Már megint zajlik az élet...

Miso ma nyolckor kelt és minden előjel nélkül csak 1 tizeddel maradt le a 40 fokos lázról. Villámgyors cselekvés: hűtőfürdő (Gergő szépen megbeszélte vele, hogy erre márpedig szükség van, így magától feküdt bele a kádba), majd Nurofen kúp. Két óra elteltével ismét bőven 39 felett jártunk, így ezúttal a hidegvizes törölközőt választottuk, aminek viszont tényleg semmi hatásan nem volt, viszont az időjárásra való tekintettel azóta is száradnak a cuccok a terasz és a lakás különböző pontjain.

Délben még mindig magas volt a láza, ezért újabb fürdő és újabb adag gyógyszer - ezúttal ibuprofen - következett. A próbálkozás ismét kudarcba fulladt, aktuálisan lement egy fokkal, de hamar visszakúszott 39.9-ig.

Közben töbszörös telefonos segítséget kértünk: beszéltünk a homeopatával, aki belladonna C30-at rendelt (Miso elszopogatott belőle 5 golyót, de semmi hatása nem volt) és a tegnap kezdett szerek szüneteltetését, felhívtuk az ügyeletet is, akik közölték, hogy ha a nap 62 órából állna, akkor esetleg ki tudnának jönni megnézni a gyereket, aztán ismét beszéltünk a homeopatával (ezúttal az ügyelettel), aki végre értelmes kérdéseket tett fel a gyerek állapotával kapcsolatban, majd közölte, hogy a belladonna nem jó erre az esetre és ennyiben maradtunk. Miután a hőmérséklet semmi jelét nem mutatta annak, hogy normális tartományt egyáltalán megközelítse ismét felhívtuk az ügyeletet, akik szerint mi nem tudunk lázat csillapítani, ezért jobban tenném, ha bevinném a gyereket, ők ugyanis nem tudnak jönni, mert a rendelőben is van elég dolguk. Hiába magyaráztam neki, hogy nem tartom szerencsés ötletnek, hogy 40 fokos lázzal, zuhogó esőben útnak induljunk, arról nem is beszélve, hogy nyilván a rendelő tele van fertőző mizériákkal. A dolog odáig fajult, hogy az apám felhívta az ügyeletest és kultúráltan elmagyarázta, hogy merre lakozik a Jóisten. Így végül 2 óra elteltével este 7 körül ki is jött a doktornő. Kicsit sértődött volt és kimért, Miso ennek totális ellentéte, kedves és közlékeny. Az ötödik hűtőfürdő+ibuprofen kombó végre javított a helyzeten, szóval locsogott mindenféléről:

-Tudod dottor néni, nem szabad fekve inni.

- Segeítek hallgatni. Ez nagyon finom. Cicimet is kell hallgatni.

vagy

-Ninós atóm van, itt kell mennomni bombot és akkor tud ninózni. - megnyomja, de nincs hangja - ajaj, talán nincs benne elem!

Az aszisztens végigkuncogta a vizsgálatot, a doktornő szótlanul körmölt majd közölte, hogy a nyirokcsomók meg vannak duzzadva, odoros a lehellet és nagyok a mandulák, szóval torokgyulával állunk szemben. Ezért aztán felírt antibiotikumot.

Engem nem győzött meg speciel (a mandulái eddig is nagyok voltak, illetve különbséget tennék torok és mandulagyulladás között); midegy, ha torokgyulladásai van Miskónak, akkor is vírusinfekció áldozata és nem bakteriális a fertőzés, tehát ez esetben többet árt a gyógyszer, mint használ.

Na ezek után jogosan teheti fel bárki a kérdést, hogy akkor mivégre is jött ki az orvos? A válasz igen egyszerű, ő végezte el az egyetemet és nem én. Tehát elképzelhető, hogy észrevesz olyan tünetet, amit mi nem, tekintve, hogy a lázon kívül én csak a rossz lehelletet tapasztaltam.

Egy a lényeg végeredményben, hogy tulképpen orvoslátogatástól függetlenül lement végre kicsit a láza és most éppen David Attenborough filmjét nézi rovarokról és egyéb gerinctelenekről, hogy nyugton maradjon (na nem mintha lenne kedve bármi máshoz...). Fantasztikus egyébként, hogy mennyire leköti az ízeltlábúak világa...