Így csak annyit tudok elmondani, hogy úgy 84 cm magas és 12 kg. Van egy csomó foga, amiből a jobb alsó metszőt már ki is csorbította úgy fél éve.
Be nem áll a szája, ismétel mint egy papagáj (lehetőleg sokszor), érdekes napról napra követni, hogy miként teszi magáévá a rettenetes magyar nyelvtant, illetve, hogy a rettenetesség okán miként kreál saját szabályokat (pl. a felszólító módot "i" betűvel képzi: hozi=hozd).
Nyomonkövethetetlenül fejlődik a szókincse és mivel remekül raktároz, így rég nem hallott bonyolult szavak ki-kibuknak belőle.
Sokszor kiderül, hogy határozott elképzelései vannak a dolgokról, legyen szó a cipőkiválasztásról vagy hogy éppen milyen autót vigyen magával a bölcsödébe.
Még mindig nagyevő, majdnem mindenre rá lehet dumálni, de ha egyszer ráun valamire (pl. mango), akkor felesleges strapálni magamat. Ha hagynám, akkor mostanság kenyéren, sütin, yakuton (mint az actimel) és "reggelin" (kakaós/vaníliás táp), na meg rákon élne. De mivel ez határozottan nem divat, így néha kicsit küzdünk egymással, aztán megeszi, amit elé teszek.
Brazíliába érkezésünk, de főleg Abadiania óta rengeteget fejlődött a mozgása (olyan 1.5 éves gyerek szintjén lehet). Földön lévő tárgyakat simán lép át, produkál futásfélét, lefelé próbálkozik a kisebb lépcsőkön/útpatkán, elkezdett mászókázni, javult a koordinációja (azért még így is elég sokat esik), sokkal több ideig és többször tartja magát guggolásban és általánosan több az energiája. Jóval kevesebbet alszik, 7.30-8.00 körül kel, délután 1-2 órát alszik és este 10 körül alszik el. Az ébrenléti szakaszokban nemigen pihen, így pl. a csendes mesenézésekről teljesen leszokott, csak ritkán kéri, hogy nézhesse a "Verdákat" és csakis azt.
Az utóbbi napokban többszöt is megjelent a gyurmakészletével, de ez nem jelenti azt, hogy érdeklődése lankadna az autók iránt. Inkább csak annyiban finomodott, hogy a kizárólagos autózás mellett mostanra tényleg szeret a tengerparton időzni. Ez focizást (tudja irányítani a labdát) és vízbefutást jelent leginkább; a homokozásból kizárólag az építmények lerombolása izgatja. Semmilyen olyan játék nem érekli, amit építeni vagy összerakni kell, csak addig, amíg szét lehet szedni.
Még mindig kifejezetten rendes gyerek kategóriájába tartozik, bár néha kitör belőle a hiszti. Ilyenkor persze az esetek 99%-ban hamar belátja, hogy célt nem érhet el vele, így maga elé dünnyögi, hogy "jo, jo, csendben, maradok" illetve, hogy "mama mondta" (mármint, hogy megmondtam mit kellene csinálni), a maradék 1%-ban pedig nézzük egy darabig ahogy üvölt az utcasarkon vagy hanyattdobja magát a plázában és ezek után fejezi csak be. Karácsony tájékán rendszeresek voltak a látszólag céltalan dühkitörések (azt mondják ezek kezelési mellékhatások is lehetnek a Casaban), de ez elmúlt és teljesen kezelhető kölöknek mondható, bár azért igen akaratos. Feltehetőleg kíváncsi, tágra nyílt szemmel nézne végig egy cunamit viszont őszintén elkeseredve bömböl, ha leharapok egy darab sajtot és, azt már ugye nem lehet újból kipótolni. Persze azért ezek mostanában olyankor történnek, ha fáradt, éhes vagy ha nem pontosan értjük a szavát és ettől türelmetlen lesz.
Egyébként pedig fiú létére kedves és bújós, valamint roppantul szórakoztató. Sokszor már szánt szándékkal bohóckodik és produkálja magát. Alakul a humorérzéke is, sokszor érzi a tréfát, illetve ha mindezt ő produkálja akkor nyomatékosításnak hozzáteszi, hogy "vicces", nehogy mi lemaradjunk róla.
A szobatisztaság folyamatban, tegnap reggel óta szól, ha pisilnie kell (eddig csak a nagydologra jelentkezett önként, ilyen jellegű pelenkás balesetek néha még előfordulnak sietős esetben, de amúgy 10 hónapos kora óta bilibe, 21. hónaptól pedig wc-be intézi), bár ez ügyben még nem vagyunk elég gyorsak. Én azért már látom az alagút végét.
Röviden ennyi, illetve mégsem lett annyira rövid... :)
1 megjegyzés:
Happy birthday Miso!
Megjegyzés küldése