-Apa mit szónál, ha otthon mennéznénk a nagy madaas fímet? ... amiben a madár aszmonna váááááááá és a kisfiú azé anyaos, mert betapasztalja a lábát.
Oviban, indulásra készen, csak még a hátizsákja kell:
-Az ott a tiéd! - így az apja
-Az nem a eném!!!
-De. Nézd csak meg, rá van írva: M-I-S-K-O
-Apa az nem "o", hanem egy nulla!
Ismét autóban:
-Apa, mennünk el a pözponba bevásáolni!
-Inkább a városközpontba menjünk bulizni. (ti. bohócfesztivál van)
-Jó. Mennünk a bulipözponba.
-Apa, nédd! Ott egy nagy madá(r), vitárlózik a szárnyával.
-Vitorlázik.
-Széttáta a szánát íííd (ujjait szétterpesztve mutat) és vitólázik, mint ed jája (rája).
Ezen kívül pedig este a verandán olvastunk. Készültem, mert a kispasinak is hoztam ki könyvet. Persze elkezdett kántálni, hogy "mama óvassá, apa óvassá nekem", de kétszer elmondtuk, hogy most mindenki magának olvas, szóval jobb, ha szépen leköti magát ő is. Erre elkezdett lapozgatni és kommentálni. Természetesen végül mi csak színleltük az olvasást és nyeltük a nevetést. Kb. ilyenek hangzottak el:
-Nahát ett az óda(l)t még nem is láttam, itt ed zsiáf, még ed zsiáf, sok zsiáfok... esse láttam még... pinvin meg kicsi veszélyes béka.
-Ez a mamackó, ezek meg a bocok és az apapamevve... ez a háom kismalacok, a gulyás vidáz rá és kutája is van.
Ezen kívül volt még szó nulackákról, púkákról és egyéb jószágokról, mivel Török Szilvi Állatfa című opuszát olvasta ki előtte pedig egy állatkertes könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése