Mielőtt elindultunk Santa Caterináról, az utolsó nap kaptunk egy videót, amin a nála fiatalabb unokaöccse látszik edzés közben. Tucatszor kellett újra nézni és végigdrukkolni, hogy vajon Ádámnak újfent sikerül-e beugrani a medencébe vagy hogy megint le tud-e menni a víz alá. Nem tudom, hogy a film hatása-e, de tény, hogy eddig soha nem sikerült ráimádkozni a karúszókat, se nekünk, se másnak, most viszont első megbeszélésre felvette és kifejezetten élvezte, hogy lebeg benne. Persze a kezünket így is csak ott engedte el, ahol már leért a lába, de a lényeg, hogy történt előrelépés.
Ma megint volt alkalmunk pancsolni kicsit. Ezúttal medencében, ahol nem ért le a lába. Ujjvégfehéredésig szorította Gergő mutatóujját, aki nem tartotta, tehát neki kellett erőt kifejtenie és evickélnie ahhoz, hogy fent maradjon és haladjon is picit. Aztán hirtelen apai felindulásból az a maradék ujj is elúszott, így Miso kézzel lábbal evezve úgy jó 1 métert, eljutott a medenceszélig. Mi pedig ujjongtunk, no lám egyedül "úszik" a kölök! Amikor pedig leesett neki a pilletantusz, hihetetlen üvöltésbe kezdett, hogy ő nem úszik egyedül, nem tud, nem akar, stb. Hiába mondtuk neki, hogy semmi gond, megy neki az egyedül úszás, nem akarta elhinni. Azt hiszem kisebb sokkot kapott, de azért 5 perc elteltével kiosztott mindkettőnknek egy-egy "high5"-ot, mondván mekkora menő csávó és egyedül is úszik... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése