Kicsit komplikáltan bár (végül nem autóval, hanem repülővel, ugyanis levették a rendszámtáblánkat), de csapatostul megszálltuk Ursulewo falu (kis túlzás ez arra a tíz faházra) környékét. A hely már tavaly is Misko kedvence volt, mert a nagyszülők persze mindenben a kedvében jártak (volt gólyales és kiskacsa beszerzés). S bár nem hiszem, hogy bármire is emlékszik tavalyról, már hetekkel ezelőtt majd minden nap elmondta, hogy "medünk Babciához Lendelósszába". Nem tudom, hogy miért, de főleg az erdőben kószálás izgatja. Kurjongat és kiabálva adja a környék tudtára, hogy megy áfonyát vagy gombát szedni. Ezen kívül pedig, ha éppen nem esik, akkor kiszalad a sufniba és próbálja kivonszolni a nagy biciklit - ti. kapott egy bicajos babaülést, no és bukósisakot -, mert nyomban menni kell tekerni. S persze ez sem marad megfelelő instrukciók nélkül: mama oda, üésje kell felűni; pedálra kell tenni lábát; menni-menni; dósan, mondom dóóóósan; Sundy (Babcia cockerja) idekezz, mej elüttek (elütlek).
Tényleg remek hely ez, mert itt a közepesen gány idő ellenére sem DVD-zésre van itélve a gyerek. Ha kisüt, azonnal meleg van és lehet a tóban fürödni, ha meg zordabb, akkor esőkabátos-gumicsizmás rendetlenkedés is a világ legizgalmasabb dolgai közé tartozik egy 2,5 évesnek.
A nyelvhasználatot illetően azt tapasztalom, hogy azért rendesen elfelejtette a lengyelt, de egy hét alatt sok minden visszajött és egyre több dolgot ért. Ha én ott vagyok, akkor nem használ lengyel szavakat csak ritkán, de ha én nem vagyok a környéken, akkor gyorsan felfogja, hogy mit akarnak tőle és sokszor mantrázza is a hallottakat. Persze ez így természetes, hiszen ahogy a magyar tudás egyre szebben fejlődik (3-4 hete egyik napról a másikra tisztult a beszéde és egyre összetettebbek a mondatai), úgy szorul háttérbe a másik négy nyelv. De azért most nagyon jó látni, hogy gyorsan pörögnek odabent a fogaskerekek és hamar integrálja a tudnivalókat. :)
Egyébként pedig akaratos, mint mindig és kedves, mint mindig. Mostanság inkább utóbbi, mint előbbi, amit az ingergazdag környezetnek tudok be. Valamelyik nap pl. amikor kedvére való joghurtot kapott a végén megölelt és azt mondta, hogy "megölelem mamát, mejt finom jokútot hozott". Ezt ma az apjával is megisételte, aki otthonról szállítmányozott neki "pumpipüét".
A bejegyzés végére pedig jöjjenek a gyűjteményes beszólások az elmúlt néhány napból:
-Magamnak kérlek.
Egy hasasugrás után a medencében fetrengve:
-Basszus, ez nagy volt.
Kerti "kapálgatás" közben:
-Ki vettem giisztát fődbő, Ettem bojó (Attenborough) bácsi mit szó?
Elmart egy kb. negyed kilós gigantikus paradicsomot az asztalról és villámgyorsan nekilátott, persze kommentek sem maradtak el:
-Tudod Apa nem szabad guigázni paadiszommal, mert apa elveszi.
Kiszűcölöm levét, megiszom magokat.
Ujjával nyiszálja: - Felvágom, hogy jó fimom legyen. Boncoltam, ott van lyuk. Boncóva jó lesz megenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése