2010. január 13., szerda

Abadiania másodszor

Igen, ismét felkerekedtünk, hogy elmenjünk a Casa-ba (Casa de Dom Ignáció de Loyola) és találkozzunk Joao de Deus-al.


Őszintén szólva nem indult túl fényesen a dolog: korán kelés, pakolás, 2 repülés. S amikor már pont elég fáradtak voltunk a jó fél napja tartó csomag-cincálástól és az egyezkedéstől (amire feltétlenül szükség volt, hiszen míg Miso a gépeken szépen kialudta magát és korán sem kelt, addig nekünk egyre rövidült a képzeletbeli cérna, ő pedig kicsit sem volt segítségünkre...), akkor kiderült, hogy Andor (magyar helper a Casaban) pont semmit sem intézett el abból, amit levélben beígért és még meg is erősített az utazás előtt pár nappal. Vagyis nem volt reptéri transzfer és szállás. Az elsőt, eü. szünet után gyorsan megoldottuk a taxiállomásnál és igazán nem került sokba (140 R$), a második is jól sült el végül. Először választottunk 3 pocsék szobából, aztán mikor már épp éreztem magamban a síráshatárt, bekopogtak, hogy lenne esetleg még egy ötletük. S hát az előzőekhez képest, ez igazán brilliáns. Földszinti, pompás virágoskertre nyílik az ajtó és van benne 3 ágy meg egy többihez képest tiszta fürdő. A tulaj fia pedig rendes, mert ez egy drágább szoba lett volna, de kevesebbel is beéri (62 R$/felnőtt/nap és Misoért még mindig semmit sem fizetünk).

Kedd lévén és Andor híján (akire - megdöbbenve tapasztalom -, hogy nem is neheztelek, inkább csak bánt a dolog) este 19.30-kor elmentünk a Casaba az angol nyelvű tájékoztatóra. Első körben viccesnek indult, egy Arturo nevű ember tartja, aki előző életében Ausztráliában volt építkezési vendégmunkás és alapvetően jó kedélyű pasas. Aztán úgy 20-30 perc elteltével már éreztem, hogy ez az egész, a "hüye amerikainak" szól, akinek elővigyázatosságból mindent, amit nem szabad, 10x a szájába kell rágni. Egyrészt, hogy valóban legyen esély arra, hogy eljusson az agyáig, másrészt, hogy megelőzzék a botrányokat, ha valami mégsem úgy alakulna, ahogy a delikvens elgondolta. Velünk ilyen probléma nemigen lehet, én tudom mit várok a Casatól és ha nem kapom meg, nem hibáztatom őket. Maximum magamat ostorozhatom, hogy nem vagyok "ihletett állapotban"... nehéz dolog ez egy nem vallásosnak... nem megy egyik pillanatról a másikra, idő, amíg ráhangolódik az ember. Remélem sikerülni fog.

Nincsenek megjegyzések: