Thomas Sejersen (a stockholmi Karolinska Egyetemi Kórház docense)
Jelenleg két ígéretesebb klinikai vizsgálat van folyamatban.
Az egyik a PTC-124 nevu kísérleti szerrel kapcsolatos. Ezt a szert olyan pontmutációk esetén tervezik alkalmazni, ahol a mutáció miatt a fehérjeszintézist idejekorán leállító stop jel alakul ki a genetikai kódban. Az ilyen típusú mutációk a DMD-s esetek 10-15 %-át adják. A vegyület hozzákapcsolódik a fehérjeszintézist végzo sejtalkotókhoz, a riboszómákhoz, ezzel némileg megváltoztatva azok térszerkezetét. Emiatt a riboszóma a korai stop jelet átugorja, azonban az eredeti stopjelet továbbra is figyelembe veszi, így gyakorlatilag ép fehérje képzodik.
Az 1. fázísú kísérletek alapján a vegyület íztelen és szagtalan, szájon át jól felszívódik. Magas dózisok esetén émelygés, fejfájás és hasmenés jelentkezett, illetve a vérben a transzamináz enzimek szintje enyhén megemelkedett. A 2. fázis során háromféle adagolásban tesztelték a szert, minden esetben nott a disztrofin szint a betegek izmaiban, továbbá csökkent a CK-szint, ami arra utal, hogy általánosan csökkent az izmok leépülése.
Jelenleg a 2b fázishoz toboroznak betegeket. Öt évnél idosebb és még járóképes betegeket keresnek, akiknek nonszensz mutáció miatt szenvednek DMD-ben. Vizsgálat a metódust nézve kettos vak teszt lesz, azaz sem a kezelo orvosok, sem a betegek nem tudják, hogy hatóanyagot vagy placebót kapnak-e. Ez a módszer az esetleges placebo hatást hivatott kiszurni. A vizsgálat során elsosorban különbözo fizikai tesztekkel mérik a szer hatékonyságát, de ezek mellett a kognitív funkciókat is tesztelik, és természetesen a szer biztonságosságát továbbra is folyamatosan felügyelik.
A másik folyamatban lévo klinikai vizsgálat az exon-skippin eljárásra épül. Az egyik ilyen szer, amely a "Prosensa" fantázianevet kapta, egy rendkívül stabil, a szövetek által jól felveheto és tárolható molekula. A bőr alá fecskendezve is ugyan olyan jól felszívódik, mint intravénásan adagolva.
A Prosensa olyan esetekben lehet hatásos, amikor a DMD-t a disztrofin gén egyik szakaszának hiánya, vagyis deléció okozza (sajnos ez ugyancsak nem minden esetben lesz használható, első körben az 51-es exon "átugratását" próbálják). A molekula úgy hat, hogy a sejt a disztrofin fehérje termelésnél a hiányzó génszakaszt úgymond átugorja, így egy rövidebb, de az eredeti disztrofinra hasonlító fehérje keletkezik, és annak funkcióját valamelyest megtartva a DMD-nél enyhébb, Becker-féle izomdisztrófiává (BMD) módosul a betegség.
A I/II fázisú klinikai vizsgálat 2008 során kezdodött, több klinika és 12-18 beteg bevonásával. A klinikai vizsgálat a vegyület hatását, biztonságosságát és tolerálhatóságát hivatott tesztelni.
A Prosensán kívül több más, hasonló mechanizmusú szert is kutatnak, és az Egyesült Államokban multiexon-skipping, azzaz több deléció egyideju átugrásával is kísérleteznek.
2 megjegyzés:
Ide, szerintem még annyit szúrj be, hogy a klinikai tesztek egyenlőre csak az 51-es exon átugratására irányulnak, csak azért, hogy senkiben sem keltsünk hiú ábrándokat. Ez a szer sem lesz mindenki számára megfelelő a közeljövőben.
jaja, látom már mire gondolsz, jogos, mert úgy majd mindenkinek érthetőbb!
Megjegyzés küldése