Ujjszopás

Már a kezdetektől ezt preferálja, a cumi sosem kellett neki, ami szerintem eleinte igen kényelmes volt, mert az ujját nagyon hamar megtalálta és a cumi visszatevést pedig idő elsajátítani. Viszont mostanában könnyebb lenne cumival, mert arról egyszerűbben és hatékonyabban le tudnám szoktatni, mint az ujjszopásról, ami maradandóbb károsodásokat okoz a szájszerkezetben amúgy is.

December végén lett valami ronda ekcémaféleség a hüvelykujján, ami nemigen akart begyógyulni, sőt, jókora seb is lett belőle végül, mert persze a nyállal mindig rendesen feláztatta. Ezért aztán kitaláltam, hogy a nagyszülők hozzanak keserű körömlakkot, ami segíthet a leszokásban. Eddig nem próbáltam ki, tekintve, hogy a felmenők határozott kérése az volt, hogy az efféle terrorakciómat halasszam távozásuk utánra.

Végül ma úgy döntöttem kipróbálom és a szülői tettestársat segítségül hívva együttes erővel magyaráztuk neki a történet lényegét:

- Miso, most bekenjük az ujjadat, ami nagyon rossz ízű lesz és nem lesz kedved szopni majd az ujjadat. - eddig az apai felvezető és már kente is a körmét. Megszárítva pedig így szólt:

- Most kóstold meg, hogy érezd is mi az a nemjó, amiről beszélünk.

Erre Miso lelkesen megszopogatta hüvelykujját:

- Hohohoooo, finom! - majd sorra kezdte kipróbálni a többi ujját, de miután nem tapasztal egyebet, áttér a másik kezére, aztán némi csalódottság az ízhiány miatt, ami hamar múlik, mert lelkesen közli:

- Még!!!

Ekkor arra gondoltunk valami gond lehet a készítménnyel és kipróbáltuk magunk is. Kisvártatva rohantunk a csaphoz öblíteni, mert elképesztően keserű volt...

Mit mondjak, fura egy ízlésvilág...