2010. január 17., vasárnap

Csokorravaló az elmút 2 hétből

Bejön a hálóba és a pipereasztalt mustrálja hosszasan:
-...nem is tudom mihez nem szabad hozzánúúnom...

Útközben:
-Láttad milyen dósan salatt a veesenató? Fél tizeneddel ment!

Autóról még:
-Ha a nad fevé bip (fehér jeep) beesik a szakadééba csúnán összetöik és mindenpéppen eepiszkoódik a motója.

Wc-n ülve, kurjongat, hogy végzett, amikor bementem roppant vidám arccal közölte:
-Akkoát szajtak, mint a jendház!
(múlt időben még mindig lebeszélhetetlen a fejedelmi többesről :))

Apaja valamit elvesz tőle szankcióképpen, mire ártatlan képpel kérdez és válaszol is:
-Méj vetted el tőlem? Jossz vótam véetjenül?

Szomszédból baba sírását hallja:
-Apa. Ez úd síí, mint ed aabán szamáj!

Mostanában rászokott a "köszönöm nem" válaszra is és egyre többször vannak verbális kedvességei is - pl. "idál sokat, amennit csak szeetnél" -, amivel jószívűségét igyekszik demonstrálni :).

Reggeli monológ felkelés után:
-Apa szeintem méd aaszik, én most aluttam ki madam. Banánt szeetnék reggeizni... hmmm... eőbb a kaanitin. ... Jó, edezzünk meg. Mediszom és utána banán.
...
-Adok neked banánét puszit.
Mindeközben én tényleg semmit sem szóltam, mert nagyon álmos voltam. Képességeim arra korlátozódtak, hogy felvágjam a számára ritka kincset és hogy lejegyezzem, amit mondott.

-Nem núlok semmihez Apa, ez egy nívános wc. Nyilvános wc-ben nem núlok semmihez.

Szófordulatok az elmúlt időszakból:
tudod ám...
főleg
Most fidejjetek!
kélek szépen... (pl. kélek szépen ez íd nem jó)
jobban örülnék, ha...
szívesen (pl. szívesen medek kokodít nézni)
mindenpéppen
esküszöm
nem hiszem hod
ne viccej máj!

Legózás közben apjának: -Eszed tokját oda való az az elem! Ne tedd oda!

Nincsenek megjegyzések: