Meg-lepetés és a vicc

Misko szerint "porszasztóan" örültünk a meglepetésének, amit természetesen ő maga ötlött ki számunkra. Hangos sikerben volt része, hiszen egyedül gondolta ki, hogy most már nekünk kell készíteni valamit, abszolute saját indíttatásra. A meglepetés persze akkor jó, ha a célszemély nem veszi észre a készülődést. Így a kisficsúr engem akkor lepett meg, amikor ledőltem aludni (pillanatnyilag az én szervezetemen robog át a vírus). Konkrétan a hátam mögé készített egy papírzsebkendőkből álló installációt s mivel a jó munkához idő és motyogás kell, így legalább tíz percen át lelkesen hordta a nappaliból az alapanyagot, közben pedig ismétlődtek a félmondatok "meg lepetésem mamának csiálom".

A ma reggeli célszemély az apja volt, akit fürdés után lepett meg. Egyértelmű jelei vannak a bontakozó kreativitásnak: zsepi-installációt egy gondosan elhelyezett kispárnával fejelte meg és le, miután boldog kéztördeltében rábukott a cuccra.

Azt nyilván érezte, hogy ugyanazt a kreálmányt kétszer nem ildomos elsütni :D

Mindettől remek hangulatba keveredett, amin tulképp csodálkozom, hiszen praktice 5 napig szobafogság volt (Amúgy tegnap már annyira elege volt, hogy a nagyszülőket konkrétan elpáholta, ha rá mertek nézni - ti. mi tökkelütöttek arra gondoltunk, jó ötlet környezetváltozásképpen lemenni kicsit családlátogatóba. Jelentem, nem vot az.). A jó hangulat közepedte kirántotta a teraszajtó kilincsét, majd lelkesen lóbálva kiabálta, hogy "kullancs". S mivel eléggé vigyorgott is, hamar iderült, hogy "mekkora" szóviccet kreált...