2009. december 20., vasárnap

Párbeszédes

Szonja (nálunk vendégeskedő barátném) valamiben segíteni szeretett volna neki, de persze azonnal beduzzogott. - Hiába nyoma sincs már a tavalyi mindenkivel kedvességnek.
-Miso, nézd, szegény Szonja elkeseredett, mert megbántottad... meg kellene vigasztalni...
-Szonját nem kell megvídasztaani, kedetlenül jól van!

Autóban ültünk és lélekben már a vacsorára koncentráltunk, Szonja kérdezi:
-Apának is adunk egy kicsi pizzát?
-Apának ójiásit, mer ő nad máj. Te is kapsz nadot... (Nekem) minimum pizza kell, mej kettőnek eszem.

Vacsora közben madárhangokat gyakoroltunk, sokat felismer, de aztán picit elakadt:
-Miso melyik madár mondja, hogy kukurikú?
-...
-A csirkének ki az anyukája és mit mond?
-Túúúk, puk-puák-puák-puák... (kb. ez jött ki az apját lemásolva)
-Jó. No és a csirke apukáját, hogy hívják?
-...
-No és azt tudod, hogy mit mond?
-Hod nem szabad átmenni az úton mej veszées!

Ismét vacsora közben "rögzített" párbeszéd:
-Miso mi az ott a falon?
-Gekko. Tud szaladni, nem döglött meg.
Szonja félelmet imitál.
-Tudod a gekko kicsit veszées, kicsit aanos. Nem kell tőle félni... ha bemed a szobába, én meffodom a faakát eősen és kihozom. Bizon, ha hozzád bemed, kihozom én.

Nincsenek megjegyzések: