Szobatisztulás

Erős kezdés után, még erősebb visszaesés. Így tudnám egészen röviden összefoglalni a kis és nagy dolgokkal kapcsolatos eseményeket.

Kilenc hónaposan a nagy ügyeket kizárólag bilibe produkálta, aztán rá egy évre áttértünk a nagymenőknek kijáró wc szűkítőre. A brazíliai nagyutazás előtt már azt gondoltam, hogy kb. egy hónap és környezetkímélőek leszünk, már ami a pelenkavásárlási szokásainkat illeti (napi 5 eldobható pelust elég soknak érzek). Ám ekkor megkezdődött az ütemes visszaesés, részben a környezetváltozás, részben a wc szűkítő hiánya, esetleg egyéb más tényezők miatt. Egy hónapja már az is simán előfordult, hogy kakilás miatt sem szólt, inkább játszott tovább.

Mi meg nem erőszakoskodtunk, maximum egy félmondatban megemlítettük, hogy "hűha, szólhattál volna".

Aztán kb. 1-2 hete néha szól, hogy dolga lenne a kétbetűs kitérőben, de persze rendre csak azután, hogy éppen bepuffadt a pelus. Persze szépen meg lett dicsérve -elvégre előrelépés ez is, illetve felhívtuk szíves figyelmét, hogy poén az előbb szólunk, aztán eresztünk procedúrában van. De ismét semmi erőltetés és súlyos rábeszélés.

Mostanra odáig fajult a dolog, hogy három napja egy pelust használunk, éjszakára, egyelőre teljesen feleslegesen és balesetmentesen (éjszaka is szól, ha pisilni kell). Néha rákérdezek, hogy mi a helyzet hólyagtájon, amire a dackorszakból adódóan természetesen egy kategórikus "nem kéne" vagy "azt nem akartam" a válasz, de ez elegendő ahhoz, hogy ne feledkezzen meg róla teljesen és ha valóban szükségét érzi, akkor szóljon. Ezen kívül pedig evés után mindig elmegyünk trónolni kicsit, amiből sikertelenül még nem jöttünk ki, max. fejét félrecsapva, tenyerét összeütve, szemforgatva közli, hogy "kaki most nem jön".