No de a lényeg, hogy minden visszazökkent a megfelelő kerékvágásba. Hát mit is mondjak... fárasztó dolog néha szülőnek lenni. :) S akkor finom voltam és nőies. Illetve azt hiszem mégsem lett volna hátrányos elvégezni az orvosit...
Tehát úgy tűnik a fiatalember összekapta magát, mert ugye mégiscsak jobb szafari látogatással tölteni az időt, mint jégzsákok között vergődni. Persze a szülinapja így sem telt igazán fényesen, mert a strucc etetéstől eltekintve nem sok dolog emelte számára a nap fényét... fel sem fogta, hogy tulajdonképpen ez lenne az ő nagy napja, amiben persze mi is sárosak vagyunk. Se egy héten át tartó folyamatos felemlegetés, se igazi ajándék, se torta, se lufik, se semmi... bár éppen most ezt nem is bánom annyira, mert tudom, hogy otthon a család is fel szeretné köszönteni és talán jobb lesz a hangos ünneplést akkorra tartogatni.
Végül fél napnyi, napsütéses időtöltésünk maradt Sao Pauloban, hogy aztán késő délután térdig érő özönvízben, szentségelő taxissal, Gergő bőrig ázásával és végül egy leleményesebb sofőrrel kijussunk a reptérre. Ahol persze a rendkívüli időjárás miatt az egyik gépet törölték, majd lett egy másik, ami rendesen késett, de a fejetlenség miatt így is futottunk egyik kaputól a másikig. Csak hogy ne unatkozzunk... :)
A lényeg, hogy Misko jókedvű, megint rendetlenkedik és egyezkedik, vagyis ezennel gyógyultnak nyilvánítom, bár még van 5-6 napnyi antibiotikum a táskában.
2 megjegyzés:
fárasztó és nehéz dolog szülőnek lenni, de ti nagyon jól csináljátok!
Remélem Misko, ezt te írtad névtelenül... :)
Megjegyzés küldése