Misko 2007. január 25-én látta meg a napvilágot. 2008 januárjában kiderült, hogy nem lesz átlagos az élete, viszont küzdelmes igen. Ezért a cél Misko életének "átlagossá" tétele, miközben mi, a szülők, folyvást keressük a lehetséges gyógymódokat, hogy fiunk egészséges legyen - és egyelőre nem is hozza a papírformát, köszöni jól van.
2008. április 11., péntek
...
Éjjel kicsit sírtam. Vannak - és biztos lesznek is még - ilyen napok. Gergőnél napi hullámokban jön a hangulatváltozás és ő gyorsabban elhessegeti a kedvszegő gondolatokat. Nekem két hónap után jött újból. Nem aludtam túl jól.
Azt mondták nekem, az a jó amíg az ember sírni tud. Sokan megkeményednek, és már nem tudnak sírni sem. Nem tudom. Mindenesetre az biztos, hogy amíg a gyerek nem gyógyul meg, a fájdalom valamilyen formában része lesz az életünknek és lesznek rossz napok. Ezt el kell valahogy fogadni. Nemrég találtam egy angol nyelvű esszét az interneten: http://www.our-kids.org/Archives/Holland.html Jól megragadja ezt az érzést, szerintem érdemes elolvasni. Nekem tetszett.
Nem bánom, hogy így esett, mert ki kell adnom valahogy. Persze tördelhetnék tányérokat is, de ez egy bérelt lakásban nem kifizetődő. :) A jó hír, hogy ha kiadom, akkor másnapra újult erővel élem a mindennapokat. Egyelőre így van és remélem így is marad, ameddig Miso meg nem gyógyul.
Elolvastam. Igazad van. Azért én reménykedem, hogy mennek még járatok Itáliába. Reménykedem, hogy kicsit belefeletkezve Rembrant félhomályába, egyszercsak arra eszmélek, hogy a sixtuszi kupolára emelem tekintetemet. Ha mégis törölnének minden járatot, akkor majd vonattal megyünk vagy autóstoppal. De ha úgysem, akkor ez lesz a mi "caminonk".
3 megjegyzés:
Azt mondták nekem, az a jó amíg az ember sírni tud. Sokan megkeményednek, és már nem tudnak sírni sem. Nem tudom. Mindenesetre az biztos, hogy amíg a gyerek nem gyógyul meg, a fájdalom valamilyen formában része lesz az életünknek és lesznek rossz napok. Ezt el kell valahogy fogadni.
Nemrég találtam egy angol nyelvű esszét az interneten:
http://www.our-kids.org/Archives/Holland.html
Jól megragadja ezt az érzést, szerintem érdemes elolvasni. Nekem tetszett.
Nem bánom, hogy így esett, mert ki kell adnom valahogy. Persze tördelhetnék tányérokat is, de ez egy bérelt lakásban nem kifizetődő. :) A jó hír, hogy ha kiadom, akkor másnapra újult erővel élem a mindennapokat. Egyelőre így van és remélem így is marad, ameddig Miso meg nem gyógyul.
Elolvastam. Igazad van. Azért én reménykedem, hogy mennek még járatok Itáliába. Reménykedem, hogy kicsit belefeletkezve Rembrant félhomályába, egyszercsak arra eszmélek, hogy a sixtuszi kupolára emelem tekintetemet.
Ha mégis törölnének minden járatot, akkor majd vonattal megyünk vagy autóstoppal. De ha úgysem, akkor ez lesz a mi "caminonk".
Megjegyzés küldése