2010. augusztus 18., szerda

Klinikai teszt az edzésről

Olvastam már "mindenféle" tesztről, de ez eddig nem szerepelt a palettán. Pedig fontos kérdés, hogy a különböző mozgásformáknak milyen a hatása. Bennem mindig nagy kérdés az, hogy úgy általában a mozgás mit okoz, hogy mennyire óvjuk a különböző igénybevételektől vagy kell, hogy néha erőfeszítéssel megtegyen dolgoka? Eddig úgy láttam, hogy viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, csak figyelni kell Misko jelzéseire, mert ha kifárad, akkor úgyis lepihen és olyankor sosem erőltetünk semmit "még egy kör" alapon. Most úgy látom ez a gyermeki ösztönösen cselekvés változóban van. A rehabos hét óta azt figyeltem meg, előfordul olyan, hogy "túlpörög", az pedig nem jó. S persze elképesztően nehéz leállítani, olyankor picit sem veszi az adást, aminek általában sírás a vége vagy azért, mert megelőzendő a baleseteket kvázi erőszakkal/szankcionálás beígérésével leállítjuk vagy azért, mert valóban nagy esés/fejbeverés vagy hasonló a vége.
De ez csak a mindennapi alapmozgás és ezen kívül van a gyógytorna, a hidroterápia, az oviban a torna. Persze a direkt sportot első közelítésben nem javasolnám neki, de ha bizonyíthatóan jót teszek vele, akkor miért ne? Régebben egy kanadai DMD alapítvány oldalán javasoltak néhány sportágat, amin teljesen meg is lepődtem, köztük volt a hoki és a dzsúdó is, amelyeket első hallásra kicsit sem érzek testhezállónak egy Duchennes fiú esetében. Ugyanakkor vannak olyan lehetőségek, mint a terápiás lovaglás (ezt már próbáltuk, de Miso még túl nagynak találta a jószágot, így néhány alkalom után felfüggesztettük újragondolásig), az úszás, a biciklizés, amelyeket el tudok képzelni addig, amíg a fizikai állapot lehetővé teszi. A kérdés persze az, hogy ezekből mennyit? Átlagos gyereknél viszonylag egyszerű a képlet, lemegy egy edzésre, ahol alaposan lestrapálják őket és a szülő még örül is, hogy van hol levezetni az energiát. De nálunk más a helyzet, mert lehetőség szerint abban a pillanatban kell abbahagyni, amikor még nem eredményez a sport izomlázat. Az, hogy ez a pillanat mikor van én nem tudom megmondani. Talán más sem. De arra lehet vállalkozni, hogy egy teszt keretében kiderüljön, hogy a rendszeres edzésnek van-e pozitív vagy negatív hatása. Egy holland kutatás mostanában éppen erre keresi a választ.
Harminc ambuláns és tíz nem ambuláns DMD-s beteg bevonásával fél éven keresztül végzik a tesztet, amelynek az elsődleges végpontja 2010 vége. Az "eredményhirdetés" pedig 2011-re várható. Természetesen nem kettős vak teszt, de ez érthető is. Az első csoportban lévő gyerekek szobabiciklivel edzik a lábukat és egy hasonló masinával a kezüket, a második csoportban lévők pedig computer koordinált tréninget és funkcionális tréninget fognak végezni (őszintén szólva nem kifejezetten értem milyen tréningek ezek, de nyilván kerekesszékre és a fokozatosan gyengülő karokra van hangolva). Az ambuláns gyerekeknek 6 perces bicikli teszten és motoros funkció teszten kell átesniük, a kerekesszékeseknek pedig a felső végtagok funkcionális képességeit és és egy kézhasználati tesztet (Action Research Arm Test) kell elvégezniük.
A lényeg tulajdonképpen az, hogy ez az első olyan tesztsorozat, amelyben arra keresik a választ, hogy az alacsony intenzitású edzésnek vannak-e jótékony hatásai az izom állapotának és a fizikai képességek megőrzésében.
Kíváncsian várom az eredményeket...

Forrás a Pubmeden

2010. augusztus 12., csütörtök

POWERbreathe izombetegeknek

Régebben már írtam erről a szerkezetről, de akkor persze nem fogtam hozzá a konkrét beszerzéshez, mert Misko még igen kicsi volt a használathoz (és még most sem elég nagy).
Azóta fejlesztettek a készüléken és újabbakat is dobtak már piacra. Van olyan modell, mint a Plus Light Resistance Wellness, amelyet gyerekek is tudnak használni - bár azt egyelőre nem sikerült kiböngészni, hogy a pipának pontosan milyenek a méretei, de azt írja, hogy 10 év felett szülői felügyelettel alkalmazható.
Ami számunkra még érdekes info, hogy Duchenneseken is tesztelték sikerrel (teszt 1, teszt 2). A kettős vak teszt kimutatta, hogy a légtorna ezközt alkalmazó gyerekek napi 2x10 perces használattal 46%-ot javítottak légzésfunkciójukon. Egy másik tesztben pedig azt állapították meg, hogy a tréning elhagyását követően még fél évvel is volt mérhető hatás, ill. nagyobb a hatásosság, ha a beteg fiatalabb korban kezdi a tornát (ez persze teljesen logikus következtetés, hiszen a fokozatosan gyengülő tüdőfunkcióból egyre nehezebb eredményt produkálni).

2010. augusztus 11., szerda

Objektív tesztek DMD-s betegek állapotfelmérésérez

6 perces séta teszt (6MWT)
Felméri, hogy a páciens sík terepen, kapaszkodás nélkül hány méter megtételére képes

10 méteres séta teszt
Felméri, hogy sík terepen, kapaszkodás nélkül, mennyi idő alatt sétál végig a DMD-s beteg

Fekvésből felállás
Felméri, hogy padlóról, hanyatt fekvésből mennyi idő alatt áll fel a gyermek

Lépcső teszt
Felméri, hogy adott lépcső szakaszt mennyi idő alatt tesz meg a gyermek felfelé, illetve lefelé (kapaszkodással/kapaszkodás nélkül)

Mindezeket azért írom, mert többszörösen is az az érzésem, hogy az orvosok sokszor nem adnak kellőképpen hitelt a szülői véleményformálásnak, ami gyermekeink állapotát illeti. Ezen kívül pedig a hivatalos diagnosztika elmulasztja felmérni ezeket a legtöbb esetben, hacsak nem kérjük külön vagy el nem végezzük saját magunk. Én mindkettőt csinálom: a féléves vizitek során egyrészt elmondom, hogy én mit látok (ez általában bekerül a leletezésbe, de mérőszámok híján nem egészen objektív), illetve megkérem a rehabilitációért felelős szakembereket, hogy teszteljék Miskot. Igaz nem pont ezeket végzik el, hanem olyanokat mérnek, amiket én úgysem tudok magamtól (izomerő és kontraktúrák állapota).
A fent említetteket itthon szoktam videóra venni és stopperrel kielemezni (erről már postoltam is néhány videót). Persze a leírtak ambuláns páciensekre vonatkozó tesztelési módszerek (pl. a 6MWT az Ataluren klinikai kipróbálásához találták ki), de a nem ambuláns gyermekkel rendelkező szülők is kitalálhatnak hasonlókat, hogy lássák a változásokat.
A tesztelés aktualitása a közelgő texasi* utazás miatt fontos, mert az MRI vizsgálaton kívül szeretném még más aspektusból is látni, hogy változik-e majd valami.

*Az augusztus közepére tervezett indulást időközben elodáztuk részben financiális, részben információ-gyűjtő okokból. Ezen kívül még azért is jó, mert Misko a tervezett indulásra már bő három hónapja fogja szedni a szteroidot, amelynek hatása elvileg 3-4 hónap alatt tetőzik, így ha lesz változás, akkor nagyobb százalékban fogom az STS számlájára írni (bár lehet, hogy ez a gondolatmenet erősen sántít...).

2010. augusztus 10., kedd

Kedves NEM Duchenne-ek

Úgy érzem elérkezett az idő, hogy szenteljek nektek egy bejegyzést.
Az utóbbi időben többször is kértek tőlem segítséget DMD-től eltérő klinikai kórképekről. Bárcsak tudnék segíteni! De nem tudok. Nem vagyok semmiféle szakember, "mezei szülő" vagyok, és mint ilyen, a legapróbb mértékben sem vagyok felhatalmazva arra, hogy orvosi témakörben, fiamon kívüli esetekben tanácsot adjak.
Persze ez a blog egy folyvás bővülő információhalmaz, amelynek nyíltan felvállalt célja az ismeretterjesztés és ötletadás a mit-hogyan-ra DMD betegség esetében. Ez nem azt jelenti, hogy a leírtak képezik az orvosi állásfoglalást vagy a hivatalos protokollt, hanem sokszor pont azt, ami ezeken túlmutat.
Tudom, többen épp ezért fordultok hozzám, mert azt gondoljátok, hogy a tudományos leiratok böngészésével és a folyamatos keresgéléssel sok mindenben szereztem tapasztalatot az elmúlt két és fél évben. Ez alapvetően igaz is. A Duchenne betegséggel kapcsolatos irodalmakat valóban igyekszem rendesen körüljárni a magam fél-laikus módján azért, mert érintett család vagyunk és azért, mert tudom, hogy sokakban ott az igény, hogy egyszerűsített formában lássák viszont az oldalon. Szeretem ezt csinálni, mert sokszor erőt ad a bánatosabb napokon. Ma is bánatos vagyok, de nem a saját problémakörünk által. Elszomorít az, hogy sokaknak kell orvosi közreműködés híján maguknak keresni a kiutat és hogy a kiútkeresés közben alapszabályokat hagynak figyelmen kívül. Pl. azt, hogy ha esetünkben működik valami, akkor az más betegség esetében működhet másként vagy sehogy, rossz esetben pedig igen nagy károkat okozhat. A fiam nem azért kap pl. étrendkiegészítő készítményeket és szteroidot, mert "megálmodtam" a szükségességet, hanem mert folyamatosan olvasom a szakirodalmat, konzultálok orvosokkal, dietetikussal, táplálkozásszakértővel, érintett szülőkkel is szerte a világban és ezt integrálom a mindennapokba.

Tehát ezúton kérek szépen mindenkit: olvassatok bátran, ha kérdésetek van kérdezzetek bátran, ha módomban áll, segítek. De ne cselekedjetek felelőtlenül és átgondolatlanul!

2010. augusztus 9., hétfő

Együtt élni a Duchenne-vel

Ahogy Andi ígérte, röviden összegzem a szülőcsoport tapasztalatait. Az első pontban néhány nehéz, de fontos segítőkérdést gyűjtöttem össze, amelyekre előbb-utóbb érdemes kinek-kinek megkeresni saját válaszait. A második pontban összefoglaltak nagyrészt a csoportos beszélgetések során felvetődött témák és lehetséges megoldások - a teljesség igénye nélkül.

Együtt élni a Duchenne-nel

Kérdés:

- mi a legtöbb, amit adhatok

- hogyan lehet minimális sérülésessel a lehető „legnormálisabb” életet biztosítani az egész családnak?


I. Mindennek az alapja: a szülő hozzáállása, lelkiállapota – ez fog kisugározni a gyerekre

Érdemes őszintén válaszolni ezekre a kérdésekre:

1.) Elfogadtam-e a sorsomat, a gyermek sorsát?

Veszteségek elfogadásának szakaszai vannak (többször is végigmegyünk rajta, nem egyszeri munka)

/Kübler-Ross írta le/

  1. tagadás, elutasítás: nem veszek tudomást a betegségről, lehetséges következményeiről
  2. düh: „miért pont velem történik?”, tehetetlenségből fakad
  3. alkudozás: mindent megteszek, és cserébe remélem a sorstól, hogy kegyes lesz (amíg racionális, addig jó)
  4. kétségbeesés, depresszió: szembesülök a korlátaimmal
  5. elfogadás

2.) Hibáztatom-e magam a betegségért?

Ha igen, nehezebb eljutni az elfogadásig.

3.) Elgyászoltam-e azokat a fantáziákat, amik egy egészséges gyerekhez társultak, és amikről valószínűleg le kell mondanom?

4.) Tudom-e magam kompetens szülőnek látni?

A betegséget nem tudom megszüntetni, de értékelem-e magamban eléggé, amit meg tudok tenni. Teljes élet biztosítása.

5.) Hiszem-e, hogy így is teljes élete lehet a gyerekemnek?

Kulcs: a sors elfogadása. Erre épül a kommunikáció a családdal, gyerekkel.

„A gyerek akkor lesz boldog, ha te az vagy.” (egyik szülő a csoporton)


II. Egyensúly a családban

1.) Kommunikáció a gyerekkel:

- Mindenre őszintén válaszoljunk, amit kérdez, de csak annyit mondjunk, amennyit kérdez, ne szaladjunk előre. A válaszban a mi viszonyulásunk is legyen benne. (lásd a példán)

- Többet tudnak, mint amit elmondunk, de akkor tudják igazán kezelni, ha nem tabu, lehet róla beszélni. (tünetek, halál)

- „A gyermekeknek a titok mindig nehezen viselhető nyomást jelent.” Polcz Alaine

Pl:

- Miért futok lassabban, mint a többi gyerek?

- Neked gyengébbek az izmaid, de sok mindenben te is nagyon ügyes vagy.

- Miért gyengébbek az izmaim?

- Van egy betegséged, ami ezt okozza. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a lehető legjobban tudj mozogni. Ezért járunk például tornára.

- Más gyerekek is betegek?

- Mindenkinek van valami hátránya. Lehet betegség vagy valamiben kevésbé jó.

- Meg fogok gyógyulni?

- Nagyon szeretném, hogy meggyógyulj. Még nem találtak ki olyan orvosságot erre a betegségre, ami teljesen meggyógyítaná, de sok orvos dolgozik ezen, és sok mindent kitaláltak, amivel enyhíteni lehet rajta.

Stb.

2.) Családi egyensúly:

Testvérek:

- a sérült gyermek testvére fokozottan sérülékeny lelkileg

- figyeljünk, hogy az ép testvérnek is vannak speciális igényei, neki is kell a vele külön töltött idő, a csak neki szánt figyelem

- ne kedvezzünk a sérült gyereknek feleslegesen

„Mit tennék, ha nem lenne beteg?” – sokszor eszerint legjobb eljárni

néha kérdés, hogy egy jelenség a betegség következménye-e (pl. kényszeresség, dühroham): ha az is lenne, akkor is állíthatunk elvárásokat a gyerek elé, neki az az érdeke, hogy ezeket megtanulja kezelni (mint egy egészséges)

- engedjük meg az érzelmeket az ép gyereknek: ambivalens a sérült testvérrel szemben.. Szeretet és indulat egyszerre. Szabad haragudni a testvérre.

Szülők:

- ne minden egy ember (általában: anya) vállát nyomja, osszunk szét feladatokat

- külön idő a szülőnek magára, szülőknek egymásra: sokszorosan megtérül, a gyerekek is jól járnak vele

- legyen hol kibeszélni a nehéz érzelmeket, feszültséget, félelmet, haragot (barátok, pszichológus, stb.)

2010. augusztus 8., vasárnap

DMD-SMA rehabilitációs hét

Teltházasra sikeredett ez a hét a Budaiban és remélem, hogy minden résztvevő remekül érezte magát. A program mennyiségét Misko impulzusbefogadó képességéhez mérten igen bőségesnek itélem meg. Minden nap legalább három különböző dolgot csinált és elképesztően felpörgette a közösségi élet.
A Misko Alapítvány Facebookos oldalán olvasható a rövid programleírás és egy album a hét közben készült fotókból (a többi mamarazzi is bővítheti az oldalt kedve szerint, mert nem csak én fotóztam ám). Azoknak, akiket még nem szippantott be ez a közösségi portál és nem voltak jelen elmondom, hogy volt minden nap gyógytorna és konduktorok által vezetett játékos foglalkozás, tangentoros kezelés és igény szerint Bemer és Sensolite terápia. Ezen kívül pedig néhány igazán jó és szórakoztató program keretében nevettettek a bóhócdoktorok és ismeret terjesztettek a tropicarium dolgozói.
Rendszeres gyógytornára feltétlenül szükség van, mert a nyújtások elengedhetetlenül részévé kell, hogy váljanak az életnek. Misko esetében is látszik, hogy Kati folyamatos mozgatásai után Misko sokkal jobban mogott a héten. A csoportos, játékos feladatok - többnyire egyensúly javítását célzó - során az egyébként mozgásban bátortalanabb gyerek is felfedezheti a mozgás örömét.
A kettőt kombinálva pedig elképesztő az eredmény: Misko leállíthatalan volt a héten. Hazatérve is folyamatosan futkározott, bringázott és persze ugrabugrált (főleg a fejünk tetején :D). Az volt az érzésem, mintha dupla adag szteroidot kapott volna, olyan volt mint Asterix a csodafőzet hatása közben. :)

Az egyértelmű, hogy a gyerekek belefeledkezve a sok programba jól érezték magukat és még a zárkózottabbak is kinyíltak hét végére. S most már az is egyértelmű, hogy nekünk, szülőknek is olyan élményt és érzelmi többletet adott ez a hét, amire magam sem számítottam. Persze ebben nyilván szerepe volt a számunkra megtartott mindennapos, pszichológusok által vezetett csoportterápiának. Sírtunk és nevettünk, kimondtunk sok olyan dolgot, amit eddig soha senkinek vagy épp megosztottuk egymással napi mantráinkat: olyanokat, amiről azt gondoljuk, hogy az segít átvészelni a hétköznapokat és segít optimistának lenni. Azt gondolom, hogy sokat tanultam a többi szülőtől és az is sokat segített, hogy Linda, Lina és Andi szakértő megjegyzései nyomán választ kaptam néhány fontos kérdésemre. Arra is rájöttem, hogy eddig kevés figyelmet szenteltünk a lelki kérdések feldolgozására. Persze normális dolog az egyszer fent, egyszer lent érzés. De gyermekeinkre gondolva nem mindegy, hogy miként éljük meg ezeket a szakaszokat. Így arra gondoltam, hogy a blogon is fogunk ezzel foglalkozni időről időre; megkértem Linát, hogy elsőként a hét végére megalkotott összegzését adja itt közre, hogy azok, akik kimaradtak, elolvashassák az alapvetéseket.

Ez itt a köszönetnyilvánítás helye is! Ez a hét nem jött volna létre, ha nincs Medveczky doktornő, aki biztosítja számunkra a komplett infrastruktúrát és a szakszerű beteggondozást, akit a szülők és a gyerekek is szeretnek, mert valóban törődik velünk. Szécsi Anikó szervezése és munkája nyomán egész héten flottul zajlottak a programok és olyan csapattá formálta a kicsiket és a nagyokat, hogy Misko pár nap után haza sem akart jönni. :) Köszönet a gyógytornászoknak, akik egész héten fáradhatatlanul "gyűrték" a fiúkat.
Pocsék névmemóriám okán többeket méltánytalanul nem emelek ki, de azért gondolok rájuk, mert az egész osztályon az összes dolgozó kedves, segítőkész és szorgalmasan dolgozott azon, hogy nekünk nagyon jó legyen. Nincs még egy ilyen hely Magyarországon; jó hogy van és remélem sokáig ilyen lesz. Nagy segítség ez nekünk! Köszönjük!

2010. július 25., vasárnap

Márpedig a gyerekek tudják, hogy mi a jó nekik

...csak tudjunk olvasni a jelekből...
S ez esetünkben igen fontos és szerencsénkre elég hamar megtanultunk "olvasni", később pedig már el is tudta mondani, hogy mit akar. Mostanában pedig megcsinálja maga.
Mert az eddig is úgy volt, hogy ha pl. befejezte a bringázást, akkor hagytuk pihenni és sosem fordult elő, hogy azt mondjuk "na még egy kör", mert tudjuk, hogy az izomláz ellenségünk és Miso érzi, hogy mikor elég neki. A minap viszont arra jött rá, hogyan lehet gerinckímélően legozni:
Ez persze a 3.5 évestől kreatív megoldás, részemről viszont még nem vérprofi. Ha végre eljutok Fehérvárig, akkor emlékezőmartac felsővel kivágatok egy trapéz alapú hasábot, méghozzá úgy, hogy a két alap (vagyis a hasáb két vége) eltérő méretűek legyenek, ezzel adva lejtést a felső lapnak (amire rá lehet feküdni) - sorry, ha rosszul használom a geometriai terminus technicust, majd lerajzolom, hogy világosabb legyen. Ez egyébként egy rendes gyógyászati segédeszköz lenne, de nem lévén neve (legalábbis számomra), nem is talál ilyet a google.
Tehát, ha valaki a leírtak alapján ráakad rendelhetőre, akkor ne hezitáljon, mert neten megrendelnem sokkal egyszerűbb lenne...

Negyedéves gyűjteményes 2.0

Szieszta után:
-Akorát szuszékoltak, mint a bunda!

Miso, mi a jobb Zabljak vagy Rezevici?
-Neeeeem. Eccejje!

-Apa, mondok egy viccet! Ha nekijepű a katica az ablaknak, akkó fekete meg pios lesz az abjak.

-Apaaaa, nem te éneketé, másik állat énekeet!

-Mostmár sokkal jobb érzések van, hogy pisiltek.

-Nézd Miso, virágzik a bodza!
-Nem éééted? A Bodza nem tud virágzani, te mé azt hitted, hogy a Bodza tud virágzani? (neki ugye a bodza a kutyánkat jelenti)

Apja fűrészel:
-Azt mé vágaszolod le?

Meglát egy ventillátort, ami forog:
-Óóóó, odanézz az ott egy fojgószél.

Mandarint pucol:
-Jaaaj, beepicceet a szemembe!!!
-Mi spriccelt bele?
-Hát a fékojaj!

-Túrórudit fogsz enni?
-Neeem, lótújójutit. (mármint bazinagyot)
-Apa, én adom neked a tújójudit, hogy ne dzsunkázzad össze.

Lemenő nap szépre színezte a felhők tetejét:
-Úúúú, de szépen ki van viágítva!

2010. július 23., péntek

Goldenblog


Hip-hurrá! Ezúttal sikerült bekerülni az idei Goldenblog 50-es, egészség-életmód listájába. Köszi, hogy ehhez elég jónak találtátok!

2010. július 18., vasárnap

Negyedéves gyűjteményes

Következzék a totális vegyesfelvágott, ami a közelmúl mókásnak ítélt bemondásait illeti.

Masnit készülne kötni apai felügyelettel:
-Apa, vájjá, vájjá! Majd én megcsinálom. Csak nem tudom, hogy kell... csináld meg nekem!

Úgy döntött, hogy a szobájában lévő játszó alagútban szeretne sziesztázni, ahová Babciát is meginvitálta. Kisvártatva elképesztő bűz kezd terjengeni:
-Miso, te púztál?
-Igen. De nem most.

-Szent Pista park

-Odanézz mama! Háromnegyed másodperc magas (ház).

-Miso, miben sántikálsz???
-Cipőben.

-Lengeti a szél, amit pisilek!

Apja hivatalos irataink között rámol, mire ifjúúr természetesen elkezd fontoskodni egy papírral a kezében:
-Valami hivatalosat rajzolok...

-Jaj mama! Sajnos sokáig nem fogunk találkozni, elmegyek az okmányirodába és sokáig állok sorban.

Első lovasedzés előtt éktelen hangzavar hallatszik:
-Mi ez az ordenáré kiabálás???
-Csak énekelek...
-Miért?
-Mert lovagolni szokok!

Hidroplánt épít legóból:
-Ez lesz itt a kereke...
-De Miso, a hidroplánnak nincs is kereke.
-Jaaaj mama, van neki. Mennyé föl a netre és nézd meg!

Szösszenetek a természet világából:
-Újdonsült hosszú szártnyú bálna
-Apa! Ne vegyél ki, mer megdögjöm!!! - mondta, amikor éppen belugának képzelte magát
-Girlandi bálna
-Bocinak ott a letejelője
-Volt egy vulkán, ki akart törni és sikerült neki. Bummmm és kijött belőle a láv. Az nagyon régen volt, évvel ezelőtt.

2010. július 17., szombat

Misko a víz alatt

Két hete lehetünk Montenegroban, bő egy hete olyan az idő, hogy Misko mindennap tud úszni. Délelőtt egy, esetleg kétszer van a vízben bő fél órákat, délután kétszer minimum, de van, hogy háromszor is úszik. A fejlődés a vízben megdöbbentő. Minden nap tanul valamit. Tegnapelőtt lejött velem búvárkodni az aljára. Tegnap karúszó nélkül a medence peremén (ahol leér a lába) a víz alá merészkedett. Ma pedig karúszó nélkül a víz alatt úszik. A mély vízben. Hosszú másodpercekig a víz alatt, fáradhatatlanul.


2010. július 14., szerda

Beszélgetés Dr. Rhodes-zal

Több dolog is világossá vált a mai telefonbeszélgetés és levélváltás után. S hogy a végén kezdjem, rögvest el is mondanám, hogy egy hónap múlva nekivágunk és megnézzük magunknak ezt a texasi klinikát. :)))
Nem tudom, hogy mit fogunk vele elérni, de ha csak a fele igaz annak, amit hallottunk és láttunk, akkor már megéri, mert minden, ami késleltet, számít. Ha pedig lesz javulás, mozgásfejlődés vagy bármi, ami reálisan nézve pozitív, akkor fogjuk azt a kütyüt és szépen hazahozzuk!
Ha jól mennek a dolgok, akkor elvben arra is lesz lehetőség, hogy egy ún. pilot study-t (új gyógymód kis mintaszámú kipróbálása) szervezzünk Magyarországon, amiben több hazai gyerkőc is részt vehetne. Ez azért lehet jó, mert még az FDA és az Európai engedélyezés előtt hozzá lehetne jutni a gépekhez. Erről persze egyelőre nem tudok bővebbet, mert ezt személyesen fogjuk letárgyalni a doktorral.

A videón látható fiatalabb fiú már elmúlt öt éves és köszöni, remek kondícióban van, tünetei korántsem olyan drasztikusak, mint egy hasonló korú nem kezelt Duchennesé. A feltaláló most már további 13 pácienst kezel változó (de minden esetben pozitív) eredménnyel és augusztustól újabb 15 bejelentett betege van, köztük Misko is. Ezen kívül Angliában is zajlik még kipróbálás, amelynek az Action Duchenne ad keretet, ahol hat DMD-s gyermek állapotát javították fel sikeresen. A páciensek alapállapotától függően, mindenkinél tapasztalható volt látható eredmény, volt aki megtanult páros lábbal ugrálni, volt akinél a kontraktúrák csökkentek és volt aki jobban vett levegőt.
Ez egyelőre egy "tesztüzem" mindenki számára a VECTTOR elnevezésű, új géppel és csak a doktor texasi klinikáján érhető el, hiszen még engedélyezés előtt van (vagyis nem lehet egyszerű netes rendeléssel hozzájutni és ezt amúgy sem javasolják). A kísérleti stáció pedig abból is látszik, hogy a gépeket nemrég visszahívták, hogy újabb beállításokat végezzenek a szoftveren. A kezelések a jövő hónap közepétől indulnak újra.

A kezelés menetét tekintve indulás előtt készíteni kell Miskoról egy MRI felvételt, ami azért fontos, hogy a későbbiekben folyamatosan tudjuk majd monitorozni az állapotot. Vagyis, hogy biopszia nélkül lássuk azt, hogy a kezelésnek milyen hatása lesz szöveti szinten (van olyan gyerek, akinek egy év elteltével megszűntek a lábában az "oda nem illő" kötőszöveti állományok - egyelőre az még nem világos számomra, hogy ez miért következik be). Ezen kívül persze elvégeztetünk egy szokásos laborvizsgálatot (ez amúgy is esedékes a szteroid szedése miatt).
Érkezéskor lesz egy állapotfelmérés, aztán azonnal el is kezdődnek a kezelések. Reggel és este kell felhelyezni a tappancsokat 40-40 percre a kézre és a lábra (ezt egy hónapig kell csinálni, aztán orvosi előírásra megváltozhat a rendszer). Dr. Rhodes azt mondta, hogy 3-5 nap után lehet változásokat látni.
A betegek többsége öt kezelési napra érkezik, ami általában az idejük limitáltsága illetve a szűkös anyagi háttér miatt alakul így. Mi tovább fogunk maradni, egyrészt mert a doktor egyébként két hetet javasol alapvetően (Luke is ennyi időt töltött a klinikán), másrészt mert szeretnénk megbeszélni vele a további együttműködés részleteit.
A klinikán töltött idő után a beteg hazatér a készülékkel és tovább folytatja a kezeléseket, amelyek eredményét elküldi e-mailben a klinikára kiértékelésre és ha szükség van rá, akkor változtatni kell a protokolon. Ez egyfelől vonatkozhat a frekvenciára, másfelől pedig a tappancsok felhelyezésére (képet küld arról, hogy pontosan hová kell tenni).

A Dynatronics VECTTOR ára 4500$, az alapvizsgálat pedig 1000$. Ezen kívül a további költséget a kezelések adják, amely napi 100$.
A készülék árát nem sokallom, pláne, ha valóban van értelme. Az alapvizsgálatot viszont nagyon soknak találom, bár őszintén szólva nem ismerem az orvosi díjazást a tengeren túlon, csak azt tudom, hogy a szakemberért és a szolgáltatásért úgy általában nagyon sokat kell fizetni hazai viszonyokhoz képest. Na de hogy ennyire?

Azért repülőre szállás előtt még van egy pár kérdés, amit át kell gondolni. Néhány helyen azt olvastam, hogy igazán azoknak a kezeléseknek van eredménye, amelyeket a klinikán végeznek, ezért nem vagyok benne biztos, hogy hazatérve is eredményesek lehetünk és hogy egyáltalán ekkora távolságból (mármint folyamatos bejárós beállítás nélkül) menedzselhető lesz ez. Nem tudom, hogy egy e-mailben elküldött fotó alapján megfelelő helyre tudjuk majd felhelyezni a tappancsokat. Azt sem tudom, hogy mennyibe fog kerülni a távkonzultáció, mert feltételezem, hogy éveken át nem csinálja ingyen. Kérdés az is hogy hogyan fog ez működni egy bizonyos betegszám felett? (Az utóbbi hetekben megduplázódott a betegszám és világ minden sarkából jelentkeznek be a DMD-s betegek). Ha sikeres a találmány és tényleg van értelme a hosszú távú használatnak, akkor lesz-e annyira triviálisan hüjebiztos a gép, hogy Magyarországon is tudjanak vele gyerekeket kezelni (hiszen egy géppel értelemszerűen egymás után több ember is kezelhető).
Ez utóbbi kérdéskörrel kapcsolatban persze az is felmerül, hogy ez milyen keretekbe lehet beilleszteni. Hiszen egy hivatalos pilot study-hoz kell orvosi felügyelet és kell kórház is, tisztes monitorozással. Azt tudom, hogy Herczegfalvy doktornő is érdeklődik az elektroterápia iránt, de nem pont erről a készülékről vannak ismeretei. A doktornő arra gondolt, hogy ha létrejönnek az izomcentrumok, akkor helyet kap majd benne a kezelésre alkalmas gép, csak éppen nem a Dynatronics, hanem a freiburgi egyetem egyik fejlesztése. Nem tudom mennyiben más a két dolog, arról még annyit sem tudok, mint az amerikai változatról. Tehát van még bőven nyitott dolog... De ez persze egyelőre a tervezgetős-álmodozás kategóriája, hiszen aktuális feladatunk az, hogy Dr. Rhodes-t jobban leinformáljuk és ha minden rendben van, akkor elmenjünk Corpus Christibe.

2010. július 13., kedd

Calcort beszerzés

Kértétek, hogy írjam le az adagolást és azt, hogy hogyan is jutunk hozzá a szerhez.

Az adagot a TREAT-NMD standard alapján határoztuk meg (azért nem az írom, hogy az orvos határozta meg, mert a szeroid adásának felelőssége még mindig a szülő vállát nyomja, különösképpen, ha olyan szert szeretne adni, ami hazánkban nem engedélyeztetett). Így Misko a felvezető héten 6mg, azután pedig 12mg deflazacort kapott. Ezt követte két hét szünet. Most naponta 12mg-ot kap két hétig, aztán újabb két hét szünet és így tovább.
A dózis folyamatosan változik a testsúlygyarapodással, valamint, ha nem kívánt mellékhatások alakulnak ki, akkor meg fogunk próbálni más dozírozást vagy átállunk a prednisonra.

A beszerzést mi Pharmafutárral rendeztük. Gergő átadta nekik a receptet és a pénzt, a cég pedig néhány nap alatt leszállította a gyógyszercsomagot.

2010. július 10., szombat

STS terápia

Dr. Rhodes találmánya eredetileg nem DMD-s betegeknek készült, hanem krónikus fájdalom szindrómában szenvedőknek. Az idő múlásával egyre több különböző problémával jelentkező beteg volt, akik mind az STS terápiával nyertek enyhülést panaszaikra. Aztán egy szép napon besétált a klinikára egy érintett szülő is...
Persze az ilyen jolly-joker típusú kúrák első közelítésben mindig gyanúsak, de helyzetünkben tulajdonképpen nem engedhetjük meg magunknak, hogy elmenjünk a dolgok mellett. Mindenhatósága kicsit hasonló a Bemer technológiához, amennyiben mindkettő generálisan hat a keringésre. A jó keringés pedig "barátunk", hiszen általa jobb a sejtek oxigénellátása, enyhébb az oxidatív stressz és még sorolhatnánk. Annyiban viszont más, hogy a keringés javításán kívül itt más is történik.

Ez egy olyan készülék, amely elektromossággal akupunktúrás/akupresszúrás pontokat és idegvégződéseket stimulál különböző frekvenciákon. A frekvencia kiválasztása pedig a páciens különböző hőmérsékleteinek mérésével történik (pl. a jobb és bal láb hőmérsékleti különbsége vagy túl hideg és túl meleg végtagok szélsőértékei alapján). Vagyis, a készülék lead egy bizonyos frekvenciájú elektromos jelet, amire a kezelt személy valamilyen testhővel reagál, a reakcióból pedig megállapítható, hogy a jel megfelelő volt-e vagy sem. Ha nem akkor változtatnak rajta.
A megfelelő frekvencia pedig neuropeptideket termel, amelyek a test tucatnyi funkcióját koordinálják. A stimuláció során a Duchenne betegség szempontjából termelődő anyagok az IGF-1 (Insuline-like Growth Factor)*, melatonin és VIP (Vasoactive Intestinal Peptide). Az IGF-1 a sérült izomsejtek újraépítését segíti, ami rendkívül fontos, hiszen az alapvető problémakör az izomsorvadás esetében az, hogy a szervezet normál regeneráló képesége nem tudja kielégíteni a beteg szervezet izomhelyreállítási igényét. A degeneráció-regeneráció ismétlődő ciklusai végül oda vezetnek, hogy a szervezet nem tud már több izomsejtet létrehozni, így kötőszövettel helyettesíti az izmot (ettől vaskos a vádli). IGF-1 jelenlétében jelentősen csökken ez a probléma, vagyis kevesebb a nekrotikus folyamat (=izompusztulás), illetve növekednek a meglévő izmok. A VIP és a melatonin a nyugodt alvással van kapcsolatban, amely ezeknél a betegeknél sok esetben problémát jelentenek, részben a légzési nehézségek miatt. Ez a két neuropeptid ezen tud segíteni bonyolult kémiai mechanizmusok útján.

A Dynatron STS nevű készüléket 2000-ben mutatták be, de ekkor a még kezdetleges szerkezet nem volt ellátva automata teszteléssel (a kezelő változtatta a frekvenciát a beteg visszajelzései alapján). Azóta megalkották a VECTTOR nevű szerkezetet, amely előreláthatóan szeptemberben kapja meg az FDA engedélyt és a remények szerint egy receptre rendelhető termék lesz.

Kapcsolódó honlapok:

A félreértések elkerülése érdekében megjegyezném, hogy az STS terápia nem végleges megoldás, csak késlelteti a folyamatokat.

*Beth Bartonnak volt egy IGF-1 kutatása, amelyben rájöttek, hogy ha mdx egereknek adják a szert, akkor kevésbé jelentkezik az izomgyengeség és a fáradékonyság. Mint sok más kutatás, ez is úgy tűnik a süllyesztőbe került. Az STS amúgy is jobb annyiból, hogy ez a szervezetet készteti termelésre és nem külső forrásból jut hozzá a páciens a vegyülethez.

2010. július 9., péntek

STS terápia Duchenneseknek

Facebook felpörget mindent

Az őrületes sebességű információ-áramlás elképesztően gyorsítja a fejlődést. Ez pedig a mi malmunkra hajtja a vizet, vagyis lesz Misko számára elfogadható életminőséget hozó megoldás, ezt biztosan tudom.
Két és fél éve élünk együtt a diagnózissal, az utóbbi időben pedig már a látható tünetekkel is. Az eltelt időben tíz alatt volt azon napok száma, amikor nem foglalkoztam konkrétan valami DMD-hez kapcsolódó internetes böngészéssel, olvasással. Eleinte alig találtam valamit, rövid idő alatt úgy éreztem "végére értem" az elérhető, érdemben információt adó dokumentumoknak. Aztán egyszercsak robbant a Duchenne bomba a neten és azóta mindig van új a nap alatt, maximum várni kell rá néhány hetet.
Ez most sincs másként, ezúttal a Facebook-on terjed a hír futótűzként, olyannyira, hogy az érintett orvos már honlapján szabadkozik a DMD-s érintetteknek, hogy legyenek türelmesek.
De nem vagyunk azok. Hát persze, hogy nem. A régebbi motorosok pedig még ennél is kevésbé, ha jól gondolom.
Luke sikertörténetén felbuzdulva, most rengetegen akarnak Dr. Rhodes páciensei lenni, remélem a közeljövőben Misko és a többi magyarországi DMD-s is az lehet.
Az STS terápiáról úgy egy hónapja láttam először egy videót, de finoman fogalmazva nem dobtam hátast tőle, tegnap pedig Hati Éva is elküldte nekem a linket. Másodszorra nézve, illetve háttéranyagokat olvasgatva most úgy látom, hogy ez egy olyan terápia lehet, ami az alternatív és a konzervatív medicina határmesgyéjén ingadozva tud majd években mérhető késleltetést biztosítani sok olyan embernek, aki valami végső megoldásra vár.

2010. július 2., péntek

Egy hónap szteroid

Azt gondolom, hogy a változás elég látványos. Misko egy hónappal ezelőtt leginkább mászott a lépcsőn és csak külön kérésre gyalogolt fel, kapaszkodva. Most számtalanszor kapom magam azon, hogy hipp-hopp fent van a szobájában, mert "elfelejtett" valamit lehozni. Persze jellemzően kapaszkodva megy, néha már váltott lábbal.
Az általános energiaszintről pedig azt tudom elmondani, hogy az ébrenlét pihenéssel töltött ideje nem csökkent, viszont az aktív szakaszok "pörgősebbek".

2010. június 25., péntek

CARE-NMD

Kedves Olvasóim!

Van olyan köztetek, aki érintett és még nem szerepel a TREAT-NMD adatbázisban?!
Ha igen, akkor villámsebességgel regisztráljon, mert ez a páciensek az érdeke. Egy igazi esély arra, hogy végre érdemben történjen valami kishazánkban.
A TREAT-NMD keretein belül ugyanis létrejött egy CARE-NMD néven futó projekt, ami az elmaradottabb országokban egységesíteni kívánja a diagnosztikát és a betegellátást. Ha Magyarország továbbra is a szervezet tagja kíván maradni, akkor lépni kell, hiszen az ország területén két izomközpontot is ki kell alakítani (az egyiket Budapesten, a másikat feltehetőleg Szegeden) az előírás szerint. Ha ez nem valósul meg záros határidőn belül, akkor megszűnhetünk tagnak lenni.
Vagyis tenni kell és kiharcolni, amit csak lehet. Szülői oldalról egyelőre elég egyszerű a feladat: REGISZTRÁLNI KELL! Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mert az a helyzet, hogy még mindig csak 74 Duchennes páciens van az adatbázisban, pedig jóval több lehetne.
A tenni vágyás másik részét a szakemberek adják és úgy látom, most valóban halad a szekér. Herczegfalvy és Karcagi doktornők munkájának következtében most valóban azt látom, hogy szépen alakulnak a dolgok és esélyünk van arra, hogy a gyermekeink színvonalas és rendszeres ellátás kapjanak.

A múlt héten alkalmunk volt részt venni egy olyan megbeszélésen, ahol az említett doktornőkön kívül jelen voltak még a Heim Pál Kórház vezetői, a Gyógyító Jószándék Alapítvány és az SMA Egyesület képviselői. A kórház nyitott arra, hogy helyet biztosítson a budapesti izomközpont számára; a konkrét, üresen álló helyszín is megvan a részleg kialakítására, tehát most az a feladat, hogy a kormánytól kialkudjuk a szükséges anyagiakat. Erre pedig jelen pillanatban nadrágszíj-húzás mellett is esély van, hiszen az egészségügy gatyába rázását többek között a hatékonyabb járóbeteg ellátással szeretnék megoldani.

Jó hír még az, hogy hamarosan lesz CARE-NMD honlap, ahol up-to-date infokat lehet majd olvasni és fórum is lesz (remélem emészthetőbb formában mint a google csevegő, mert ott aztán képtelenség rendet vágni...). Elkészültéig ajánlom a TREAT-NMD blogot, amit Dr. Garami Márta tölt fel bejegyzésekkel.

2010. június 13., vasárnap

Gondolatok két hét Calcort után

Nem is tudom, hogy mit vártam... nyilvánvaló, hogy nem fog nekivágni az Everest meghódításának...
Próbálom objektíven, a kívülálló szemszögéből nézni, ami úgy tűnik talán nekem megy a legjobban családon belül. Ezt azért merem állítani, mert a nemrégiben feltett videó után Gergő például igen megrendülten vette tudomásul a látható tüneteket, amit amúgy ő a hétköznapokban nem észlel.
Vízválasztó volt a két héttel ezelőtti első pirula, az nem kétséges. Engem nem visel meg ez annyira, azt hiszem, racionálisabban menetelek előre és feladatszerűbben élem meg a mindennapokat. Az eszem tudja, hogy a kockázatok ellenére ez a legjobb és egyetlen elérhető megoldás, a szívem pedig fáj, mert ennél sokkal jobbat akarok neki.

Ami a két hét alatt látványos, hogy már a harmadik-negyedik nap után drasztikusan megnőtt az étvágya. Ha hagynám, akkor dupláját vagy még annál is többet enné a szokott porciónak. De nem hagyom. Inkább taktikázom, mert nem akarom, hogy beinduljon egy ördögi kör, vagyis ha többet eszik, akkor kitágul a gyomra, ha kitágul a gyomra, akkor gyorsabban lesz éhes újból. Ha pedig elhízik, akkor korábban fogja elveszíteni a járóképességet. Tehát küzdök rezzenéstelen arccal, többnyire praktikákkal, ha pedig nincs ott, akkor egy rendesebb bőgés vagy valaminek a falhozvágása egész jól vezeti le a feszültséget. Nyilván ebbe is bele fogok szokni és akkor majd nem lesz ennyire felkavaró (bár igazából a többi családtag aggodalmai, szenvedése és sopánkodása akaszt ki, én tényleg optimistán állok hozzá a dologhoz). Most arra kell fókuszálni, hogy Miskon és magamon kívül Gergőt is átállítsam egészséges ételekre. Ez Misoval tevőlegesen a legegyszerűbb, lelkileg pedig a legnehezebb. Eddig is "okosan" evett/etettem, de azért imádná a túrórudit tonnaszám, viszont ezzel kapcsolatban most nem ismerek tréfát. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem lehet "ételbűnözés", de vannak dolgok, amiket teljesen likvidáltam a megengedésből - pl. gyorséttermi sültkrumpli - és vannak amelyeket a minimállistára tettem - pl. pogácsa, túrórudi vagy süti - (ez utóbbiak tulképpen eddig is ritkák voltak, de most még jobban figyelek). Hiszem, hogy ha jó példát mutatunk neki, akkor eleve ezt fogja megszokni. Illetve remélem, hogy intellektuális adottságai miatt hamar megérti, hogy mi a cél (nem arra gondolok, hogy három évesen fel kell fognia, hogy mi a betegsége, hanem arra, hogy fontos az egészséges életmód; ha nem lenne beteg, ezt akkor is így csinálnám) és hogy ennek érdekében mit miért kell tenni. Gergővel nehezebb az ügy, pasiból van és elég idős már ahhoz, hogy kialakult ízlésén ne akarjon/tudjon változtatni. Tehát vele az a helyzet, hogy mivel azt eszi meg, amit elé teszek, így tetszésindextől függetlenül kénytelen egészségeset táplálkozni. Nem tetszéskor persze még elhangzik a kérdés, hogy "mikor lesz már rántotthús", de olyankor előveszem a "bizonyára vicceltél, drágám" arckifejezésemet. Ha pedig ez nem elég, akkor csendben felajánlok zugevést anyukájánál... :) Közben pedig néha fohászkodom kitartásért és reménykedem, hogy az egészséges életmód egyszer mindannyiunknál zsigeri szükséglet lesz.
Misko jó gyerek, tényleg. Tegnap pl. Babcia születésnapját ünnepeltük. Pogácsa és torta abszolút számára hozzáférhető közelségben volt. Egy pogácsát és egy pici tortát evett. Aztán megbeszéltük, hogy többet nem eszik belőle és ha éhes, akkor szól. Minden gond (kérlelés, egyezkedés, hiszti) nékül átvészeltük a délutánt és amikor megéhezett gyümölcsöt kért, pedig nagyon édesszájú lenne, ha hagynám.
Tehát az éhség ellen eddig két dolgot vetettünk be. Az egyik, hogy még sokkal többet iszik (1.4-1.6 liter) - ez a kánikulában persze könnyebb. Valamint, hogy mindig volt elérhető közelségben friss zöldség és gyümölcs. Az utóbbit gyorsan abba is hagytuk, mert a doktornénik (akiről eddig méltatlanul kevés szó esett, pedig hozzánkállása és kedvessége az igazi fehér holló kategóriába esik) lebeszélt a folyamatos "nassoltatásról". Helyette inkább javasolta, próbálkozunk azzal, hogy közvetlenül evés előtt megiszik 1-2 dl vizet.
Most 14.2 kg vagyis egyelőre nem hízott.

Mozgásában is látok sok változást. Egyrész simán megmássza a házon belüli lépcsőket, 95%-ban járva, néha váltott lábbal is, kapaszkodással. Tud futni, eddig ezt ha jól emlékszem Brazíliában produkálta először másfél évvel ezelőtt, aztán nem próbálkozott vele. Jobb a balansz, magabiztosabban közlekedik. Merészebb, ami gondolom következik az előbbiekből és abból, hogy általában véve több energiája van, kevesebbet játszik fekve. Pl. megtanult lemenni a víz alá (kb. 10mp-t bír ki).

2010. június 7., hétfő

Fizikai állapot Calcort előtt

Ezt azért dokumentáltam, hogy láthassuk változik-e Misko mozgása és ha igen, akkor milyen mértékben a szteroidszedés következtében.
Fekvésből felülés - 3 mp
Ülésből felállás - 5 mp
Fekvésből felállás - 8 mp

2010. június 4., péntek

Praktikus tanácsok a rutinvizsgálatokhoz

"Kémeim" :))) jelentették, hogy a CARE-NMD program keretein belül fél év múlva ki kell, hogy adjanak Magyarországon is egy egységesített protokollt, amely végre hivatalosan vállalni fogja a kezelés mikéntjét. Ez azt jelenti, hogy nincs több kertelés szteroid ügyben. Szerintem ez remek hír, mert azok akik majd csak ez után vágnak bele talán több bizonyosságot kapnak arról, hogy egyelőre valóban ez a járható út. Illetve reményeim szerint nem maguktól kell kitalálni, hogy pontosan milyen vizsgálatok szükségesek. Ameddig ez nem készül el, ajánlom figyelmetekbe a múltkor összeszedett listát, illetve az alábbi praktikus hozzávalókat:

-minden felsorolt szakterülethez kérjetek beutalót a háziorvostól (kivéve gégészet, mert oda nem kell. de az amúgy is csak egy nálunk esedékes extra volt). a beutaló 6 hónapig érvényes
-nézzétek ki a naptárban, hogy mikor lehetne sort keríteni a vizsgálatokra és jóelőre (akár 3-4 hónap) kérjetek időpontokat. így is előfordulhat, hogy 1-2 hét kell az összes abszolválásához.
-a neurológus időpontja legyen a legutolsó
-Budapestieknek ajánlom a Budai Gyermekkórházat, mert azon túl, hogy egy rakáson van minden, még kedvesek és türelmesek is, ami ennyi vizsgálat esetén igen nagy előny.
-teljes körű pulmonológia csak a II. Gyermekklinikán van, ill. a kicsik (6-7 évig) az endokrinológust is itt keressék fel a denzitometria miatt
-vidékieknek ajánlom, hogy előre érdeklődjék meg a kórházaktól, hogy hol melyik vizsgálatot végzik el (és hogy egyáltalán működnek-e a szükséges gépek - pl. EMG és denzitometer)
-laborvizsgálathoz egyszerűbb otthonról vinni a reggeli, éhgyomros, középsugaras vizeletet

Én tényleg azt remélem, hogy a közeljövőben aktualitását veszítheti ez a leirat, mert a CARE-NMD azt is kiadta a programban résztvevő országoknak, hogy minden 5 millió emberre létre kell hozni 1 izomközpontot. A magyarországi programvezetőkkel egyetértésben hamarosan összeülünk és megbeszéljük, hogy a Misko Alapítvány milyen szerepet tud vállalni ebben. Jó lenne szárnyakat adni a folyamatoknak, hogy mielőbb szakértő konzíliumok adhassanak tanácsot az érintetteknek.

2010. május 30., vasárnap

Nyári rehab update

Na kedveseim, igen szép számban összegyűltünk!!!
Ez pedig leginkább azt jelenti, hogy ezennel kitehetjük a megtelt táblát. Aki pedig úgy érzi, hogy lemaradt, ne borongjon, mert egyrészt van várólista arra az esetre, ha valaki lemondaná. Másrészt pedig ne feledjétek, hogy a budai kapui egész évben nyitva állnak. Tehát tessék szépen időpontot kérni Medveczky főorvosnőtől és megbeszélni vele, hogy ezen kívül mikor van lehetőség kéthetes szeánszra.

2010. május 17., hétfő

Jelentkezés a Nyári rehabra

Kedves érintettek!

A programban való részvételnek két feltétele van:

1. Beutaló a gyermekorvostól:

Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházai, Gyermekgyógyászati Rehabilitációs Osztály
1023 Budapest, Bólyai u. 5-9.

2. Alapvizsgálat (csak azoknak, akik eddig nem jártak még az osztályon)

Budapest és környékén élőknek célszerű mielőbb időpontot kéni a +36 1 345 06 00 telefonszámon Dr. Medveczky Erika főorvosnőhöz.
Akinek nem megoldható, hogy előzetesen megjelenjen a vizsgálaton, az természetesen áteshet rajta augusztus 2-án is. Azonban igyekezzünk, hogy lehetőség szerint minnél többen jelentkezzetek be előzetes vizsgálatra, hiszen így nem kell majd az egész első napot ezzel tölteni és nem vesz el értékes időt a gyerkőcöktől. Ezen kívül pedig, ha eddig még nem jártatok az osztályon, akkor ez kiváló alkalom arra, hogy körülnézzetek és megtudakoljátok, hogy mire lesz szükségetek a hét folyamán.
A vizsgálatra mindenki vigye magával a legutolsó zárójelentést!!!

A jelentkezők lajstromba vételét továbbra is csináljuk, tehát aki nem ismeri közvetlen elérhetőségeinket, az mielőbb írjon az info@misko.hu címre a következő adatokkal, hogy valóban megrendezhető legyen az esemény:

-gyermek neve
-utolsó zárójelentése (azok küldjék, akik csak augusztus 2-án tudnak megjelenni a vizsgálaton)
-szülő neve
-bejárós vagy bentalvós
-ha bentalvós, akkor kér-e a szülő ellátást
-telefonszám

Gyertek, mert jó lesz!!! :)

2010. május 13., csütörtök

Nyári rehab a Budaiban

A Budai Gyermekkórházban 2010. augusztus 2-6 között szervezett rehabilitáción lehet részt venni. Kifejezetten DMP-s gyerkőcök számára rendezi a kórház, ami több szempontból is nagyszerű. Egyrészt, a kicsiknek remek alkalom a "karbantartásra" és arra, hogy jószemű orvos és gyógytornász lássa és elmondhassa véleményét róluk. Másrészt, nemcsak gyógytornát, hanem egyéb jópofa elfoglaltságot is szoktak szervezni (bár erről konkrét infom nincsen, de már láttam ezt-azt élőben), amit a kölkök imádnak. Harmadrészt pedig, újabb lehetőség nekünk, szülőknek, hogy csapatépítsünk.

Praktikus információk: az osztály 23 ágyas, vidékről érkező gyerkőcökkel egy szülőt is el tudnak szállásolni. A rehabos foglalkozásokat gyógytornász és konduktor végzi. Ezen kívül, igénybe vehető pszichológus segítsége is (gyereknek és szülőnek egyaránt), valamint helyben van az ortopédus, a kardiológus és más orvosok, ha szükség volna rájuk.

Gyertek minél többen! Ha nincs elég jelentkező, akkor elmarad a lehetőség, hogy rendszert teremtsünk.

Jelentkezni Hati Évánál és nálam lehet.

2010. május 11., kedd

Vizsgálatok szteroidkúra előtt

Magyarországon nincs lehetőség összefogott és szakemberek által koordinált komplex vizsgálatokra (mint pl. Németországban Lakatos Andiéknak), így nekünk szülőknek kell tervet készíteni erre vonatkozólag, ha azt szeretnénk, hogy biztosan minden terület monitorozva legyen.
Tehát első lépésként elővettem bejáratott info-forrásaimat (David Feder, Lakatos Andi és a TREAT-NMD standard) és Misko különbejáratú máris vaskos dossziéját, hogy listát készítsek arról, hogy mely területek szakembereivel szeretnénk találkozni és milyen vizsgálatot kell kérnünk tőlük mielőtt felírásra kerül az a bizonyos recept.

1. Neurológia
2. Rehabilitáció
3. Labor
4. Endokrinológia
5. Ortopédia
6. Kardiológia
7. Pulmonológia
8. Szemészet
9. Dietetika
10. Fül-orr-gégészet

Neurológia
Elvileg a neurológiai vizsgálat a záróakkord, hiszen jó esetben a gyermekneurológus értékeli ki a különböző szakterületeken begyűjtött vizsgálati eredményeket (persze az igazán ideális az lenne, ha konzilium értékelne, de ettől a magyar valóság sajnos elég messze van, így a konzílium egyelőre annyit tesz, hogy a szülő megbeszéli az orvossal, hogy az utóbbi nem vállal felelősséget a szteroidkúra esetleges mellékhatásaiért és ha a szülő így is feliratja a gyógyszert, akkor az orvos megnézi, hogy a vizsgálati eredmények megengedhetővé teszik-e ezt).
Persze a neurológus is megvizsgálja a gyerkőcöt, ami azt jelenti, hogy ellenőrzi a reflexeket, szubjektív véleményezést ír a szeme láttára végrehajtott mozdulatsorokról (földről ülésből felállás, járás) és EMG vizsgálatot csinál.
Összeségében véve Misko leletei megfelelőek, így végül felírásra került a deflazacort tartalmú Calcort.

Rehabilitáció
Ketten figyelték Miskot néhány héten keresztül a gyógytornák alkalmával és a rehabos szakorvos ill. a gyógytornász így készített egy jelentést. Ebben szerepel, hogy mennyire tud lépcsőzni, hogy miként áll föl földről, hogy ül föl fekvésből, hogy jár emelkedőn és sík terepen, milyen mértékű a boka és a csípő kontraktúrája, mennyire fáradékony, mennyire erős a hasizom és a combizom.
Misko comb és hasizma 3-as (5-ös skálán), felállás gower szerint, felülés csak támaszkodva és a feje "lemarad", lépcsőzés pedig igen nehézkes, kapaszkodással és utánlépéssel megy. Kérésre kapaszkodás nélkül néhány lépcsőfokot megtesz bizonytalanul. Szeret fekve játszani.

Labor
Teljes vér (éhgyomros!) és vizeletvizsgálat (CK, enzimek, fehérje, cukor, stb.)
Tudom, hogy nem mérvadó, de a CK most nagyon magas lett, az őszi 14447-hez képest most 27735. Nem ismételném magam, de azért agyalok szokás szerint és összefüggésbe hozom ezzel-azzal. Például azzal, hogy január óta hatszor volt beteg, elképesztően magas lázzal, ami ugye nagyon rosszat tesz az izmoknak. Aztán azzal, hogy a vizsgálatot megelőző 3 hónapban nem szedett Protandimot, hanem egy másik zöld tea kivonatot. Persze ezek összességében is csak néhány ezres emelkedést okozhatnak, így inkább arra gondolok, hogy sajnos most nagy az izompusztulás mértéke.
Ezen kívül tovább romlott a CK-val összefüggésben az LDH, GOT, GPT. Valamint magasabb a triglicerid, a VVT szám, az MCV, az RDW-CV és a TSH. Ez utóbbiakról senki sem mondta, hogy nagyon problémás lenne...

Endokrinológia
Két doktornőnél is jártunk. Ez rutintalanság miatt alakult így, ugyanis nem tudtuk, hogy a Budaiban nincs olyan denzitometer, amivel az olyan kis gyereket is meg lehet vizsgálni, mint Misko. Így az amúgy kivételesen nem szimpatikus budais doktornő átirányított minket a II. Gyermekklinikára (azzal, hogy próbálkozzunk ott, de szerinte ott sem fog sikerülni), ahol el is végezték a csontsűrűség mérést. Az eredmény szerint a normális tartomány alsó határán van Misko csontjainak ásványianyagtartalma. Ez a vizsgálat azért fontos, hogy láthassuk hogyan változik a csont szerkezete, azaz, hogy kialakulóban van-e a csontritkulás. Ez sajnos a deflazacor szedését kísérő tünet lehet, nagyon kell figyelni rá, mert rossz esetben csökkentheti a gyerek ambuláns szakaszát, holott a gyógyszerszedéssel pont az ellenkezője a cél.

Ortopédia
Az orvos rendelésére készítettek egy gerinc felvételt (minimális gerincferdülés látszik), illetve felírt egy gyógycipőt, mert a boka befele dől és szükséges megtámasztani. A szakterület orvosa ítéli meg, hogy szükség van-e AFO-ra, nekünk ilyet még nem írtak, bár szerintem éjszakára már jól jönne egy ilyen, hogy késleltessük az achilles kontraktúrát, amelynek - bár még nem súlyosan - már látható jelei vannak.

Kardiológia
A kardiomiopátiához még Misko elég kicsi, de nem árt az óvatos monitorozás. EKG és alapos szívultrahang készült, mindent rendben találtak.

Pulmonológia
Légzésfunkció és diffúziós kapacitásvizsgálat elvégzésére van szükség. Az előbbit sikerült a Budaiban megcsinálni, Misko nagyon ügyes volt, de így sem lett teljesen értékelhető az eredmény. Az utóbbit a II. gyermekklinikán végzik és végül nem mentünk el rá, mert a doktornő a telefonban elmondta, hogy miből áll és Misko még nem tudja annyira irányítan a légvételt, hogy sikerüljön, így megkíméltük a felesleges orvoslátogatástól.
Ezen túl pedig készült egy tüdőröntgen, de erről már írtam.

Szemészet
Az általános látásvizsgálaton túl szükség lehet szemnyomás mérésre, mert a szintetikus szteroid egyik mellékhatása lehet a glaukóma (zöldhályog) kialakulása. Az orvos tapintással vagy egy speciális (nem fájdalmas) vizsgálattal nézi meg, hogy emelkedett-e a szemnyomás. Ha igen, akkor az idejében megkezdett nyomás csökkentéssel kezelhető a probléma, de ha későn veszik észre, akkor súlyos esetben vaksághoz vezethet.
Miskonál aktuálisan minden rendben.

Dietetika
Erről a témakörről még külön szeretnék írni. Mert nagyon nem mindegy, hogy mikor mit esznek a fiúk és hogy mikor, milyen táplálékkiegészítőket vesznek be. Ezen kívül pedig érdemes Lakatos Andi blogjának idevonatkozó passzusait olvasni az ajánlott élelmiszerekről.

Fül-orr-gégészet
Ezt a vizsgálatot azért tartottam fontosnak, mert a tavalyi év során kétszer is jártunk alváslaboron miután az orvos azt mondta, hogy ő azonnal kivenné Misko orrmanduláját. Lelkem és eszem már akkor is háborgott a műtét ellen, nem is mentünk bele a dologba. Helyette jött a homeopátia és a bio-étrend, amivel úgy tűnik összességében sikerült némi eredményt elérni nyár végére. Most pedig az orvos egyszerűen csak annyit írt a papírunkra, hogy negatív státusz, vagyis most minden rendben. (Ha még mindig nagy lenne a mandulája, akkor fél év múlva megismételnénk a vizsgálatot, mert a szteroid várható hatásai között szerepel az is, hogy a mandulák visszahúzódnak. Tehát ez esetben szerettem volna látni, hogy a mandula gátolja-e még az orrlégzést és okoz-e apnoékat vagy sem.

Tüdőfurulya a gyakorlatban

A rendeléstől számítva kb. egy hét elteltével a postás formás hengert hajított át a kertkapunkon. Gondoltam, rögvest próbára is teszem, tehát Gergőnek elmondtam, hogy mi a dolga és már fújta is a képzeletbeli gyertyákat, de nem történt semmi. Pedig azt reméltem, hogy a dohányzásból visszamaradt krákogásán tényleg segíteni fog, de nem tudott végül felköhögni semmit. Aztán kipróbáltam én is, hátha a "terhes nátha" maradék torkomban lévő gombóca eltűnik. Én több sikerrel jártam, valóban lett köhögésingerem. A legtehetségesebb zenész anyukám volt, aki dohányos lévén állandó köhögési problémával küzd. Nála a szerkezet konkrét rohamot váltott ki, el is szalad a fürdőbe "kiszenvedni" magát. Végül megkönnyebbülten közölte, hogy a reggeleket ezzel fogja kezdeni, mert sokat segített neki.
Összességében úgy tűnik működik a dolog. csak éppen nem Miskonál, mert ő a bohóckodásra használná a dolgot... azt hiszem nem tudja még elég erősen megfújni, ezért aztán nem is ér el különösebb sikereket vele. De talán majd később...

Így nem maradt más hátra minthogy beadjam Misonak a napi 3x negyed tabletta Ambroxol Q nevű köptetőt, hátha attól eltűnik majd a tüdejéből a "fekete folt".

2010. május 3., hétfő

Sejtbank

Mert ezt fontosnak tartjuk.
Amikor fény derült Misko betegségére az első gondolataim között szerepelt, hogy micsoda felelőtlenség volt, hogy nem tettük el a köldökzsinórját. Aztán persze kiderült, hogy genetikai betegség lévén, a baj minden sejtben megmutatkozik, így a saját sejtjei nemigen lehetnek alkalmasak arra, hogy a jövőben gyógyír lehessen izomdisztrófiás megbetegedésére.
Az időközben érkező kistesó, Jónás még csak gondolat volt, amikor már tudtam, hogy el szeretném tároltatni a köldökzsinórját. A kicsi egészséges, nem hordozza a hibás gént, így adott esetben megfelelő donor lehet Misko számára.
Az őssejtkezelést ma még sokan távolinak érzik, de mi bizakodóak vagyunk. Mai tudásommal én azt gondolom, hogy számunkra ez a jövő, ebben lehet a megoldás kulcsa. Ezért tartom fontosnak, hogy ne herdáljunk el egy ilyen lehetőséget. Inkább erre áldozzon az ember, mint bizonytalan, áltudományos és (sokszor) illegális őssejtkezelésekre Ukrajnában, Kínában vagy Dominikán. Ebbe érdemes fektetni, mert hiszem, hogy bár nem ma, de meg fog térülni a ráfordítás.
Cossu, Torrente és Tremblay már humánteszt fázisba léptek/lépnek, tehát nekünk nincs más dolgunk most mint bízni, hogy siker esetén egyszer majd felhasználhatjuk azt, ami már a belgiumi hűtőben várakozik.

Mi a Sejtbankot választottuk, mert a köldökzsinórvér mellett már a köldökzsinór szövetét is el tudják tárolni. Így nem vesznek el értékes sejtek, tehát nagyobb a későbbiekben felhasználható mennyiség (egyelőre az őssejtek felszaporítása problémaforrás, ezért is tartom fontosnak, hogy a lehető legnagyobb mennyiségben raktározzunk).

A céggel való együttműködés nagyon egyszerű és zökkenőmentesen zajlott minden. A honlapjukon szépen le van írva, hogy hányféle módon lehet végigvinni a folyamatot. Mi a telefonos megkeresést követően a cég telephelyén átvettük a gyűjtőszettet. Ez a 31. héttől kezdve mindig velem volt, hiszen veszélyeztetett terhes lévén sosem tudhattam, hogy melyik pillanat lesz az, amikor a bentlakó kikívánkozik. Végül a 37. hét betöltöttével bevonultunk a műtőbe, ahol a műtősök szakszerűen és rutinos mozdulatokkal zárták dobozba a mintát. Ezek után Gergő felhívta a futárt, aki rövid időn belül megjelent és plüssállatra cserélte a dobozt. :)
48 óra elteltével pedig felhívtak minket, hogy a minta megfelelő állapotban került eltárolásra a belgiumi hűtőben.

2010. május 1., szombat

Anyák napja az oviban

Szóval azt hittem, hogy majd könnyek közt meghatódva és hasonlók... de nem. :) Viszont volt nevetés és mosolygás, mert Misko ugye nem szimpla eset... ;)
Az úgy kezdődött, hogy indulás előtt kettő perccel a fiatalember az egész hasát szivárványosra filctollazta igen vastagon. Természetesen a lemosásra már nem volt idő, így maradt az ing alá rejtés, mondván úgysem fürdőnadrágban fognak szerepelni. A száradó filc márpedig viszket, így szőke hercegem az egész műsor alatt elegánsan vakarózott és tekergette az ingét. Mi pedig fojtottuk vissza a nevetést és közben fohászkodtunk, hogy ne gombolódjon ki az ing, mert akkor bizony fény derül a turpisságra. :)
Egyébiránt pedig nagy dicséret illeti szivacsagyú kisembert, mert látszott, hogy szépen tátogja a verseket és néha énekli is a dalokat, bár fáziskéséssel. Ezen kívül pedig szépen végigállta a többiekkel a műsort és fegyelmezett volt ahhoz képest, hogy csak egy hónapja jár és hogy a betanulás során sokat hiányzott (két hete folyamatosan jár különböző szakorvosokhoz a hamarosan kezdődő szteroidkúra miatt).
A legviccesebb pedig az volt, amikor kiálltak páran, hogy együtt elmondjanak egy rövid versikét. Misko is köztük volt, s amikor a többiek belekezdtek, akkor ő felemelte az ujját és közölte, hogy
-Tudod ez az, amit nekem kell mondani!- és mire ezt kimondta, a versike tulképpen véget is ért... :)
A műsor végén pedig elsőként szaladva adta át az általa készített "haspókot" (leginkább az ajándékátadás izgatta), ami egy festékkel gondosan bepacsmagolt kaspó, de ennek a szónak szerinte semmi értelme. :)))