Biomizéria

Tekintettel a láznélküli tényekre néhány napja újrakeztük a homeopátiás kúrát és a bioétkeztetést.

Mit is mondjak??? ... Na azért ez nagyon nem egyszerű.

Reggelire pl. biokakaót iszik Miso, mert a biotej+biokakaó+biokarob kombó bonyolultsága mellett még rossz ízű is. Azt javasolták ugyanis, hogy használjak karobot édesítőnek, mert teljesen semleges az íze, viszont cukor helyett kiváló. Jelentem nem semleges az íze, hanem markánsan rossz. Almakompótba is tettem, de ott sem volt jobb a helyzet, mert ez egyszerűen minden formában cukorra semmi esetre sem emlékeztető melasz.

A tízórai és az uzsonna is elég bonyolult, mert a szombati ökopiacról lecsúszva hétközben nagyon nehéz friss gyümölcsöt találni (persze lehetséges, hogy csak én nem ismerem a megfelelő zöldségest). Ez a része a dolognak amúgy is számomra a legutálatosabb, mert a Misko kedvenc gyümölcseinek (málna, áfonya, eper és egyéb kisszemű jószágok) egyikét sem láttam még biokiszerelésben. Tehát marad a biokivi és a bionarancs, az előbbit unja jogosan, az utóbbi gyarta minősége miatt csak facsarva alkalmas emberi fogyasztásra.

Az ebédtől tartottam a legjobban, de közben kiderült, hogy ez momentán a gyermekjáték kategóriája. A köret a legegyszerűbb, mert van biopüré, -rizs, -köles. A zölségekből a répa, a kukorica és a borsó jön be mostanság, ezek pedig nem jelentenek problémát. A nagy kedvenc és az izmok szempontjából fontos avokádóból persze nem álmodom organikus kiszerelésről. A tengeri halakat egészen természetesnek és jó megoldásnak találom fehérjebevitelnek, hogy az omega-3-ról ne is beszéljek. Ezen kívül csak húspogácsát tudtam beszerezni és biotojást, mert úgy tűnik az organikus csirkék nem a mi utcánkban kotlanak... Illetve most pattank ki az agyamból a nagyszerű ötlet, hogy megkérdezem apámat lőtt-e őzet a hétvégen. Elvégre az is bio, nem?

A vacsora mindezek után üdítő "kikapcsolódás" általában. Paradicsom, sajt és néha felvágott is van megfelelő kiszerelésben, a biopitáról nem is szólva. Persze a legpraktikusabb az lenne, ha a mikró helyén beüzemelném a kenyérsütőt és a megfelelő alapanyagokból magam (ill. a gép) sütné szépen a kovásztalan tutit. De ha ez így lenne, akkor azt egyben azt is jelentené, hogy osztódtam vagy házicselédünk akadt; egyikkel sem lennék kibékülve és nemcsak azért, mert túl kicsi a lakásunk.

Bio-ősanyás ténykedésemben annyira feldobódtam tegnap estére, hogy beharangozam a kispasinak egy kis pizzát, ami a maradványokból ítélve igazán sikeres bepróbálkozás volt részemről. A recept pofonegyszerű: végy egy pitát*, kend meg zöldségpástétommal*, színesítsd kedved szerint zöldséggel*, majd szórd meg sajttal* és már sülhet is.

A *-gal jelölt termékek szigorúan ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak! :)))

Végezetül pedig legyen szabad idéznem biotermesztében bennfentes anyósom számomra máris örökbecsű megjegyzését: "biotermesztő az, aki éjjel permetez". Ismervén a hazai, minden kiskaput megtaláló mentalitást, el is tudom képzelni, hogy így megy ez idehaza.