Őssejtek a hatékonyság és eredményesség útján

Kezdetnek szögezzük le: nem szeretek az őssejtekről írni. Ingoványos terület, amivel még akkor is kapok hideget-meleget, ha tényleg csak érintőlegesen foglalkozom a témával. Márpedig másként nem is tehetek, hiszen bonyolult szakterület, ezernyi felfedezetlen dologgal és számtalan tévhittel, csúsztatással és sajnos nem utolsó sorban, sarlatánsággal.

A mai hír persze távol áll ez utóbbitól, mert egy DMD körben közismert kutatónő publikációjáról szól. Rita Perlingeiro nevét először 2008-ban hallottuk (itt) amikor még csak ismerkedtünk a betegséggel és az igazából akkor nem is létező lehetőségekkel. Az azóta eltelt négy év sok témában hozott változást. Egyfelől klasszisokkal jobb az információáramlás, összefogottabbak a kutatások (bár még így is vannak felesleges párhuzamok) és a kezdeti lehangoló sehol sem tartáshoz képest valóban azt érzem, hogy már nem a vaksötétben kell tapogatózni.Mert négy éve még ezt éreztem, a kutatók elérhetetlen távolságban matattak az elefántcsont toronyban és elég keveset lehetett arról tudni, hogy mi zajlik a kulisszák mögött. Mára egészen más képem van a helyzetről, tudom, hogy kit, hol érek utol és jobban átlátható számomra a kutatómunka, úgy általában (és néha pont azért bosszankodom, mert már jobban átlátom). Na de zárjuk is rövidre a gondolatsort, mert lassan Léda tojásait érzem már a kezeimben.

Tehát miről is szól a doktornő újabb mérföldköve, amely a Cell Stem Cell című folyóiratban jelent meg? Eddig az mdx egereken, egerekből származó különféle őssejteket (ES - embrionális őssejt vagy iPS - indukált pluripotens őssejt) próbáltak ki és vizsgálták a hatékonyságot valamint a tumorképződést. Időközben rájöttek, hogy az egész, etikai problémák tucatját felvető, embrionális őssejt vonalat hanyagolni lehet, mert bőrsejtekből PAX7 transzkripciós faktorral (ez egy fehérje, ami rábírja az őssejtet, hogy izommá alakuljon) célirányosabban lehet haladni és még a tumorképzősés sem okoz problémát (ti. az nincs).

Vagyis a PAX7 képző gént - vírus vektor segítségével - be kell építeni olyan pluripotens őssejtbe (amiből elvileg bármi lehet) és ha a PAX7 működik és ráadásul jó időben működik, akkor már csak izommá tud alakulni a sejt. Nekünk épp ez kell. A legutóbbi eredményekben pedig arról beszélnek, hogy mdx egereken már nem egér iPS-eket próbáltak, hanem emberi iPS sejtekkel dolgoztak. Ez itt a mérföldkő.

Ami ebben zseniális, hogy egyfelől páciens specifikussá lehet tenni, másfelől nem érinti embrionális őssejt kapcsán felvetett etikai kérdéseket, mert az iPS-t bőrsejtekből állítják elő. Vagyis a fejlődés abban mutatkozik meg, hogy ez az első alkalom, amikor sikeresen használtak emberi bőrsejtet az izomdisztrófia kezelésére.

De nem csak ez a hírérték, hanem az is, hogy mostanra hosszú távú tapasztalataik szerint, nincs káros mellékhatás, vagyis az egerekbe injektált őssejtek végzik a dolgukat, úgy ahogy kell. Amiben pedig még fejlődni kell, az minden őssejt terápia alapproblémája: a mennyiség és a stabilizált minőség. Ahhoz, hogy érdemi terápiát lehessen emberen folytatni őssejt "tömegekre" volna szükség. Ahhoz pedig, hogy stabilizált minőségű őssejtet lehessen bevinni, át kell gondolni azt, hogy az őssejtet miként bírják rá arra, hogy kizárólag izommá alakuljon (eddig vírusok segítségével teszik/tették, de azok nem elég stabilak).

Sejtbank

Mert ezt fontosnak tartjuk.

Amikor fény derült Misko betegségére az első gondolataim között szerepelt, hogy micsoda felelőtlenség volt, hogy nem tettük el a köldökzsinórját. Aztán persze kiderült, hogy genetikai betegség lévén, a baj minden sejtben megmutatkozik, így a saját sejtjei nemigen lehetnek alkalmasak arra, hogy a jövőben gyógyír lehessen izomdisztrófiás megbetegedésére.

Az időközben érkező kistesó, Jónás még csak gondolat volt, amikor már tudtam, hogy el szeretném tároltatni a köldökzsinórját. A kicsi egészséges, nem hordozza a hibás gént, így adott esetben megfelelő donor lehet Misko számára.

Az őssejtkezelést ma még sokan távolinak érzik, de mi bizakodóak vagyunk. Mai tudásommal én azt gondolom, hogy számunkra ez a jövő, ebben lehet a megoldás kulcsa. Ezért tartom fontosnak, hogy ne herdáljunk el egy ilyen lehetőséget. Inkább erre áldozzon az ember, mint bizonytalan, áltudományos és (sokszor) illegális őssejtkezelésekre Ukrajnában, Kínában vagy Dominikán. Ebbe érdemes fektetni, mert hiszem, hogy bár nem ma, de meg fog térülni a ráfordítás.

Cossu, Torrente és Tremblay már humánteszt fázisba léptek/lépnek, tehát nekünk nincs más dolgunk most mint bízni, hogy siker esetén egyszer majd felhasználhatjuk azt, ami már a belgiumi hűtőben várakozik.

Mi a Sejtbankot választottuk, mert a köldökzsinórvér mellett már a köldökzsinór szövetét is el tudják tárolni. Így nem vesznek el értékes sejtek, tehát nagyobb a későbbiekben felhasználható mennyiség (egyelőre az őssejtek felszaporítása problémaforrás, ezért is tartom fontosnak, hogy a lehető legnagyobb mennyiségben raktározzunk).

A céggel való együttműködés nagyon egyszerű és zökkenőmentesen zajlott minden. A honlapjukon szépen le van írva, hogy hányféle módon lehet végigvinni a folyamatot. Mi a telefonos megkeresést követően a cég telephelyén átvettük a gyűjtőszettet. Ez a 31. héttől kezdve mindig velem volt, hiszen veszélyeztetett terhes lévén sosem tudhattam, hogy melyik pillanat lesz az, amikor a bentlakó kikívánkozik. Végül a 37. hét betöltöttével bevonultunk a műtőbe, ahol a műtősök szakszerűen és rutinos mozdulatokkal zárták dobozba a mintát. Ezek után Gergő felhívta a futárt, aki rövid időn belül megjelent és plüssállatra cserélte a dobozt. :)

48 óra elteltével pedig felhívtak minket, hogy a minta megfelelő állapotban került eltárolásra a belgiumi hűtőben.

Kanadai őssejt beültetési sikerek

A kanadai Universite Laval Kutató Központjában dolgozó Tremblay professzor és csapata régóta foglalkozik izomsorvadásos kutatásokkal és most valami olyat találtak ki, ami újdonság a palettán.

A vezető kutató azt mondja, hogy az ún. normál vagy genetikailag módosított izom prekurzor MPCs sejtek izomba történő beültetésére fókuszálnak.

A disztrofin stresszfolyamatoktól védi meg a sejtet, azáltal, hogy biztosítja a sejthártya stabilitását. Mivel a Duchennes fiúknál ez hiányzik, így az izomsejt nem tud rendesen védekezni a (fizikai) stressz ellen, így gyakran és sok pusztul. Ekkor az izomsejtekhez közeli szatelita sejtek aktiválódnak és felszaporodnak (proliferálódnak), hogy ezáltal regenerálódjék az izomszövet. Mivel a DMD esetén gyakran van szükség az utánpótlásra, a szatelita sejtek gyorsan elfogynak, hiszen számuk véges és így a szövet végletes hanyatlásnak indul.

A disztrofin-helyreállítást célzó sejttranszplantáció már 1991-ben sikeres volt, a kutatók azóta azon dolgoznak, hogy klinikai gyakorlatba ültessék át azt, ami egéren korlátozott mennyiségben és minőségben működött, de még mindig van/volt három sarkalatos pont, ami akadályozza/ta a humán felhasználás beindítását:

1. a kedvezőtlen immunválasz

2. a transzplantált sejtek rövid élettartama

3. a transzplantált sejtek gyenge migrációja

1. A "kiokosított" donor sejteknek immunkompatibiliseknek kell lenniük a befogadó szervezettel, máskülönben a fogadó szervezet visszautasítja (pl. elbánnak velük a T-limfociták). Az MPCs-ek ugyanilyen kompatibilis donoroktól származtak, de még így is szükség volt immunszupresszánsokra ahhoz, hogy a fogadó szervezetben ne váltson ki kedvezőtlen immunválaszt. Ezért a kutatók Tacrolimus (transzplantációkor használatos antibiotikum féle) beadása mellett próbálkoztak a beültetéssel. Ezzel a protokollal jó eredményeket értek el, hatékonyság szempontjából, de mégsem a legjobb megoldás, hiszen a szer növeli a rákos megbetegedések kockázatát és növeli a fertőzésveszélyt is, továbbá tönkreteheti a veséket, károsíthatja az idegrendszert, stb. Ezért alternatív megoldáshoz folyamodtak, hogy indukálják a fogadó szervezet antigénjeinek toleranciáját. Treosulfan (rákgyógyszer) kúra és egyszeri cyclophosphamide (autoimmun betegségek gyógyszere) dózis kombinációja mellet a beültetés után a fogadó szervezet donorspecifikus immuntoleranciával rendelkezett valamint kialakította disztrofinképző képességét. Ezen kívül egy másik lehetőség az, ha a beteg saját MPCs sejtjeit genetikailag feljavítják (cDNS-el vagy műkromoszómával).

2. A kutatók a transzplantációt követő vizsgálatok során azt vették észre, hogy az átjuttatott sejtek 70%-a három napon belül elpusztul nekrózis vagy apoptózis (nem programozott és programozott sejthalál) miatt. Az egyik ok, hogy a beültetés helyén már egy órával a procedúra után megjelennek a makrofágok, hogy bekebelezzék a "váratlan vendéget". Ezek olyan anyagokat bocsánatak ki, amelyek az érkező sejtekben kiváltják a programozott sejthalált.

A másik ok az un. anoikis (programozott sejthalál egyik formája), aminek következtében a sejtek elveszítik "horgonyzóképességüket", vagyis nem tudnak beépülni, így elpusztulnak. Ha megváltoztatják az apoptózis faktorait, akkor ezek a folyamatok jelentősen csökkenthetőek. Továbbá, ha felülszabályozzák az ún. VEG faktort (érbelhártya növekedési faktora), akkor az szintén növeli az MPCs mioblasztok túlélési esélyeit és beépülését az egerek izmaiban.

Végül, a harmadik ok, az maga a bejuttatási technika, hiszen a sejteknek számos fizikai stresszt kell eltűrniük a előkészítő folyamatok során valamint a beinjekciózáskor is.

3. Azt tapasztalták, hogy a disztrofin-expresszió azokra a területekre korlátozódik, ahol a páciens be lett injekciózva, ami azt jelenti, hogy a beültetett sejtek nem igazán migrálnak (pl. a vérárammal). A tudósok kitaláltak néhány megközelítést ennek elősegítésére, amelyek működnek in vitro vagy esetleg egérmodelleken, de nem működnek nagyobb állatmodellen. Azt mondják, a mioblasztok legnagyobb problémája, hogy egyelőre nem tudják őket kémiailag vonzóvá tenni az izomsejtek számára ezért aztán nehéz rávenni őket a fúzióra.

Dr. Tremblay laborja persze nem csak ezzel az egy technikával foglalkozik. Otthon vannak miosztatin gátlásban, génterápiában. Dolgoznak vírus (AAV, Lentivirus, Retrovirus) és nem-vírus (plazmidok) vektorokkal.

Minezek az ismeretek egy helyre kumulálva pedig azt tették lehetővé, hogy az összes, egyelőre megoldatlan nehézség ellenére klinikai I. fázisú kipróbálásokat végezzenek 10 DMD beteg részvételével. Vagyis allogenikus mioblasztokat (más emberből származó őssejteket) ültettek be immunszupresszió mellett. Az eredmények pedig 34%-os disztrofinexpressziót mutattak.

Ezen a ponton pedig jusson eszünkbe, hogy a 20%-os disztrofin expresszió már Becker fenotipust eredményez!

Genet Therapy Review

Jacques P. Tremblay Lab

A cikk pedig január 25-én jelent meg, Misko szülinapján. :)))

Cossu beígérte az első humánteszteket

Na ez az a hír, aminek igazán tudok örülni!!!

Persze tudom, hogy attól, mert DMD-s gyerkőcökön fognak tesztelni őssejteket még nem jelenti egyértelműen, hogy valóban ez lesz a megoldás és hogy sikeres lesz. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a teszt a gyerekek számára nem lesz veszélytelen, mert komoly immunszupresszió mellett fog zajlani. De számomra mégis ez az első igazán reményteljes lehetőség, mert ha ez működne, akkor talán éppen az őssejtbeültetés lenne az első olyan megoldás, amely valóban a megoldás kulcsát jelentené és nem csak zárolajozásként hatna, addig, amíg valalki, valahol kitalál valamit.

A terv az, hogy 2011-ben 3 gyerkőc részvételével elindul a "normál" őssejtes (csontvelőből vagy köldökzsinórból kinyert) kipróbálás. Harminc, 6-9 éves, jó klinikai állapotban lévő, járóképes duchennes fiú közül fognak szelektálni annak fényében, hogy van-e a családban megfelelő HLA-donor (egészséges fiútestvér vagy nem hordozó lánytestvér, aki nem fog kiváltani kedvezőtlen immunválaszt). Ha az év során minden megfelelően alakul, akkor 2012-ben a kutatást kiterjesztik több, idősebb és más disztrófiás megbetegedésben szenvedő páciensre is. Persze logisztikai és gazdasági okok miatt nem többszázas nagyságrendben kell gondolkodni, a számok attól is függnek majd, hogy más klinikai kutatóközpontoknál adottak lesznek-e a feltételek és el tudják-e sajátítani a technikát.

A hírhez linket nem tudok prezentálni, mert az info e-mailben érkezett a professzortól.

Rákőssejtölő vegyület

Úgy látszik ez az utóbbi idők fő témája, bár szerencsére ezúttal nem bulvárhisztiről van szó, hanem komoly kutatásról.

A minap jelent meg a Cell magazinban egy cikk arról, hogy találtak egy olyan vegyületet - nevezetesen a szalinomicint -, amely célzottan képes drasztikusan csökkenteni a tumoros sejtek központi rákőssejtjeit. Az utóbbi időben több kutatásból is az derült ki, hogy a ráksejtek rapid és agresszív terjedéséért ezek az őssejtek felelősek.

Az ezzel kapcsolatos kutatások nem könnyűek, hiszen ezek a sejtféleségek kifejezetten instabilak, így a rákőssejtek gyorsan alakulnak át tumorsejtekké, vagyis nehéz vizsgálni őket. Hosszadalmas folyamat kideríteni, hogy pontosan melyik ágens az, amelyik célzottan, ezekre az őssejtekre fókuszálva oldja meg a problémát és nem az egész testre hat, mint a sugár vagy a kemoterápia, amelynek számos kellemetlen és veszélyes mellékhatása van, valamint nem is igazán hatásos sok esetben. Az újonnan szelektált szer százszor hatásosabb a szokványosan használt paklitaxelnél.

A kutatók tulképpen úgy értek el sikert, hogy némileg megfordították a folyamatokat: mellráksejteket alakítottak vissza rákőssejtté és ezeken a tenyészeteken próbáltak ki 16 ezer különböző vegyületet, amelyekből végeredményben a szalinomicint került ki győztesen. Ez a vegyület aztán in vivo is bebizonyította, hogy működik és hatékonyan végez a nemkívánatos őssejtekkel. Vagyis lassult a tumorképződés, valamint nem alakult ki újabb áttét.

A kutatók még pontosan nem tudják, hogy a vegyület (kémiai nyelven) miként számol le a rákőssejtekkel és a klinikai kipróbálás is előttük van még, de ezzel együtt úgy vélik, hogy néhány év elteltével hatékony szer lehet a szilárd daganatokkal szembeni küzdelemben.

A cikk persze nem közvetlenül DMD-s témakör, de ha kicsit utánagondolunk, akkor hamar rájöhetünk, hogy ez nagyonis jó hír. Hiszen ha utolsó szalmaszálként belekapaszkodunk majd egy őssejtterápiába, akkor foglalkoznunk kell majd a rákosodás veszélyével. Viszont ha a tumorokat nagy biztonsággal le lehet küzdeni, akkor ez a kockázati tényező csökken, mert adott esetben tudunk majd kezdeni vele valamit (ha egyáltalán kialakul, mert azért ez nem törvényszerű).

Zajlik az élet

Csak éppen most kevéssé a blogban, de ha átklikkeltek a képekhez vagy benéztek a facebookra, akkor hamar kiderül, hogy van más dolgunk is. Pl. ugye volt lengyel prérin henyélés, amikor igazán nem jött írósihlet, mert az áfonyaszedés valahogy mindig izgalmasabb volt. Most pedig egymásnak adják a kilincset a barátok és más állatfajták :).

De rendben is van ez így, mert a tudományos élet krémje is szabadságon van, csak Sefferéken lehet csámcsogni, mert a múlt hét óta folyamatosan jelennek meg a cikkek.

A legutóbbi Origós pl. már egészen kimerítően járta körbe az általam is ismert és ajánlott érintetteket.

De nem is baj, hogy ez kavarja a biliben a terméket, mert azt gondolom, hogy akár így, akár úgy, de a publicitás jót tesz az őssejteknek. Beszéljünk róla és rágjuk a témát! Közben pedig jó lenne hagyni, hogy embrionális őssejtekkel is legyenek legális kutatások. Miattunk és nem csak miattunk.

A napokban olvastam, hogy olasz kutatók beperelték az államot, mert nem kaphattak támogatás a tevékenységükre, lévén embrionális őssejtekkel dolgoztak (amelyek egyébként nem olasz alapanyagokból szaporítottak fel, hanem külföldről vásárolják őket, azért mert hazai alapanyag felhasználása tilos). Mindez persze erkölcsi, politikai és vallási megfontolásokon alapszik és érzésem szerint egyre kevesebb köze van a tudományhoz. Inkább politikai erőfitogtatáshoz és a többezer éves vallás megújulásképtelenségéhez van köze, abban gyökerezik, hogy praktikusan már egy szedercsírát is külön identitásnak tekintenek sokan. Ezzel az én agyam nem tud azonosulni, de nemcsak azért, mert beteg gyerekem van, hanem mert nem gondolom, hogy egy sejtcsomónak lelke van. Pláne egy olyannak nem, amelyet a mesterséges megtermékenyítés során orvosok hoznak létre petricsészében.

Az Egyesült Államokban is volt már hasonló per, amelyet Superman indított a Bush határozat kapcsán, de végül is elmaradt az áttörés és megvárták az őssejtek Obamát. Persze ha ez nem lett volna, máris 10 évvel okosabbak lennénk a témakörben...

Részben ennek hatására és részben pedig az észérvek erejének köszönhetően Európában is lazulni látszik azért a hozzáállás. Persze a bürokrácia malmai nem villámgyorsak és a kulcsszerepben lévőknek feltehetőleg elenyésző arányban vannak DMD-s, SMA-s, Parkinsonos vagy más nyavajával bíró közvetlen hozzátartozói, akik miatt igazán bennük lenne a "drive", hogy gyorsan változzanak a dolgok.

Így a témában érintett kisembereknek egyelőre az marad, hogy reménykedjenek. Első körben abban, hogy a Seffer-féle botrányok újságírói körítése olyan felhangot ad az őssejteknek, hogy a közvéleményt és a döntéshozókat is számunkra kedvező véleményformálás és döntéshozás felé tolja el.

Illegális őssejtbeültetés Magyarországon?

A kérdőjel egyelőre számomra ott van a mondat végén, mert a források szerintem nem bizonyító erejűek.

Úgy egy éve már próbáltuk felvenni a kapcsolatot Seffer doktorral, de nagyon elfoglalt volt és végülis az ügyet nem éreztem annyira fontosnak, hogy a szűkös magyarországi tartózkodásunk alatt feltétlenül kicsikarjak egy találkozót (hasonlóan Páli doktorhoz és a Beike Magyarország zavaros ügyeihez).

A linkeket olvasva most nem is kezdek okfejtésbe és véleményezésbe, mert korainak tartom.

Ezzel együtt közkinccsé teszem, feltételezem, lesz folytatása.

Index

Sonline

DMD-s kisfiú Dominikán

Google Alert által lettem figyelmes egy őssejtbeültetéses cikkre, amelyet egy négy éves kanadai kisfiún hajtottak végre. Azt írják, hogy Brodynak három évesen látványosan leromlott az állapota és lépcsőzési nehézségei lettek, ezért orvoshoz fordultak, akik az emelkedett CK érték miatt hamar kiderítették, hogy DMD-s a gyerek.

A szülők azt mondták, nem fogják tétlenül nézni a leépülést, így hezitálva kínai és dominikai őssejtkezelések között, végül az utóbbi mellett voksolva pénzt hajtottak fel és utaztak.

A 3 órás beavatkozást egy Bush miatt emigrált egyesült-államokbeli orvos, Dr. William Rader végezte. Pár napig megfigyelték, majd otthonában folytatta a látványos javulást. Anyukája szerint ismerkedik a futással, amire eddig nem volt képes.

Az, hogy miért ez a megoldás volt számukra kézenfekvő, körülbelül értem, hiszen, a mama azt nyilatkozza, hogy nem érti, hogy alakulhatott ki a betegség, hiszen a családban nem volt ennek előzménye. Ergo nem tudományosan felkészült versenyzőről beszélünk, aki rengeteget vívódik és agyal, de nem ugrik bele kapásból egy ilyen veszélyes procedúrába. (Bár ki tudja, lehet, hogy végül Brody lesz az igazán szerencsés, amiért a szülei olyan vakmerőek voltak...)

Amikor kb. másfél éve elkezdtek jobban foglalkoztatni az őssejtek, akkor én is ráakadtam a Medra-ra és a kínai, orosz, német, ukrán ellenőrizetlen, dokumentálatlan lehetőségek közül relatíve ez tűnt a legbiztonságosabnak pl. higiéniai szempontból és a tekintetben is, hogy itt ellenőrzik a donort néhány betegség érintettségét illetően (pl. HIV, hepatitis).

Persze nem fogok fejvesztve Dr. Radernél kilincselni, mert sokszor lehet olyanról hallani, hogy a kezdeti javulás után sokkal nagyobb visszaesés következik. Ezen kívül pedig minden szervezet másként reagál a bejuttatott anyagra (ami egyébként ki tudja mi, mert az is lehet, hogy placebo az egész), tehát míg egyiknél kiugró a javulás, addig másnál nem látni változást, megint más pedig belehal.

Viszont Brody szüleivel szívesen felvenném a kapcsolatot (apropó, jó lenne egy e-mail címet guberálni hozzájuk...), jobb lenne elsőkézből hallani az információkat és jó lenne egy év múlva is tudni, hogy mi van a kissráccal.

Obama igazat beszélt

Az új amerikai elnök beváltotta ígéretét és feloldotta az őssejtekre vonatkozó korlátokat. Az események tényleg gyorsan követik egymást, hiszen Obama 120 napot adott a Nemzeti Egészségügyi Intézetnek (NIH), hogy kidolgozza az új etikai szabályzatot. Az intézet máris bejelentette, hogy igyekszik felgyorsítani a folyamatokat, hogy a kutatások megkapják a megfelelő anyagi támogatást is, amelyek normál esetben hosszú hónapok mérlegelése után itélhetők csak oda.

ABC news

A Vatikán persze máris lázadozik...

Minez nekünk azért jó hír, mert ahogy Kissinger megmondta: amerika csinálja a politikát, tehát azt remélem, hogy ez a liberalizálódás átterjed majd Euróbára, illetve az egész világra. Ezen kívül pedig Texasban és Kaliforniában is vannak DMD irányultságú őssejtkutatások, amelyek esetében elképzelhető, hogy a támogatás akcelerálja majd a kutatásokat.

Őssejtes hírek Ausztráliából

Ismét egy siker, ismét őssejtekről szól, de ezúttal egészen más megközelítésben, mint azt eddig a Lakatos Andi vagy én tárgyaltuk.

Peter Gunning és Edna Hardeman professzorok eljárásának lényege, hogy kemoterápiával kezeli a disztrofinhiányos kisérleti egyedeket, közben pedig őssejteket juttat be a szervezetbe. Ezeknek a mioblasztoknak a speciális tulajdonsága az, hogy genetikailag módosították őket: felruházták egy vírussal bevitt génnel, az MGM egyik változatával, a P140K-val, ami egy DNS javító enzimet (metilguanin-DNS metiltranszferáz)  kódol. Ez az enzim azért felelős, hogy a kemoterápia hatását csökkentse azáltal, hogy kijavít/gátol bizonyos sejten belüli folyamatokat, amiket a kemo okoz.

Ezzel a technikával azt lehet elérni, hogy míg a beteg sejtek elpusztulnak a kemoterápia során, addig ezek az őssejtek túlélnek, sőt szaporodni kezdenek és izomszövetet hoznak létre jelentős izom-szatelitákkal. Vagyis megfelelő mennyiségű kezelés után elvileg tökéletes gyógyulás érhető el.

A kutatás jelentősége az, hogy eddig az őssejtek, a bejuttatás után pár órával elhaltak, ha mégsem, akkor pdig kilökődtek az immunválasz során. Ezek az őssejtek pedig nemhogy bejutnak, bentmaradnak és túlélnek, de teszik s a dolgukat!

Ez persze úgy hangzik, hogy el sem hiszem igazából, de természetesen ez nem jelent semmit. Mármint túl jól hangzik. Egyelőre nincs meg az eredeti cikk, az Origon olvashattok róla magyarul, illetve az ABC ausztrál honlapján van egy rövidke párbeszéd Gunning-al.

No persze sok dologról nem szól a cikk, ezért ezt is jó lenne eredetiben átnézni (februári Stem Cells magazinban jelent meg). A kiindulás a leukémia gyógyítása volt - innen jött az ötlet, ott pedig saját csontvelőt használtak. Ez ugye a DMD esetében nem működik, hiszen a disztrofin gén hiányát ez nem orvosolná. Ha idegen őssejt, akkor pedig pontosan miféle (ez generálja a többi szokásos őssejtes kérdésemet)? Illetve nekem kérdés az is, hogy a kemo során miért csak az izomsejtek fognak elpusztulni, más sejteket/szöveteket nem érint?

Etikus őssejtek

Ez egy egézen frissnek tűnő információ brit és kanadai kutatók munkájáról. A lényeg az, hogy vírusvektor nélkül sikerült rábírni bőrsejteket, hogy pluripotens őssejtek legyenek. A pluripotens őssejtek pedig hasonlóan az embrionális őssejtekhez, szinte bármilyen testi sejtté képesek átalakulni.

A hírben az a különleges, hogy sokan azért ellenzik az embrionális őssejtek használatát, mert az etikátlan, mondván mégiscsak egy emberi kezdeményből való. A kutatók ezen eredményével pedig már igazán nem lehet elmondani, hogy ez kritérium, hiszen egyszerű bőrből (esetleg más szövetből) vett sejtekről van szó, ami már egereken bizonyított, és a folyamatban lévő humán tesztek is haladnak, bár itt még nem egyértelműek az eredmények..

Egyébiránt a torontói kutatást egy magyar szakértő, dr. Nagy András vezeti, aki elsősorban nem az izombetegségeket emeli ki, de nem is ez a lényeg ebben a hírben, hanem a mechanizmus és az, hogy bár még csak az év elején járunk, de ez már a harmadik igazán kiváló hír ebben az évben az őssejtekről.

Index (magyarul, forrás nélkül)

Reuters (szintén forrás nélkül, angolul)

EurekAlert! szerint a Nature magazinban jelent meg a cikk.

Tumorképződés őssejtterápia után 2

Időközben meglett az eredeti cikk, hála a lelkeseknek :).

A leírás tanulsága szerint kétféle idegen sejtet/ket találtak a fiú szervezetében, aki két őssejtbeültetésen esett át. Ergo mindkét beültetésből fejlődtek tumoros szövetek.

A kérdés az, hogy ez miként hat az őssejtterápia amúgy is zavaros vizeire, de főleg azokra a kutatásokra, amelyeket ellenőrzött körülmények között végeznek.

Tumorképződés őssejtterápia után

Már többször is szót ejtettem őssejtekről és arról is, hogy többen is azt gondoljuk ez lesz számunkra az igazi megoldás, csak még várnunk kell a megfelelő technika kikísérletezésére. Ezért is vagyok olyan lelkes, amikor Cossu professzor újabb és újabb publikációit olvasom, illetve aggodalmas is vagyok, mert azt gondolom, hogy nem az a célra vezető módszer, hogy ellenőrizetlen körülmények között, bizonytalan eredetű embrionális őssejteket, kvázi vaktában fecskendezzenek be a szervezetbe.

Ez csinálják, Moszkvában, Kijevben és Pekingben is.

Gyakorta hallunk csodálatos eredményekről, mostanában már a módszert Magyarországon népszerűsítő Páli doktorról is (aki mellesleg a velünk egyeztetett időpontban kikapcsolt telefonnal "fogadott" bennünket) és hallunk amúgy hiteles kutatókról, akik általában nem tudnak felmutatni semmit őssejtterápiával kapcsolatban. Egyfelől nem tudják felmutatni sok betegség esetén a gyógyulás kulcsát, másfelől nem tudják felmutatni dokumentáltan az elrettentő példákat. De ennek úgy tűnik vége, mert izraeli kutatók először írtak le olyan esetet, amelynél egyértelműen bizonyítható, hogy a tumoros szövetek az őssejtterápia következményei. A 14 éves páciensnél kimutatható volt, hogy agydaganatának szövetalkotói idegen eredetű, női sejtek is voltak. A tumorképződést megelőzően pedig moszkvai őssejtterápián vett részt két alkalommal is.

Persze nem azt mondom, hogy ez mindenkinél kialakul, de sajnos lehetőség. S amíg ez lehetőség, illetve ellenőrizetlenek a körülményei, addig én nem szeretnék belevágni és kockáztatni a gyerekem életét vagy életminőségét (ami amúgy sem ígérkezik könnyű alkonyati sétának). Persze tisztában vagyok vele, hogy nekünk még van időnk, ellentétben azokkal, akiknek idősebb a gyermekük, de azt gondolom, hogy ők is sokkal jobban járnak, ha abból a rengeteg pénzből amit erre összegyűjtenek inkább elmennek egy fantasztikus családi nyaralásra, ahol rengeteg boldog, közös pillanatot szereznek egymásnak.

Ezen kívül pedig akit érdekel, az nézze meg a Gyógyhír című műsort, ami szerintem a fentebb linkelt Indexes cikkel kiegészítve teljesen kerek (merthogy a műsorban igazából csak dokumentált pozitív eset van).

Valamint ez úton köszönet Évának és Bigtomnak, akiktől a linkek származnak! Tehát továbbrai bombázzatok bátran hasznos cikkekkel és linkekkel!!! :) Apropó, ha véletlenül valaki ráakadna az eredeti tanulmányra, akkor küldje át emilen. Nagyon érdekelne a konkrét esetleírás.

Éljen Obama

Na azért itt politizálásnak nincs helye, csak annyiban, hogy az amerikai elnök hamarosan eltörli az őssejtkutatásra vonatkozó tilalmakat és szövetségi támogatáshoz juttatja a tudományágat. Így a nyolc éves kiesést el lehet kezdeni ledolgozni. Ez nagyon sokat jelent nekünk, hiszen egy olyan országban gyorsulnak majd fel a kutatások, ahol van pénz, ezközök és kutatók is. Így az elkövetkezendő időszak nagyon hasznos lesz számunkra, hiszen reményeim szerint sok új dolgot fogunk megtudni az embrionális őssejtek természetéről és használhatóságáról még akkor is, ha nem a Duchenne áll majd a fókuszban.

Cossu magyarázat

Nem írom le, mert a Landi szorgalmasabb volt nálam és megírta értelmesen a Barni blogjába a lényeget. Viszont annyit hozzáteszek ez még így is szenzásiós. Szerintem, szerintünk.

Megírtam mindezt a Herczegfalvi és Karcagi doktornőknek is, úgy tűnik nekik annyira nem különleges a hír, mert annyit sem válaszoltak, hogy "kösz, hogy átküldte".

S itt megint csak azt tudom mondani, amit már írtam is, hogy sajnálom, hogy ennyire gyenge lábakon áll az orvos-beteg-szülő kapcsolat Magyarországon - mert a többi szülő elmondása szerint is, hasonló problémákkal küzdünk. A dolog érdekessége számomra az, hogy pont ez a két doktornő szervezte a magyarországi TREAT-NMD konferenciát, ahol arról is szó volt, hogy a kommunikációnak fejlődnie, javulnia kell...

Hmmm... lesz min dolgozniuk. Nekem egyelőre úgy tűnik, hogy ők annyira elfoglaltak, hogy pont a számunkra fontos részekre nem érnek rá, nevezetesen arra, hogy emberszámba legyünk véve.

Persze lehet mondani, hogy a hiba az én készülékemben van: túl nagy a hangom, agresszív is vagyok és különben is mit elégedetlenkedem, amikor a magyar egészségügy romokban hever, no és persze tényleg nem volt még idejük emileket olvasgatni. Csakhogy ez engem nem érdekel. Nem a kifogások érdekelnek. Az érdekelt volna, hogy ne a netről tudjak meg mindent (vagy legalábbis a dolgok alapvető hányadát) a betegségről, hanem tőlük. S itt nem az alternatívákra gondolok, hanem arra, hogy pl. különleges anesztéziát igényelnek vagy, hogy adjak neki kreatint táplálékkiegészítőnek, illetve azokra a dolgokra is kíváncsi lettem volna, amit a TREAT-NMD standarnak felállított (az nem mentség, hogy ez az írást nemrég készítették el, mert azért irányelvek előtte is voltak, max. nem voltak egységesek, illetve amúgy is angolul van, szóval mi van azokkal, akik nem értik?).

A szomorú ebben nem is az én történetem, hanem azoké, akik kevésbé "pattogósak" és ezért nem jutnak megfelelő információ birtokába vagy azoké, akiknek nem kenyere a biológia és a különböző idegen nyelvek, mert így az adekvát olvasmányok 10-20%-át fogják fel és ezért pl. tévútra mennek a különböző hókuszpókuszokkal (pl. őssejtkapszulák).

Végre valami biztató!

Cossu és Oshimura professzorok által vezetett munkacsoportoknak sikerült a teljes DMD gént humán mesterséges kromoszómára rakni.

Ez azért fantasztikus, mert az utóbbi időben pont azon "mesterkedtünk", hogy miként lehet a Hadlaczky professzorék által kialakított kiváló műkromoszómákat összehozni a Cossu professzorék "okos" őssejtjeivel. De erre már szerencsére nincs szükség, így érzésem szerint nyertünk úgy 5-6 évet a kutatások előrehaladásában.

Röviden a lényeg az, hogy emberi mesterséges kromoszómákba (HAC = human artificial chromosome) be tudták ültetni a teljes (2.4 Mb!) disztrofin gént, így ebből egy ideális génterápia lehet, ha jól működik, akkor talán kompromisszumok nélkül.*

Itt a lényeg az, hogy bár a műkromoszóma bekerül a sejtekbe, de nem kell beépülnie a genomba (a páciens saját génjeibe), így elkerülhetőek pl. a beépüléskor bekövetkező újabb mutációk (pl. deléciók).

A kutatóknak tehát sikerült az egész gént (DYS-HAC = dystrophin-HAC) őssejttel (hiMSC = human immortalized mesenchymal stem cell), egérmodellbe juttatni és stabilizálni. Azt tapasztalták, hogy ezek az "okos" őssejtek az elvárt szövet-specifikus (nyilván izomszövetre gondolnak) módon viselkedtek.

Tehát a disztrofin gén jelen van az izomszövetben és tud is disztrofint termelni. Márpedig, ha tud disztrofint termelni, akkor lehet remény a gyógyulásra. Persze nyilván nagyon fontos, hogy hány %-os lesz a termelés, hiszen ettől is függ a fenotípus, tehát az, hogy milyen erős tüneteket tapasztalhatunk majd.

Nekem most nagyon jó kedvem lett, mert már legalább fél éve csócsáljuk ezt az őssejt témát, különös tekintettel a Cossu kutatásaira és most tényleg előrukkoltak valami olyannal, ami ha nem is holnapra hozza a megoldás, de kicsit megvilágítja az alagutat.

Persze az azonnali röpködéstől mindenkit óva intenék, ne feledjük el, hogy egérkísérletekről beszélünk egyelőre.

*Pl. a PTC-124 is csak az enyhébb, Becker féle fenotípussá szelidítené a betegséget.

Forrás

Őssejt fejlemények

Az FDA és az EMEA (USA és EU gyógyszerészeti intézetek) is lazított, ami az őssejtkísérletekre vonatkozó szabályozásokat illeti. Így hamarosan több helyszínen is beindulnak klinikai humán tesztek embrionális őssejtekkel. Ismerjük a pro és kontra érveket, a veszélyeket, de eddig pont az volt a probléma, hogy ami egéren működött, az emberen nem vagy másként. Az első humánkipróbálási engedélyek pedig végre lehetőséget adnak arra, hogy többet tudjunk meg a mechanizmusról. Így remélhetőleg gyorsabb lesz a fejlődés, tempósabban haladhatnak a kutatások. Erre azért is van remény, mert a frissen beiktatott elnök ígéretett tett a szabályozások lazítására és nagyobb kutatási támogatásokra.

Egyelőre persze szó sincs DMD-ről, de legalább már elindul valami és remélhetőleg hamarosan nem csak a fű alatt lehet értesülni a hivatalosságot, nyilvános dokumentálást teljesen mellőző ukrán vagy kínai eljárásokról.

index

cnn

Műkromoszóma

A Délmagyarban megjelentt cikk arról számol be, hogy Hadlaczky Gyula és csapata világelső a műkromoszóma sikerességét illetően. A történet persze - mondhatni szokványos magyar módon - arról is szól, hogy nincs pénz a folytatáshoz. Az okokat nem érdemes firtatni, úgyis csak a végeredmény számít, amin valahogy változtatnunk kell. A kutatások egyelőre nem céloznak DMD-t, de a 3 éves folyamat végén eljutottak arra a pontra, hogy akár errefelé is lehetne tendálni.

A feladat tehát nem más, mint rengeteg pénzt gyűjtani és rávenni a csapatot arra, hogy ezzel (is) foglalkozzanak. A dolog akkor lenne szerintem igazán sikeres, ha össze lehetne valahogy kötni őket Cossu professzorral, akinek kiváló őssejtkutatásairól már írtam.

A kutatás lényege, hogy a mesterséges kromoszóma mérete nem korlátozott pl. úgy mint a Mirus féle kutatások plazmid DNS-ei és mellékhatásoktól mentes.

Olimpiq StemXCell

A termékről már írtam egyszer, akkor félszkeptikusan. Nem vettünk belőle, mert nem tartottam "értelmes" ráfordításnak. Én nem hiszek ebben a szerben, de azért érdemes róla ismét szót ejteni, mert tudom, hogy több DMD-s csalát is vásárolja az Olimiq StemXCellt pozitív hatás érdekében.

Az alábbi link egy ellenvélemény:

http://szkeptikus.blog.hu/2007/07/05/p99857?fullcommentlist=

Harvardi őssejtek

A Harvard tudósai olyan őssejtvonalakat hoztak létre, amelyek vérből vagy bőrből kinyerve bármilyen testi sejtekké képesek átalakulni. A mintákat 10 különbőző genetikai betegségben szenvedő pácienstől vették le, volt köztük izomdisztrófiás is.

Ez segítségetnyújthat a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék a betegségek működését. A vonalak jelképes összeg befizetése ellenében elérhető lesz bármely kutató számára.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a kutatók petricsészében nézhetik végig a betegség lefolyását, illetve változását különböző szerek hatására.

Az őssejtképzési eljárás során a bőrsejtekbe vírusokat juttatnak, amelyek a sejtmagban négy génbe épülnek. Ezek után olyan folyamatot indukálnak, amelynek hatására a sejt "visszafejlődik" primordiális szakaszba, ami nagyon hasonló az embrionális őssejtek állapotához (Yamaka technika).

Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy ha megbíznánk egy pl. magyar intézetet, hogy vegyen disztrófiás ősejtvonalat és vizsgálja meg, hogy mi zajlik a sejtekben, amikor a táplálékkiegészítőket adjuk, akkor esetleg optimalizálni lehetne legalább a fehérje, a vitamin és az antioxidáns adagokat. Persze lehet, hogy erre nem lehet felhasználni ezeket a sejteket...