A terv az volt, hogy a hős apa vállalja a bentalvást (ameddig a mama kimenőt kap :D), mondván úgyis ő az estimese felelős és amúgy is elég fáradt bármi máshoz.
Ehhez képest, amikor megérkeztünk a Madarász Viktor utcai egységbe, hamar meggondolta magát. A nővér eleve azt hitte, hogy én maradok ott - feltételezem, ez amolyan anyukás feladat. S igaza lett. A kiutalt szobánkban akkora volt a szülőnek szánt ágy, hogy szemre nekem is rövidnek tűnt. Az uram szabódott egy keveset azon agonizálva, hogy majd akkor ő jól felhúzza a lábát, de azért én tudtam, hogy nem fogja bánni, ha felajánlom a csajos estém lemondását. :) Ezen kívül elgondolkodtam azon is, hogy Gergő tuti mélyalvással csinálja majd végig a dolgot és így nehezebb lesz kordában tartani az álmában amúgy is piruettező ficsúrt.
Így történt, hogy végül felszerelés nélkül, de én maradtam bent éjszakára. No de Gergő is kivette részét a dologból, mert ő is csak úgy 11 felé tudott hazaindulni, ugyanis az amúgy kilenc után elalvó gyerek most persze vitustáncot járt és roppant jó kedvében azt se tudta mit találjon ki. Egy darabig próbáltunk komolynak mutatkozni és lefekvésre bíztatni, de aztán amikor Miso az ágyban ugrándozva elkapta a kezem és felkiáltott "Mama, táncolunk?", minden erőnk elfogyott és jól kinevettük magunkat. Az apai "fenyegetőzésre" - ha nem hagyod abba, nem mondok mesét - egy "csájó apa" válasszal reagált, úgyhogy végül abban egyeztünk ki, hogy kivételesen átjöhet az én ágyamba és együtt elalszunk. Egy perc múlva csukott szemmel szuszogott, majd további öt perc elteltével felkiáltott, hogy "de szép viág a falon!". Szóval lehetett megint egyezkedni, de azért ez már erőtlenebb volt részéről és végül valóban bealudt. Ekkor kezdődhetett a vizsgálat érdemi része.
A dolog úgy indult, hogy este 8 körül Miso fejére húztak egy rugalmas pólyát, ami alá szépen felragasztgattak 4 érzékelőt, ill. további hármat a mellkasára. Ezt azért csinálták korán, hogy megszokja a helyzetet és ha álmában felébred, akkor fe kapjon frászt a drótoktól. Elalvás után pedig felkerült a többi érzékelő a tenyérre és a hasára is további kettő.
Egy darabig békésen hortyogott, ahogyan azt illik. De csak egy darabig... forgolódásában egyre inkább kezdett kötözött sonkához hasonlítani és amikor végre én is alvásra adtam volna a fejem, akkor feltérdelt és közölte, hogy "hazamegyünk!". Mindeközben a drótok és a készülék doboza a levegőben himbálódzótt és persze el is mozdult ez meg az, szóval a nővér bejött igazgatni. Nem volt egyszerű rábírni a lefekvésre, de végül megoldódott a dolog. Ez többször is megismétlődött, de volt, hogy csak forgolódott és kábelrendezésben kellett helytállni, így én összesen 2 órát aludtam, azt is 2 perces etapokban. Hát mit monnyak...
Reggel 5.15-kor végül összejött az eredményes vizsgálatnak mondható hat órányi békés alvás, így a nővér leszerszámozta az ifjút, aki persze vérig sértődött az ébresztéstől és a ragacsok letépkedésétől. Reggelit kért, aztán bebújt mellém az ágyba és horpasztott 9 utánig. (Én persze kiszorulván az ágyból, megint lecsúsztam a pihenés lehetőségéről...)
Az alvás alatti légzészavarokat figyelő készülék a szomnográf, amelynek részegységei különböző méréseket végeznek:
-két, nyúlásérzékelőkkel ellátott öv, melyeket a mellkasra, illetve a hasra helyezünk fel
-apró horkolásszenzor, ami a szegycsontra helyezünk fel
-a vérben található oxigén mennyiségét mérő eszköz, ún. pulzoximéter, az egyik tenyetén/ujjánhelyezkedik el
-az orra/szája elé egy légáramlásmérőt helyezünk, ez érzékeli az esetleges légzéskimaradásokat
-két EKG elektródát helyezünk fel a mellkas bőrére, ezek a pulzust mérik az alvás minden pillanatában
-apró pozícióelektróda érzékeli a páciens ágyban elfoglalt helyzetét (hason, háton, ill. oldalt fekvés)
-két elektróda a toka mozgásából vesz jeleket a horkolásra vonatkozóan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése