Erőfölény

Az előzményekről csak annyit, hogy Miso a repülőgép ajtajának bezáródásakor aludt el és landoláskor ébredt, no de akkor viszont kántálta, hogy "minnyá felszállunk" és eltartott neki pár percig, míg rájött, hogy ismét lemaradt a repülés legjaváról. Pedig nagyon izgatja a dolog, mindent aprólékosan megfigyel és ha eszébe jut el is meséli a jól bevált "tudod..." kezdetű mondattal. A megfigyelőképesség kiválóságában nemcsak azért vagyok biztos, mert ugye hát mégiscsak az én gyerekem :), hanem mert a múltkoriban látott egy plakátot, ami néhány pár lábat és gurulós bőröndöt ábrázolt és rögtön elkezdte mondani, hogy szerinte az bizony repülőtér. S tényleg az volt. Egyébként ha belegondolounk, hogy egy ekkora gyerek mit is lát, ha maga elé néz, akkor még a "gyengébb képességű" kölök is kapásból rávágja. :)))

Tehát a korai kelés ellenére ifjú utazónk viszonylag vasaltan ért földet Dubrovnikban, ahol az útlevélvizsgálatnál már igencsak sétálhatnékja támadt. Mondtam is neki, hogy menjen bátran hasonszőrű pajtásához és mutassa meg a békáját, gondoltam én naív, addig is elvan, szocializálódik, miegymás. Na ezt nem kellett volna. Kisvártatva az agresszív kispajtás a Misko mögé került, hátulról átfogta az arcába marva és elkezdte húzni, mígnem a mienk a földre huppanva végezte.

Gergő persze gátfutott három kordonon át és azt hiszem a "támadónak" az volt a szerencséje, hogy a már földön fekvőt elengedte, különben lehet, hogy nyolc napont túl gyógyul. Így Miso 5 kisebb köröm okozta bőrnyúzgával végezte, igazán nem is sírt, mert elképesztően meg volt döbbenve. "Mi csinált kisfiú? Belemajt aacomba. Nagyon bunkó."

Az eseményben az volt a döbbenetes, hogy a kiscsávó úgy mozgott, mint egy profi küzdősportos, pedig méretre pont egyformák voltak, ezért feltételezem még fiatalabb is lehetett. Ennek ellenére hihetetlen koordinációval hajtotta végre a KO-t. A másik megdöbbenés, akkor ért, amikor a karatekid anyukája simán félrenézett és meg sem kérdezte, hogy okozott e valamit a kapcsolt része, ejnyebejnyéről meg ne is álmodozzak ugye.

Alap esetben nem kerítenék ekkora feneket a helyzetnek, viszont a megnyugvás fázisában, amikor a szülők kvázi elemzik a látottakat felmerültek az egyebek. Mert azok mindig felmerülnek. Nevezetesen, hogy nem leszünk mindig ott, ha ilyen helyzetbe kerül és nem látom, hogy miként fogja tudni megvédeni magát. Fizikai erőfölénye sosem lesz, persze tudom, hogy ez nem mindig fontos. De az ő fogyó ereje miatt egy látszatra hasonló kaliberű kölök szimpla lökdösése is egyensúlyveszesztéshez vezet, hiszen már önmagában véve sem teljesen stabil.

Ezen kívül semmiféle ütés, szorongatás és hasonlók nem tesznek jót az izmoknak, így egy tényleg mindennapos fiús csetepaté is rosszul végződik majd nála.

Gergő azt mondja meg kell tanítani védekezni, kitérni és fejben sokkal gyorsabbnak lenni. Ez utóbbit érzem problémásnak, mert azt látom, hogy alapvetően értelmes kölök, de a fizikai reakciói piszok lassúak. Szóval van miben fejlődni...