Sao Paulóba érve kicsit javult a helyzet, David Feder és Ana Lucia vártak minket a reptéren és kb. 10 perc autózás után (itt a város szívében van az egyik reptér) betelepedtünk a lefoglalt szállodába.
A szobában Ana Lucia táskájából előkerült egy komplett vizsgálati arzenál a sztetoszkóptól a pulzoximéterig. Tüdő tiszta, viszont az arcüreg megtelt időközben és a füle is problémás, ez utóbbit a nézegetéskor fájlalta. A diagnózis szerint valami influenzaféle döntötte le (annak ellenére, hogy nem voltak klasszikusak a tünetek) és a fül és arcüreg problémák már csak a szövődmény-listások.
Közben David elrohant a gyógyszertárba egy újabb adag gyógyszerért. Persze megint egy pocsék ízű antibiotikum szirup érkezett. Na ezt Misko tényleg nem bírta bevenni, a folyékony gyógyszerekkel amúgy is hadilábon áll. Ekkor mindenki elvonult a dolgára, Gergő pl. kicserélni a szirupot filmtablettára, amit mérete ellenére Miso zökkenőmentesen kapkod be.
Mire visszaért ismét 39 felett jártunk a lázzal, szóval elkezdődött a következő hőelvonó kör, amúgy cifrázva.
Mert az ember ugye ezt gondolná, hogy egy 15 milliós nagyvárosban egyszerűbb lesz a helyzettel megbirkózni. Hát frászt. Az áramszolgáltatás megszűnt, így az elektromos vízmelegítés is. Tehát amikor Gergő nekiveselkedett az újabb zuhanyzókörnek, akkor jött csak rá, hogy bizony nem megoldás a lángoló gyereket a rettenet hideg vízbe dugni, mert abból igen nagy baj lehet. Ablakon kimerengő rövid gondolkodás után, szülőpárom lerohant úgy 10 emeletet, hogy megnézze a napon melegedett medencevizet, alkalmas-e bármire. Nem volt az, de közben kiderült, hogy beindult egy aggregátor, ami az alsó két szintet ellátja árammal. Így hamar kiadta a feladatot: szerezzenek babakádat és rottyancsanak rá egy kondérra.
Mire eddig eljutottunk Misko már 40 felé járt és nem banánhámozásra gondolok, pedig abban is jó... így végül a kondérok érkezését már hideg törölközőben (na erre jó volt a hőfoka) várta. Majd a személyzet további unaloműző foglalkoztatása végett, lett végeláthatatlan mennyiségű fürdőszobai textilünk, egy kosár jegünk, 3-4 gyertyánk, hogy hangulatot adjunk a szürkületnek és egy walkie-talkie-nk. Ez utóbbira úgy tettünk szert, hogy az egyik körben a szobalány megkérdezte hiszünk-e Istenben. Majd félbizonytalan nemleges vállrándításunk után úgy érezte neki itt akkor most dolga van: térdre vetette magát, tenyerét a gyerek homlokára helyezve és félhangosan elkántált egy rögtönzött imát, amit szabatosan és meglehetős rutinnal fogalmazott, majd lelépett, hátrahagyva munkaeszközét.
Mire az összes szobába rendelt termék elfogyott, Misko is úgy döntött, hogy felveszi egy átlagos beteg testhőmérsékletét 38.3-al. Vettünk pár mély levegőt, hogy aztán hajnali fél kettőkor kezdhessük előlről a hercehurcát, immáron áramszolgáltatás mellett.
A nap mérlege 3 db lázcsúcs, némi hasmenés, 5 minibanán, egy doboz tic-tac (mert hát többször 2 kcal-nak is örült az ember ebben a helyzetben) és jó sok aggodalom részünkről (bár talán kicsit kevesebb, tekintve, hogy az orvosi segítség három saroknyira lakik).
Reggelre, úgy tűnt, beállt a javulás, amit két megevett joghurtnak és további két banánnak tudtunk be. Aztán azt mondta, hogy szeretne sétálni, így mentünk egy babakocsikört az épület körül. További ötletei közé tartozott a legózás és a pizzarendelés (e ponton jegyezném meg, hogy rafkós kölök betegen is rafkós; tényleg bármilyen elfogyasztott ételnek örülünk 5 nap koplalás után és ő persze pontosan tudja, hogy elérkezett a tiltott gyümölcsök és ritka kincsek rendelése), tehát minden jel arra mutatott, hogy vehetünk végre levegőt mi is.
Meg ahogy azt Móriczka elképzelte... sziesztából ébredve ismét kiakadt a hőmérő 39.8-nál. Davidék pont érkeztek, így együttes erővel ment a vizesborogatás, jegelés és okfejtés, hogy akkor most mégis mi a gond. Leginkább persze arra jutottunk, hogy az újabb antibiotikum még nem hat eléggé, hiszen még 24 óra sem telt el, tehát nem lehet a keringésben annyi baktériumgyilkos, ami elbírna a betegséggel.
Egy óra alatt lenyomtuk a lázat, az este hátralevő részében pedig teljesen felélénkült. Teljesen rendesen evett és ivott, valamint a mozgása is feljavult.
Reménykedem, hogy ma éjjel alhatunk végre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése