Misko eddig is jó viszonyban volt Bodzával, csak néha fajul a kapcsolat "féltékenykedős" testvérháborúvá, hogy az érzésre családon belül egy rangsorban lévők leboxolják egymással, hogy ki az aki mégis többet jelenthet anyunak.Így előfordul, hogy ha leguggolok Misohoz, akkor a Bodza közénkfurakodik, vagy, hogy Miso odasóz a Bodzának hasonló féltékenykedős jelleggel. Persze igyekszem mindkettőt megfelelően helyretenni, de legfőképpen a kisficsúrt megtanítani az állatok tiszteletére és szeretetére.
A helyzet a napokban annyiban változott meg, hogy a fiatalembernél kibontakozni látom azt a magasabbrendű tudást, amivel ő rájön, hogy az ebeket instruálva azok úgy táncolnak, ahogyan az neki tetszik. Persze a művelet még nem precíziós, hiszen cérnagézánknak még nincs meg a megfelelő orgánuma a határozott utasításokhoz és hát a beszédhibát mi még felfogjuk, de Bodza csak forgatja a fejét, hogy "na te akkor most mit is szeretnél". Igazi sikerei akkor vannak, ha eldob egy labdát és a kutya rájön, hogy a jutalomfalat nem nálam van, hanem a Misko kezében. S mivel ebünk viszonylag intellektuális alkat, így a nyálas siker hamar bekövetkezik, amitől a kisember rettentő büszke.
Amióta Lengyelországban vagyunk Sundy (Nagypapa cockerje) is kitüntetett figyelmet érdemel, mert megérezte, hogy ő "esendőbb" és nem annyira gyömöszölésálló, mint a sárga. Tehát babusgatja "Sundykám" felszólítással és magyaráz neki arra az esetre, ha a kutya nem értené mi a dolga "Sundykám húzzá innen, Sundykám ez nem neked való" pl. amikor épp cseresznyézett ma délután.
Persze a kutyák nem mindig úgy reagálnak ahogyan ő elképzeli, így néha elégedetlenkedve, kiabálva panaszkodik nekünk, hogy mit hogyan szeretett volna. Nekünk meg nemcsak az együttérző hallgatás a feladatunk hanem az is, hogy résen legyünk, nehogy egy-egy fűben fetrengés balul süljön el, mert bár Bodza elképesztően figyelmes és látom, hogy sokkal finomabban játszik vele, mint velem, de azért Miso még mindig nagyon kicsi, hogy pontosan koordinálja a közös mókákat.
Ezen kívül szép alattomosan érlelődik benne a felelősségtudat is. Egyelőre figyelmeztetés nélkül eszébe jut az esti úsztatás után, hogy a kutyuknak bizony vacsorát kell adni és totális a kiborulás, ha én ezt véletlenül elfeledem és egyedül hajtom végre a feladatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése