Kb. egy hete, amikor Babcia és a nagybácsi megérkeztek Lengyelországból Miso teljes extázisba keveredett. Arra már természetesen van esze, hogy a rég nem látott családtag kedveskedni fog neki valami meglepetéssel, így minden újabb csomag előkerültét örömmel fogadta:
-Mi az, mi az?! Mit hozott, mit hozott?! - ha izgul, akkor páne duplázik.
Kisvártatva felbukkant egy csomagolatlan Lego-s doboz sziluettje:
-Hohohó! Kiszúrtam! Szerintem Misoé!
A könnyes nevetést akkor is megkapja, amikor pl. azt magyarázza autóban ülve az út közepén tekerő biciklisnek:
-Vigyázz! Középen nem szabad menni!
Autózás közben egyébként rendszeresek a közlekedésre vonatkozó kommentek, minden lámpánál elmondja, hogy mikor, mit szabad.
Ez a "vigyázz", mostanság amúgy is kedvenc szava, mindenkit figyelmeztet az adódó veszélyekre. Nyilván azért van ez így, mert egyre több dologra kell felhívni a figyelmét annak érdekében, hogy túlélje a kisgyermekkort. Ez azért is mostanság időszerű, mert társaival ellentétben az ő mozgáskoordinációja most kezdi elérni azt a fejlettségi szintet, hogy egyre szabadabban és önállóbban közlekedik. Javult az egyensúlyérzéke, a változást azóta látom, hogy a héten elkezdett triciklizni (még nem tökéletes a tekerés és kormánymozgás összehangolása, de szépen ügyesedik), de nem tudom, hogy kapcsolatban állnak-e a dolgok. A héten sokat volt játszótéren, ahol az eddig nem preferált csúszda és hinta voltak a fókuszban. Az előbbit főként hason, fejjel előre tesztelte. Ennek oka egyértelmű: ülve csúszva bizonytalanabb, a hátradőléstől pedig fél. Mindazonáltal nagy lépések ezek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése