Ortopédia1. Rögzítés: Az ambuláns gyermekek (= a járóképesek) számára éjszakai sínezést (bokarögzítőt) kell biztosítani, amikor nem képesek boka dorsalflexiora (lábfej emelése), amikor már nem megfelelő szögű a dorzalflexio és amikor már csak lábujjhegyen tud járni (az eredeti szöveg a "plantagrade" szót használja, amire nem találtam magyar kifejezést, de tudván, hogy a "plantáris" azt jelenti "talpi" és hozzágondolva a fellépő problémákat szerintem ez az értelme). Nappali AFO használata nem javasolt a járóképeség elvesztése előtt. (Igazság szerint az éjszakai rögzítő és az AFO között én annyi különbséget látok, hogy az előbbire nem lehet cipőt húzni, így járásra sem alkalmas. Ezen kívül pedig az Éva fiának épp most készült el az AFO-ja és még jár. Tehát most vagy az ortopédus nem olvasta a normákat vagy valami nagy félreértés van...)
2. Járóképeségüket elvesztett gyermekek: Ülő AFO javasolt, amikor már fájdalmas kontraktúrák kialakulnak, aminek negatív hatása van a testtartásra. Néhány esetben tenotomia (inmetszés) szükséges, de az AFO használatára a műtét után is szükség van.
3. A KAFO használatát érdemes fontolóra venni, hogy késleltethessük a kontraktúrákat és meghosszabbíthassuk a járóképességet. A állókeretek és a gurulós járókeretek is segíthetnek a kontraktúrák kifejlődésének késleltetésében a nem járóképes betegeknél.
4. A DMD gerinc deformitások a korai tinédzserkorban kezdődnek, ha nincs hosszú távú kortikoszteroid kezelés. A gerinc belső rögzítő műtétje akkor javasolt, amikor egyértelmű aprogresszió és a Cobb-fok meghaladja a 25-30 fokot. (A képen a Cobb-fok mérése látható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése