Ez volt a harmadik. Az első mondhatni hagyományos volt: hó, hideg, karácsonyfa, stb. kár, hogy majd nem is emlékszik rá. A második furcsa: meleg, panziószoba, lufifa, gyümölcsös pulyka és rengeteg ismeretlen ember, akik végül kézen fogva együtt énekeltek. Az ez évi megint más. Majdnem sajátunknak érzett bérlemény, meleg, délután a fiúknak tengerparti homokozás, a lányoknak díszítés, pálmafa-maradvány szaloncukrokkal és masnikkal díszítve, rózsaszín-kék-zöld hangulat, ajándékbontás, kerti grill, petárdák.
Misko kapott könyvet, gyurmát, puzzle-t, portugálra okosítót (bár hasznosságáról még nem vagyok meggyőzve, tekintve, hogy nekem kell felolvasni...) és egy távirányítós autót. Ez utóbbi, ha apai vezérlettel elindul, szalad utána, nehogy elmeneküljön. :)
Lefekvéskor kérdeztem tőle, hogy minek örült a legjobban. Azt mondta a gyurmának. Abszolút az autóra számítottam, mert általában a járművek körül forognak a gondolatai.
Azt mondtuk neki tegnap, hogy a karácsonyban az a jó, hogy mindenki az csinál, amit akar. No ez az a mondat, ami nem hagyhatta volna el a szánkat... ti. a fiatalember ezt úgy értelmezi, hogy akkor fekszik, amikor szeretne, akkor játszik, amikor szeretne, akkor nem skype-ol a nagyikkal, amikor mi szeretnénk és legfőképpen akkor eszik bejglit és csokit minden helyett, amikor csak úgy gondolja jónak (tehát folyamatosan). Ezért aztán némi közelharccal tarkítva fogjuk túlélni a "zavaros" ünnepeket, ahol Misko szerint Jézuska hozza az ajándékot, de közben a télapónak öltözött Dziadeket leleplezi nekem picit: "Mama. A télapónak Dziadek hangja van...".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése