Hóbort

Amióta elköltöztünk és nagyobbak a távok a lakásban, Misonál elkezdett rendszeressé válni az esti műsorszórás.

Lett szép szobája, többféle éjjeli lámpával, de a nagy teccésindex ellenére úgy tűnik, a beleszokás nem megy könnyen.

Régebben úgy aludt el, hogy "mire hármat számoltunk", illetve annyit sem, mert csak betettük az ágyba és szembecsuk, aztán horpasztás, később jött a mese, ami eleinte inkább nekünk volt fontos, mert amikor elálmosodott és megunta simán közölte, hogy kívül tágasabb. Aztán eljött az az idő, amikor nemcsak hallgatni szereti már a meséket, de ő maga is költ hozzá, szóval igazából apjával együtt mesélnek - én inkább olvasok neki, ő meg közbekérdezget. Ez így rendjén is volt, de mostanság a mese végeztével nem lehet csak úgy egyszerűen távozni, hogy jó éjszakát, a reggeli viszontlátásra. Először jött a "maradj, amíg elalszom", aztán a "maradj egész éjjel", de persze ez sem volt elég. Tehetséges kiscsávó tud hová fejlődni... :) Így aztán egyik este megjelent a mi szobánk ajtajában (utóbbi időben kb. vele egy időben feküdtem a konstans rosszullétek miatt) felfedezvén, hogy tulképpen le is lehet mászni az ágyáról - tudtam, hogy eljön majd ez a pillanat, de reméltem, hogy soká érkezik a felismerés (1 év kellett hozzá).

Tehát ifjúúr tétován megállt és közölte a szerinte szükséges kulcsmondatokat:

- Nem tudok én ágyamban aludni, mert elvitte a dínó./mert nem tetszik./Jaj mama, nem akarok én a küszöbön aludni. Te ágyadban szeretnék aludni.

S miután ennek nem nagyon lehet ellenállni (mert baziaranyos), rámutatok a mellettem lévő üres helyre és már pattan is, hogy elhelyezkedjen, majd közli:

-Itt fogok aludni egész éjjel. Csendben maradok. Apa nem visz át álmomban.

Persze kipróbáltuk a "nemviszátot", melynek eredményeként néhány álmatlan óra után megtörtént a visszatranszport. Egyszerűen nem megy neki a hosszában alvás.

De hogy ne legyen ebből állandó rendszer megpróbáltunk bekeményíteni és rádumálni, hogy aludjon el szépen a helyén. Aránylag működőképes volt a dolog, eltekintve, hogy n+1-szer kellett visszamenni "pisilni kell", "szomjas vagyok" és egyéb indokokra. Aztán rájött, hogy lehet ezt rafkósabban is. Néhány napja meglepő "önzetlen" kedvességgel mondja apjának, hogy "lemehetsz, mert megígértem", első nap naív boldogsággal azt hittük, hogy na rendben lesz ez, nincs több egyezkedés. Aztán épp felmentem a szobánkba pakolászni (még meg is jegyeztem, hogy nocsak micsoda felfordulás lett az ágyunkban), amikor pár perc alatt levitorlázott a pilletantusz, hogy ti. a fiam teljes menetfelszerelésben - párna, takaró, béka - szépen bevackolta magát oda, ahová nem kéne. Ma odáig fajult a dolog, hogy meg sem várta a felső szint elcsendesedését, máris elkezdett átosonni, erre apja megkérdezte, hogy mit is csinál odaát:

-Apa teágyadban sokkal jobban tudok aludni.

Jaaa, ha népvándorlásnak ilyen prózai okai vannak...

:)