Rehab

Az összes betegeskedéssel együtt ezen a héten ért véget az intenzívebb rehabilitációs 3 hét. Ez elvben azt jelentette volna, hogy heti 5 napot gyógytorna és 5 napot subaqualás terápia vagy "szárazedzés" konduktorral. De ez csak a terv volt, mert a fizikai állapotunk (nemcsak a Miskoé) nem tették lehetővé a zökkenőmentes lebonyolítást.

Így végül a három hét, négyre nyúlt és az előirányzott 30 foglalkozásnak kb. a felén vettünk részt.

Tehát ez ilyetén formán nem mondható sikeresnek, pláne, hogy a szerintem rendkívül fontosnak ítélt viziterápiából eddig egy volt, de tekintettel a mostanság újdonságokat övező dacra, ezt semmiképpen sem nevezném profitábilis eseménynek.

Ezen kívül mostanság Misko kooperációs kedve sokszor konvergál a nullához, különösen, ha valami nem kedvére való (tehát nem kötődik járművekhez vagy evéshez). Ez azt jelenti, hogy Kati (gyógytornász) és Anikó (konduktor) legőszintébb igyekezete sem volt eléggé lelkesítő a ficsúrnak, hogy a feladatokat végrehajtsa. Persze azért ebben is lett végül pozitív változás, mert a héten egyre többször hallottam azt, hogy majdem az egész foglalkozást végigcsinálta és csak 1x vagy 2x kezdett bújócskázni vagy autózni.

Összességében mégis nagyon pozitív hatások értek, főleg az emberek hozzáálásával kapcsolatban. Az elmúlt egy hónapban gyakorlatilag körbejártuk az összes szakterületet (már csak néhány dolog van hátra) és sehol nem tapasztaltam rosszkedvet, a rendszer visszáságain való sopánkodást. Viszont kivétel nélkül mindenkitől kaptunk mosolyt, kedvességet, segítőkészséget és úgy érzem jó szakmai hozzáállást is.