Néhány gondolat a Casa-hoz

Az, hogy ebben a szezonban miként ítélem meg a Casa és az entitások hatását, már nyilván más alapokon nyugszik, mint az elmúlt évben. Ennek oka részben az, hogy már ismert volt a közeg (bár hasonló szkepticizmussal indultunk neki) és, hogy egészen hasonló dolgok történtek, mint egy évvel ezelőtt. Mondhatni az események némiképpen ismételték önmagukat.

1. A második "spiritual work" után Misko vízsérve 24 óra alatt felszívódott 2 diónyi méretről normálisra. Volt olyan fürdő- és rövidnadrág, amit a sérv mérete miatt már nem tudtam ráadni. A probléma ismét eltűnt, ismét Casa időszakban. Igen tudom, hogy ki tud ürülni és újra tud termelődni, hiszen tavaly nyár vége felé ismét elkezdett megnőni. Csak hát ugye ez a furcsa időzítés... ráadásul a lázas állapot általában csak rontani szokott a helyzeten, itt meg ugye az ellenkezője történt (igen azt is tudom, hogy a dehidratált állapot miatt, ott is kevesebb lehet a folyadék; na de azért mégis...)

2. Ismét volt egy "ugrás" a mozgásfejlődésben. Vagy talán inkább a "bevállalomságban"? Ezúttal a régóta várt legyünk ügyesebbek a vízben produkció következett. Karúszóval egyedül lubickolt a mélyvízben, sőt nekiszaladásból a medence közepébe vetette magát többször is. Mi meg fagyottan tátottuk a szánkat, pedig jobb lett volna, ha filmezünk :) Azóta hasonló a műsor a tengerben is, a hullámokat pedig direkt élvezi.

3. Újfent belázasodott, a komolyságot nem ismételném... az ok persze nem volt világos. Vírus? Baktérium? Esetleg az entitások munkája? Persze, szkeptikus vagyok és materialista alapon magyarázom a lázat. Más meg nem ezt teszi. Legalább hat különböző beszélgetésem volt erről azóta. Külön-külön mind azt magyarázta, hogy a spirituális beavatkozásoknak van egy fizikailag manifesztálódó mellék/utóhatása, amelyet már tapasztaltak magukon vagy közeli ismerősükön. Ez lehet magas láz, tüdőgyulladás, arcüreggyulladás vagy hasonló.

Misko lázasodásában az volt a furcsa, hogy egyfelől ugye szinte kezelhetetlen volt, másfelől pedig, ahogy jött, úgy ment és elmúltával ismét mintha kapott volna egy energiafröccsöt. Teljesen felélénkült: szaladgálás, pancsolás, stb.

Ezen kívül az egyik esti juice bárban ücsörgés közben beszélgettem valakivel, aki felhívta figyelmemet arra, hogy az anyai szervezetből a rosszul beültetett/kivett higany tartalmú tömés (vagy bármilyen más higany felesleg) a magzat szervezetébe távozva genetikai betegségeket idézhet elő. Azt javasolta, hogy méressük be, hogy Miso szervezetében mekkora a higanytartalom és szükség esetén "vezessük ki" belőle egy erre alkalmas, képzett személlyel. Ezt azért találja fontosnak, mert a higany megakadályozza az entitások "génsebészeti beavatkozását", így azok csak próbálkoznak, de igazán sikeresek nem lesznek.

A témának még nem jártam utána, így nem tudom semmivel sem alátámasztani vagy akár ellenvetni a hallottakat.

Ez egyelőre egy vélemény a sok közül.

Ez évi mennyi az annyi kimutatás nem sokat változott az elmúlt évhez képest. Ismét 11 napot töltöttünk Abadianiában.

1430 R$ - pousada (3 ágyas szoba, all inclusive, 75 R$/főről kedvezményesítve, ezúttal csak a Hotel Amasonasban - jövőre vonatkozólag: 11-15 szoba valamelyikét érdemes lefoglalni, mert földszinti, kertre néz, internet és étkező pár lépésre; továbbá nem szeretném elfeledni, hogy vigyek magammal saját párnahuzatot)

260 R$ - transzferek (az odafele transzfer egy reptéri taxi volt, azért 20 R$-al több)

10 R$ - 1 doboz golgota kapszula Miskonak

... R$ - a többi elköltött pénzt nem számolom ezúttal, mert nem kirándultunk, viszont felcsereket fizettünk

Nyilván kevesebbet költöttünk, mint tavaly, hiszen nem volt helper, autóbérlés, stb. Az árak lényegében nem változtak. Ha tehetjük, visszamegyünk még (Joao amúgy is három alkalmat említett tavaly). Sajnálom, hogy a 2x3 napnak csak a felére tudtunk elmenni...

2010 - harmadik Casa nap

Ismét korai kelés, de ezúttal viszonylag gyors sorra kerülés. Előtte persze picit agyaltunk, hogy melyik sorba kell állni, aztán végül az egyik ajtónálló tanácsára a "segunda vez" azaz a második alkalom csoporttal mentünk be és megkérdeztük, hogy mik a további teendőink. Joao pár másodperc alatt bökte ki, hogy újabb "spiritual work in the afternoon", illetve, hogy szerezzünk be szentelt vizet.

Délután 14.00-kor ismét bementünk az operációsokkal. Ezúttal kaptunk kezünkbe egy félcédulát kétféle firkával. Misko most az én ölemben pihent, a szemét nem nagyon akarta becsukni, megtettem helyette és koncentráltam. Tényleg csak rá figyeltem kb. 40 percen keresztül, nem zavart meg senki, csak kétszer hallottam, hogy most már ki szeretne menni, de simán elintéztem egy-egy csendes nemmel. A végére azért rendesen elfáradtam...

Utána kapszulakiváltás - most csak 1 dobozzal kaptunk, vízbeszerzés, majd gyenge probálkozások, hogy a ficsúr lelassuljon.

Tavaly a műtét után Miso valóban belassult és rengeteget aludt, most mintha a fordítottját tapasztalnám. Biztos erre is van válasz, csak nem az én tarsolyomban...

2010 - második Casa nap

Na ez az ami a Misonak kimaradt a 24 órás kötelező pihenő miatt, a Gergő nem akart menni, én reggel azért felkeltem és elhatároztam, hogy csak miután beértem döntöm el, hogy mit is fogok csinálni. Végül különösebb mérlegelés nélkül (amire azt gondolom nincs is itt szükség, mert zsigerből kell, hogy jöjjön az érzés) bementem meditálni. Nem mondhatnám, hogy kifejezetten sikeresnek könyvelem el a dolgot. A gondolataim megpihentetése nem akaródzott, különösen, hogy a bentlakó versenyzőm non-stop mozgolódott. Lehet, hogy azt gondolta pont itt az idő, hogy végre rá is figyeljek egy kicsit, speciel ez sikerült (bár annyira nem mentem le alfába, hogy neve is legyen ;))...

2010 - első Casa nap

Reggel nyolcra sikerült glédában állva megérkezni Szent Ignác házába. Először magabiztos voltam afelől, hogy mit is kell tennünk, így elmentünk a könyvesboltba és beszereztünk egy zöld "revisao", azaz felülvizsgálat kártyát, hogy aztán az ennek megfelelő sorba állva nyerjünk bebocsátást Joaohoz. Azért ebbe a sorba álltunk, mert legutóbb műtéttel távoztunk, a varratszedés Rioban érte Misot, tehát nem volt lehetőség a kontrollra.

Ahogy várakoztunk, egyre bizonytalanabbakká váltunk, mert a műtétek nagyon soká tartottak (később többen is arról beszéltek, hogy szokatlanul elhúzódott). Többször körbeszenvedtük a kertet, Misoba belebújt a sajtkukac és valami kurjongató jószág is, így duplán éreztem a délelőtt hosszát.

Teljesen rutintalan módon csak a fiatalembert szereltem fel enni és innivalóval, pedig nagyon jól jött volna nekünk is a víz és valami gyümölcs.

A lényeg, hogy végül találkoztunk Joaoval, akivel az entitások azt mondatták, hogy "spiritual work in the afternoon". Itt következett a következő környi bizonytalankodás. Ezt oldva beszereztünk két tányér szent levest, amitől "erőre kaptunk" és a fordítónkat megkérdeztük, hogy mi is lesz pontosan a teendő, mert ebben még nem volt részünk.

A dolog menete gyakorlatilag megegyezik a műtétével, eltekintve attól, hogy nincs gyógyszerfelírás és a 24 órás pihenésen kívül semmi egyéb dolgunk nincs, csak az, hogy az idő lejártával - rákövetkező nap (csütörtök) délutánig Misko kerülje a Casa területét és hogy a következő adandó alkalommal, azaz péntek reggel megkérdezzük az entitásokat a további feladatainkról.

Tehát az utasítás szerint délután 14.00-kor ismét megjelentünk és a műtétesekkel együtt bevonultunk a megfelelő helységbe. Belépéskor megemlítettük, hogy nem műtét, hanem "spiritual work", Gergőt és Misot az első sorba ültették engem pedig hátra küldtek. Hallottam messziről Joao hangját, csukott szemmel koncentrálva. Próbáltam követni az utasítást mely szerint üresítsük ki az agyunk és fókuszáljunk a megoldani kívánt problémára. Nem egyszerű feladat ez, amikor az ember leginkább szeretné a "semmit", akkor telik meg a feje mindennel. Bár tavaly már megtaláltam azt a "képet", amit az üresítésre megpróbálok behívni, illetve nekem az segít, ha vizualizálom Misot, a fényt (=energiát) és a disztrofinokat.

Nem tudom mennyi idő telt el, talán 10 perc, talán fél óra...

A munka végeztével visszatértünk a pousadaba és próbáltuk elérni, hogy a ficsúr valóban nyugton maradjon. Nem könyvelnék ez ügyben 100%-os sikert...

Ami igazán lényeges...

... na az nem verte ki elsőre a szemem.

Brazíliába indulásunk előtti éjszakán Misonál vízsérvet állapított meg az ügyeletes sebész a János Kórházban.

A tünetek egyértelműek voltak és sehogysem akartak múlni. Sőt estére a jobb herezacskón látható diónyi duzzanat mindig jóval nagyobb lett. Ezért sosem bántam, ha fekve, nyújtott testhelyzetben játszik, mert az is kímélte. De a sok pihenéssel sem változott a helyzet.

Abadianiában abszolute nem a pihenés 11 napja volt, ma reggel mégis azt vettem észre, hogy egyszerűen megszűnt a duzzanat.

Nincs és kész. A színe is normális, pedig eddig lila volt.

Persze tudom, hogy a gyerekeknél általában 2 éves korukig visszafejlődhet. Csak egy kérdésem van: miért pont most???

Én tényleg nem vagyok spiritiszta és hívő ember. De elég sok "fura" dolog történt velünk az elmúlt 2 hétben...

Ahogy én látom Miskot az elmúlt 2 hétben

Gondolkodtam rajta, hogy megírja-e ezt, mert befolyásolni senkit sem akarok. Márpedig, ha konkrétumokat leírok, azzal formálom a "közérzetet".

Azért sem egyszerű erről írni, mert lehet, hogy véletlen egybeesések ezek, illetve Miso még mindig felszállóágban van fizikumát tekintve, még ha korosztályánál lasabb is az ütem.

Valamint nehéz anyai szemmel objektívnek lenni, bár erős a késztetésem. S tekintve, hogy egységes mérce (újabb biopszia, génteszt vagy CK mérés az lenne*) most nem áll rendelkezésre, tényleg csak a szülői megfigyeléseinket tudjuk közzétenni.

1. próbál egyedül lépcsőzni lefelé- eddig ezt csak mászva, kapaszkodva vagy segítséget kérve tette.

2. át tud lépni tárgyakat - eddig kikerülte, átmászott vagy segítséget kért

3. próbálkozik a futással - maga is észrevette, hogy ügyesedik, mert ha nekilódul kiabál, hogy "szaladom-szaladom", jelezvén, hogy ez most más, mint a járás

4. több az energia - ez főleg azon látszik, hogy eddig a reggeli ébredés után még kb. 1.5 órát fekve játszott és a nap folyamán sokszor leült, lefeküdt pihenni. most az ébredés után, a délutáni sziesztáig képes folyamatosan jönni-menni, játék pedig állva autózgatás vagy a babakocsi tolás, lökés és utánafutás**

5. összeségében a koordinációja is jobb - nem billeg annyira járás közben, ami úgy gondolom azért van, mert most nem olyan széles alapon jár, valamint azért, mert valóban sokat fejlődött az utóbbi időben

6. fekete bubi - abadianiai látogatásunk alatt ezt többször hallottuk tőle, különböző helyeken. igaz a feketét és a fehéret néha keveri, de ez alapvetően nem változtat azon, hogy ő látott bizonyos dolgokat, amiket mi nem. márpedig a gyerekek őszinték és ő még elég kicsi ahhoz, hogy ne lódítson ilyenekről. amikor ezt emlegette, mindig kérdeztük, hogy mi az és hol látja. nem tudott a jelenségről egyebet mondani, de többszöt is lekövette az útját pl. utcáról a szobába, aztán volt, hogy mondta "nincs".

*CK mérés lesz, ha hazamegyünk. újabb géntesztet is lehet csinálni, bár én magam nem gondolom, hogy ebben változás állhatna be. biopsziának lehet értelme, de csak a 3ik látogatás után és csak akkor, ha extrém javulást látunk pl. CK értékben, mozgásban (egyébként nem tenném ki veszélyes altatásnak).

**Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy figyelni is kell rá, mert nem akarom túlterhelni az izmait. 1 órányi babakocsitolás neki olyan, mintha azt az órát végigedzette volna. Így előfordulhat, hogy izomláza lesz, az pedig több kárt okoz, mint maga a mozgásgyakorlás használ. Ez a szteroidot éppen elkezdő gyerekeknél is fontos, mert a gyógyszer hatására, több lesz az nergia, amit a gyerekek le is akarnak vezetni - teljesen érthető módon -, az pedig sokszor esetükben túleröltetéshez vezet.

Mennyi az annyi

11 napot töltöttünk Abadianiában és pontosan 2120 reált költöttünk helyben (azért tudom ennyire pontosan, mert ott nem lévén bankautomata előre kivettük a pénzt).

1300 - pousada (3 ágyas szobában, all inclusive)

240 - transzferek

240 - két napi autóbérlés üzemanyaggal

160 - golgota kapszulák (10 reál/doboz mindenkinek)

180 - extra étkezések kiránduláskor, belépők és bármi más, ami pénzbe kerül

Ezen kívül átutaltunk fejenként 120 eurót Andor és Reni helper szolgáltatásaiért.

Összesen ~2830 reál, azaz naponta ~260 reálba (~22000 forint) került az ottartózkodás.

Természetesen nem állítom, hogy ingyen adják ezt a lehetőséget és azt is tudom, hogy a mi esetünk speciális, hiszen mi nem számoljuk különösebb extrának a szállás költséget, mert az amúgy is fizetnünk kellene a Brazíliába töltött hónapok alatt.

Gondolatok Abadianiához

Igyekeztem úgy leírni ezt a két hetet, hogy két lábbal állok a földön. Illetve azon voltam, hogy átmenjenek az érzéseim is, bár nem vagyok kifejezetten irodalmi véna. Az én érzéseim pedig jobbára a kételkedésről, a nemhitről és a magyaráznivalókról és értelmezendőkről szóltak.

S mégis, a legtöbb visszajelzés szerint, azt mondjátok van ott valami, amiért érdemes volt ott lennünk. Talán tényleg nem csak miattunk, hanem Miso miatt is. Tényleg van lehetőség a tudomány nélkül gyógyulni? Még mindig ezt kérdezem, közben pedig arra gondolok, máris jó volna oda visszatérni (e sorokat már Rioból írom). Kicsit zavar, hogy nem találok válaszokat. Talán majd elmúlik.

Két hét alatt sok különös dolgot tapasztaltunk (még Gergő is, akit nálam "józanabbnak" hiszek), sok olyan reménytelen embert láttunk, akik megváltásért érkeztek és sok olyannal beszéltünk, aki ma már boldog, egészséges emberek. A történetekben sosem volt máz, inkább orvosi tények és a csoda, aztán pedig az egész ránk hagyása, hogy kezdjünk az infoval azt, amit akarunk.

Láttam furcsa dolgokat is, pl egy olyan fényképet, amit egy velünk azonos panzióban lakó anyuka készített a férjéről a Casa kapujában. A képen a férfi rövidujjú fehér pólóban áll, felette kb. 1.5 méterrel egy másik alak hosszú ujjú ingben.

Előbb utóbb mindenki rákérdezett a dolgok anyagi vonzatára, mondván, hogy biztosan ebben a részben van a kuya elásva. Pedig ebben biztosan nem. A Casa spirituális kórháza ingyenes, a gologtakapszulákért és a kristályágyért kell fizetni, de nem jelentős összeget (akinek ezekre nincsen pénze, odaadják ingyen). A szállásárak és az ellátás is elfogatható áron van. Reni és Andor helper szolgáltatásai sem egetverő összegűek, illetve nem kötelezőek (mi örültünk a segítségüknek).

Sokaktól hallottam azt, hogy csak akkor tudták 100%-ban elfogadni a spiritualizmust, amikor a saját példájukon történt meg a csoda. Feltehetőleg velünk is így lesz ez. Mert nem gondolom most sem, hogy hiszem azt, amit ott átéltem a maga néha misztikus valóságában. Nem várom a csodát, de igyekszem nyitott maradni, befogadni az ezzel kapcsolatos impulzusokat. Legfőképpen pedig kicsit más módon fogok gondolni élethelyzetünkre, lehetőségeinkre és másképpen fogok fókuszálni Miso betegségére. S ezt ajándéknak tekintem.

Hatodik, utolsó Casa nap

Reggel két kérdéssel áltunk sorba a "segunda vez"-ben. S annak ellenére, hogy megdőlt az előző napi állításom, amely szerint Joao rideg ember, nem éreztük, hogy választ kaptunk. Relatíve soká álltunk előtte, kezét fogva, ő pedig a Misora mosolygott, majd - szerintünk - a Gergőre nézve azt mondta: kristályágy. Kimentünk és megindult a tanakodás, a Gergő puffogott, hogy nem értett semmit, én is alig.

Végül újfent sorba álltunk, ezúttal portugálra fordított, jól megfogalmazott kérdéseinkre megkaptuk a választ: Miskon "dolgoznak" az entitások, legyünk türelmesek.

Azért végül mind a ketten elmentünk kristályágyra, ami egy fényterápiás csakrafelszabadító kezelés (fél óra 20 reál). Misko közben Renivel és Andorral tenyérnyi lepkéket kergetett a Casaban egy másféléves társaságában.

Dolgunk végeztével a Gergő úgy jött ki, hogy érzése szerint a teste középvonalára súlyokat helyeztek, én meg úgy mintha homlokon kólintottak volna egy keményebb mangóval és még bele is préselték volna kicsit.

Pedig az egész úgy néz ki, mintha plécsövekből műanyag kristályokat, karácsonyi izzókkal világítanának ki.

Délután ismét Joao elé mentünk és megkérdeztük, hogy mit kell tennünk Misko gyógyulása érdekében. A válasz szerint még két alkalommal kell visszatérnünk a Casaba. Az időpont tőlünk függ, érezni kell.

Amikor megérkeztünk legszívesebben azonnal visszafordultam volna, mert nagyon nem éreztem magaménak ezt a "dolgot". Két hét elteltével az a furcsa érzésem van, hogy még itt vagyunk, de máris jönnék vissza, pedig még most sem érzem magaménak a spiritualizmust.

A Casa hét végével lehet Joaoval közös képet készíteni a távozóknak, nem tettük, mert Gergő azt mondta, hogy majd az utolsó alkalommal... pedig Ő sem hiszi, ha nem látja. :)

Ötödik Casa nap

Ezt a napot Miso a tegnapi műtét miatt kihagyta. Így ismét csak én mentem, tekintve, hogy a Gergő nem erős reggeli felkelésből.

Valami belső késztetés azt mondta, hogy sorbanállás (Joao, ill. entitás elé járulás) helyett, inkább beülnék a meditációra. Kényelmesen elhelyezkedtem és próbáltam a légzésemre koncentrálva kiüresíteni a fejemet. Ez eleinte nem is volt egyszerű, aztán mégis kellemesen éreztem magam. Úgy éreztem, mintha lebegne a karom és mintha valami felfele vonó erő tartaná a fejem. Érdekes volt; eddig ilyet nem tapasztaltam, szóval kinyitottam a szemem és azt láttam, hogy Joao* ott sétálgat előttem és mellettem. Hmmm...

Aztán egy "Prof" becenévre hallgató ember törte meg a mélynyugalmi állapotomat kb. másfél óra múlva, ami rettentően zavart. Éppen azon kezdtem el gondolkodni, hogy minek hangoskodik és különben sem értem - szóval elintéztem volna egy kanál vízben, amikor elkezdtem megérteni a mondatokat és éppen arról beszélt, hogy milyen fontos a megbocsátás. Ekkor azért picit elszégyeltem magam és gondoltam jobb lesz nekem gyorsan a családomra fókuszálni, de mire ez megfogalmazódott volna bennem a Prof pont a családi béke és kiegyensúlyozottság lényegéről kezdett beszélni.

Olyan érzésem volt, mintha kiolvasták volna a gondolataimat. Az ilyenekre libabőrös leszek és elkezdek kételkedni abban, hogy tényleg csak materiális világ van-e. Persze azért nehezen hiszem, amit nem látok.

Délután az un. "revisao" sorba álltam, tekintve éppen tegnap este volt a varratszedés. Joao a kezét nyújtotta és üveges tekintettel mondta, hogy az entitások segíteni fognak, de a sikerhez szükség van még egy adag kapszulára (5 doboz), így ezeket most majd majd négy hónapon át kell magamhoz venni, naponta háromszor.

Persze azt nem tette, hozzá, hogy a gyógyuláshoz én is kellek legalább 40-50%-ban... szóval, ha nincs gyógyulás, akkor azért mindig van mire fogni.

*az fogalmazódott meg bennem, hogy a környéken közel s távol ő az egyetlen ember, aki igazából nem szimpatikus, mert "hideg", a többiek mind-mind szeretetet árasztanak.

Újabb hét, újabb Casa nap (második műtét)

A Casa hét szerdán kezdődik, így ma ismét Joao elé mentünk. Nem tudtuk mit fog mondani, konkrét kérdésünk a hogyan tovább volt. Némi szemforgatás és homlokvakarás után kijelentette, hogy Miskonak délután újabb műtétre van szüksége.

Tehát kettőkor visszatértünk, hogy a kezdő, műtétes sorral bevonuljunk az erre rendelt szobába.

Nem éreztem semmit, kiüresítettem a fejem és fókuszáltam Misora és elképzeltem, hogy az én materiális agyam szerint mit is tehetnek az entitások ezzel a betegséggel. Mert azt nem gondolom, hogy egy hiányzó génszakaszt pótolni tudnának, inkább csak az szerepel eshetőségként, hogy beindítanak valami biokémiai folyamatot, ami valami módon megvédi a sejtet a biztos pusztulástól. Esetleg az, hogy "felébresztenek" egy alvó gént, ami működésbe lépve valamilyen védelmet ad... De ezt inkább csak úgy zárójelben mondom.

A meditálás kezdetén Miso a szívére tette a kezemet (magától), majd szép csendben maradt egészen végig. Én úgy éreztem, hogy rövidebb volt mint a múlt heti műtét, de kifelé jövet Andor elmondása szerint kb. fél órát voltunk bent.

Műtétre való tekintettel újabb 24 óra szobafogság és újabb adag goglota-kapszula (az újat kell megbontani és a régit, csak az újabb elfogytával kell folytatni).

Varratszedés

Ma estére egy pohár vizet készítettünk Miso ágya mellé és helyette (lévén ő még nem tud ilyesmit) kértük az entitásokat, hogy végezzék el a "varratszedést". Így aztán fehérbe öltöztetve az esti mese után (de tíz óra előtt) szépen nyugovóra tért, hogy reggel megigya az éjszaka energetizálódott vizet.

Lassan, de biztosan...

A képen a lépcsőn "suhanó" ifjúúr. :) Ez egy vadiúj produkció, eddig nem próbálkozott ezzel egyedül, kapaszkodás nélkül.

A harmadik Casa nap

Ez nekem a tegnapi műtét miatt kimarad, de a fiúk már reggel elmentek Joao elé az un. "second line" vagy portugálul "secunda vez" (második alkalom) sorába. Ez az elnevezés amúgy helytelen, hiszen, aki a 26-ik alkalommal jár itt, az is ebbe a sorba áll. Mindegy. Tehát bementek, ezúttal cetli nélkül, Miso megállt Joao előtt, mire ő közölte, hogy "az entitások dolgoznak rajta". Ez azt jelenti, hogy a kedd esti "varratszedésig" konkrét feladatunk nincsen Misoval. Illetve csak annyi, hogy adjuk neki a kapszulát, amit ő kedvenc "kukó"-hoz passzítva örömmel fogyaszt. Ezen kívül persze el lehet menni meditálni a Casa-ba, de ez főleg ránk vonatkozik, mert a gyerekeknek ez tudatosan gondolom nem megy. Bár érdekes módon Miso elég jól be tudja fogni a száját odabent; ez amúgy az utóbbi időben nem megy neki. Kizárólag akkor van csendben, ha alszik vagy ha tényleg nagyon tele van a szája. :)

Az általános infokhoz tartozik az, hogy Casa napok minden héten szerdán, csütörtökön és pénteken vannak. Tehát Joao ekkor "rendel" a spiritiszta kórházban, de a többi napon is el lehet menni meditálni.

A képen az entitások "buborékjai" látszanak. Nem én készítettem és leginkább úgy tűnik, mintha az lencsére vízcseppek száradtak volna.

Barni és Bence

Mivel ma du. 3-ig Miskonak ágynyugalmi állapotot rendeltek - bár ez gyerkőcnél nem kötelező, csak lehetőleg keveset kell mozogni -, így reggel egyedül mentem a Casaba, hogy a fiúkról kérjek szakvéleményt. E szerint mindkettejüknek kapszulaszedést írtak elő az entitások, amelyet mihamarabb el kell kezdeni (ez nem lesz egyszerű, de már megvan az "útvonalterv").

Az elmúlt 24 órában nem észleltünk különösebb "jelenségeket", hacsak azt nem, hogy a Miso hangos, dühös hisztériás rohamokat produkált kb. 5 percenként, ha valami nem tetszett neki és úgy általában, ha közölni akart valamit. Ez elég fárasztó volt, viszont szerencsére a bevált "jóslatnak" megfelelően valóban sokat aludt. Ezen kívül két szokatlanabb dolgot figyeltünk meg, az egyik, hogy különböző testtájakra mutogatva közölte, hogy fáj  (nem esett és nem ütötte meg magát) és puszit kér rá valamint hogy délután valami "fekete bubi"-t mutogatott kint az utcán, aztán pedig a szobában, de ezt mi nem láttuk.

Délután vagy négy órát aludt és felkelve, mintha elszáltt volna a hiszti, megint kedves és normális. Lehet, hogy csak nagyon fáradt volt?

Közben ma délután engem is megműtöttek, némi alhasi (jobb petefészek) fájáson kívül nem érzek semmit csak elképesztően fáradt vagyok. Úgyhogy kihasználva a saját 24 órás nyugtonmaradásomat ágyba is teszem magam.

A műtét

A megbeszéltek szerint kettőkor megjelentünk a Casa-ban, kb. 3-ig várakoztunk a "műtétre". Ezalatt az idő alatt elvileg rá kellett volna hangolódni az eseményekre, gyakorlatilag a Miso után mászkáltunk, aki beleszeretett a másik magyar helperbe, Renibe. Ezt tulképpen teljesen megértem, mert a lánynak nagyon pozitív a kisugárzása. Olyannyira, hogy Miso egy rutin keresőkör (Renit kereste) után megállt előttem a"merre császkász?" kérdésre és közölte, hogy "keresem". Majd azt is hozzátette, hogy "nem te, másik". Hmmm... másik mi? :)

Aztán elérkezett az idő, hogy kb. huszadmagunkkal beüljünk egy terembe, ahol elmondták, hogy a jobb kezünket kell a szívünkre tenni és csukott szemmel a semmire koncentrálva kell fókuszálni a kérésünkre. A kérésünk természetesen Miskoval kapcsolatos volt. Aztán jelentkeztek azok, aki a látható műtéten kívántak résztvenni, hogy átmenjenek egy másik terembe.

A procedúra körülbelül 10 perces volt (az hossza teljesen kiszámíthatatlan), ezalatt Joao portugálul mormolt (Isten nevében meggyógyítalak benneteket.). Ennyi idő elegendő volt az entitásoknak arra, hogy elvégezzék az elvégzendőt. Állítólag egyszerre hét szervet tudnak egy testen belül kezelni. Nem lehet tudni, hogy az embernek melyik szervét kezelik, van, hogy az egészséges emberekre is rámutat Joao, hogy ott valami nem stimmel és már küldi is műtétre, van, hogy rá sem mutat, csak küldi.

Nehéz ezt felfogni.

Azt tudom mondani, hogy igyekeztem a feladatot végrehajtani, nagyon koncentráltam Misora és semmi másra. Ez elmondva nem bonyolult, de 10 percen keresztül nem hagyni a gondolataimat elkalandozni, nem is olyan egyszerű. Mindeközben az addig izgő-mozgó kölök, hajlandó volt együltő helyében megmaradni, sőt még a szemét is becsukta többnyire (ezt a Gergő mondta, mert én végig csukva tartottam a szemem).

A műtét után egy cetlit kell tenni a kívánságkosárba névvel, dátummal, tartózkodási hellyel és születési dátummal. Ez azért kell, hogy jövő kedd este az entitások eltudják végezni a "varratszedést".

A következő 24 óra alvással és ágyban maradással kell, hogy teljen. Ez főleg Misora vonatkozik, de a gyerekek esetében nem kell túlságosan szigorúan venni, elég ha nem lépünk ki a pousadaból (panzió). Emellett pedig a Casaban kiváltható kapszulát kell szednie naponta egyszer. Ez a golgotavirágot tartalmaz, ami nyugtató hatású. A felnőtteknek napi 3 kapszulát kell beszedni, feltételezem ezért tudnak sokan valóban 24 órát átaludni...

A találkozás

Reggel nagyon korán kellett kelnünk. Ez legfőképpen apát és fiát viselte meg. 7.30-kor már a Casa-ban voltunk és a kicsit hosszúra nyúlt bevezetés után az un. "first line" sorában araszolva megpillantottuk Joaot, akinek a mellette álló segédje odamormolta, hogy "disztrofia muscular", mire az szemvillanás alatt bemondta, hogy kettőkor műtét. Kifele menet még leültünk meditálni egy kicsit, aztán tájékoztattak a további ügymenetről.

Andor (itt élő magyar helper) nagyon korrektül elmond mindet, ha kell többször is, így pontosan tudjuk a folyamatokat illetve, hogy nekünk mi a dolgunk.

Őszintén szólva nem kerültem "ihletett állapotba", bár nem is tudom, hogy mit vártam. Kicsit groteszk volt a sorban álló embereket vizslatva látni, hogy az egyiknek "Chakra" a másiknak meg "Trans" feliratú ruhái vannak, az a néni pedig, aki a kvázi kötelező fehér viselethez képest fekete bőrkabátban pókemberes zacskóval araszolt előttem, kifejezetten illúzióromboló volt. Persze itt nyilván nem ez számít, de ha külsőségnek fontos a fehér, a csend, az alkoholtilalom és bors étrendi elhagyása, akkor számomra ez is része a dolognak.

Ezzel együtt igyekszem nyitott maradni, de tényleg nem érzem könnyű feladatnak.

Ez is egy alternatíva...

Elérkezettnek látom a pillanatot arra, hogy írjak Joaoról de Deusról. Illetve tulajdonképpen még nem is, hiszen nem találkoztunk egyelőre és alapinformációnak pedig elegek a linkek, illetve az, hogy ez a sokak által tisztel személy tulajdonképpen egy médium, akinek a testét alkalmanként "entitások" veszik át, amikor transzban van. Ezek az entitások pedig nem másra hivatottak, mint gyógyítani azokat, aki valamilyen módon kapcsolatba kerülnek Joaoval.

Az egész történet a spiritualitásról szól, arról, hogy az idejövők el tudják-e fogadni a felfoghatatlant, hogy hisznek-e a csodákban. Azt hiszem itt leginkább az a lényeg, hogy az ittlét alatt* az ember mennyire tud lemerülni saját személyiségének bugyraiba és mit tud felhozni onnan, ami jövőjének hasznára válik.

Nyilván ez alapvetően velünk, szülőkkel van kapcsolatban, bár a helyiek (és még sokan mások szerte a világban) úgy tartják, hogy az entitások elbánnak mindenféle betegséggel. A historikus adatokról szándékosan nem olvastam sokat, tettem - illetve nem tettem ezt azért, mert "üres fejjel" akartam megérkezni Abadianiába, így csak azt tudom, hogy itt alapvetően rákos betegségek kapcsán könyvelnek el nagy sikereket, genetikai betegségekről pedig nem hallottam. S mégis itt vagyunk, mert úgy érzem, hogy minden materialitásom ellenére nem tehetem, hogy kihagyom a lehetőséget. Volt már DMD-s család aki járt itt és jönnek megint.

Egyelőre nem tudom mit várok a holnapi találkozástól, mert holnap Joao színe elé járulunk és visszük Miskot is.

Nem tudok hinni és nem merek nem hinni. Ma ezzel térek aludni, holnap pedig különös karácsony és egy különös találkozás vár ránk.

http://joaodedeus.lap.hu/

*ma érkeztünk és kb. két hétig maradunk