot, hogy mit fogott fel a dologból:
-Érted miért nem jó amit csináltál?
-Miso érti már - mondta kicsit még nyafka hangon, de nagyon komolyan - nem eszi kutya kakit.
Én meg persze majdnem elsírtam magam, ahogy lepergett előttem az egész eseménysor.
1 megjegyzés:
Nagyon aranyos!!!
Megjegyzés küldése